Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-16 / 46. szám

KATHOLIKUS NAGYGYŰLÉS. Most volt a magyar róm. katholikusok tizenkettedik nagygyűlése. Három napig tartott. „Seregszemle", a róm. katholikusok haderejének felvonulása és bemutatása volt a gyűlés. Demonstráczió annak szemléltetése czéljából, hogy az egyház minden „elnyomottsága" mellett a szó teljes értelmében ecclesia militans náltink is s mint ilyen részt, munkát és mindenekfelett győzelmet kér és vár az egyéni és közélet minden terén. A mostani gyűlés egyébként is a kereszt győzelmének jegyében és hangoztatásával folyt le; lényeges mozzanata volt a N. Konstantin császár milánói ediktumáról, a kereszt gzőzelmqről való jubileumi emlékezés. — A katholikus öntudatot, önérzetet a- társadalom széles rétegeiben felébreszteni, a felébredteket munkára, küzdelemre, védelemre indítani, szervezni, ez volt most is kimondott főczélja a gyülésezésnek. Hogy mennyi lesz a gyűlésnek erre vonatkozó praktikus, maradandó haszna és eredménye, ennek elbírálása nem a mi tisztünkhöz tartozik. De mint szem- és fültánúk nem térhetünk ki annak megállapítása elől, hogy a seregszemle úgy külső arányaiban, mint az általa felölelt munkákat, részletgyűléseket és a körében megjelenő faktorokat illetőleg, valóban impozáns volt. Az agilis herczegprimás jó példával járt elő, mindenütt ott volt; a vigadóban tartott nyilvános gyűléseken, fenn az emelvényen, ott láttuk mellette kevés kivétellel az összes püspököket, prelátusokat, a világiak közül három minisztert, sok mágnást, előkelőséget, lenn nagy tündöklő hölgyközönséget, a vidéki papok, küldöttek ezreit. — A külső keret tehát nagyban hozzájárulhatott a katholikus öntudat, önérzet emeléséhez. Hát még a sok fényes szónoklat! Csak a három nyilvános gyűlésben nem kevesebb, mint tíz nagy beszéd hangzott el. — A nyilvános, együttes ülések mellett voltak a katholikus politikai, társadalmi, charitativ szocziális, hitbuzgalmi egyesületek (számuk egész légió) gyűlései, püspökök által pontifikált misék, eucharisztikus körmenet, a Szent István-Társulat nagyszerű könyvkiállítása, a nem messze tőlünk, 309 főiskolai hallgató befogadására épült pesti Szent Imre internátus felavatása, kath. intézmények bemutatása s így tovább. Talán ott is sok volt ennyi minden a három napra. De hát felvonulás, seregszemle volt, tüntetni is kellett a felszereltség és harczkészség eszközeinek bemutatásával. Nem reflektálhatunk most mindazokra a beszédekre, a melyek a nagygyűlésen elhangzottak. De mégis az illendőség is arra késztet, hogy figyelembe vegyük azt a felhívó szózatot, a mely az Országos Katholikus Szövetség elnökének, gróf Zichy Jánosnak szájából hangzottak felénk. „Közös ellenségeink", a materialisztikus, atheisztikus, erkölcsi szempontból nihilista világnézletet vallók tábora elleni kooperáczióra szólított fel bennünket, „pozitív hit alapján álló felekezeteket" megnyitóbeszédében, a melyben ő is elítélte az egyházában lévő helytelen eszközökkel küzdő „túlbuzgók" álláspontját. Mi eleitől kezdve azt a nézetet vallottuk, hogy helytelen strucczpolitika lenne a mi részünkről, ha behunyt szemmel, fölényes nonchalance-szal mennénk el a magyar katholikusok mozgalmai, küzdelmei mellett, ha nem figyelnénk meg, milyen úton-módon, milyen eszközökkel s minő akcziók megindítása által számit győzelmes hadjáratra a tűzvonalban álló, nagy anyagi és szellemi erőket képviselő magyar katholikusok tábora. Arról is megemlékeztünk már, hogy a mi vitézkedésünk fegyverei élesítésre és használatra várnak, hogy nekünk nem szabad a „sérelmi politika" sánczaiba visszavonulni és nem szabad megelégednünk a klerikalizmus elleni kevés praktikus hasznot hajtó szóhadjáratokkal. Nekünk minden felhívó szózatra vagy kritikára, jöjjön az jobbról vagy balról, az lesz leghelyesebb válaszunk, ha a más táborokban küzdők agilitásának, szervezkedésének, seregszemléinek láttára felocsudunk késedelmezésíink álmából és nem egyszer egymás ellen felhasznált erőinket Összetéve, mi is egyesülünk és a jövőben felvonulásainkkal nem egymást gyengíteni s leverni, hanem a tűzvonalban előre mozduló, harczképes táborba tömörülni igyekezünk. Mi nem tekintünk irigykedve, haraggal vagy épen félelemmel a magyar katholikusok mozgalmaira vagy munkáira, sőt különösnek és rájuk nézve igazán szégyenletesnek tartanánk, ha kezeiket összetéve, nem küzdenének azokért, a melyek az ő ideáljaik. Nekünk is vannak ideáljaink s mi úgy érezzük, hogy a mieink jobbak, üdvösebbek az övékénél. Minő kínos látvány, hogy ezeknek kíküzdésóben annyira hátra állunk. — Benső erősödésre és a sok nagy nehézség között, megfelelő organumokra, prófétai lelkű vigyázókra, vezetőkre, a pásztorok és világiak együttes „hitbuzgalmi" munkájára van szüksége a mi egyházunknak, hogy a mi „seregszemlénk", ha nem is fényes, de ne siralmas és Istennek és minden jó embernek tetsző legyen ! P. A Kálvin-Szövetség 1912—13. évi életéből, — Titkári jelentés. — II. A másik nagy lépés volt Szövetségünk ez évi életében az 56 éves Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak megszerzése. Ma, a mikor a sajtó uralja az egész világot, a legkisebb testület sem nélkülözheti sajtóorgánumát. Hálával kell gondolnunk azokra, a kik ennek a lapnak a megszerzését Szövetségünk részére lehetővé tették és azoknak is, a kiktől ez a gondolat kiindult. A lap vételára 2000' K-t tett ki s eddig 1840 K adományokból fedeztetett, de reméljük, hogy lassanként nemcsak a vételár fedezésére, de a lap további fejlesztésére is tekintélyes alapot gyűjthetünk. És ezt a czélt ki is kell tűznünk, mert erőteljes lapot csak úgy lehet fenntartani, ha a munkatársak kellő tiszteletdíjban részesülnek. Lapunk szellemi részében nem maradtunk ekszkluzivek, sőt a mi ügyünknek csak egy külön rovatot szakítottunk ki, többi részében pedig igyekeztünk hűek maradni e lapnak nagy