Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-09 / 45. szám

s folytatta a „Mi Atyánk" további kathekizálását a sírok között egy sírkőre állva az egyszerű, ájtatos népnek, egy baptista paraszti ember oly lélekkel és annyi hittel, hogy magamat is elragadott s arra gondoltam, nem volna-e igazán helyénvaló és léleknevelő dolog, ha lel­készeink halottak estéjén, vagy napján a temetőben össze­sereglett hiveknek hasonlóképen prédikálnának s ott gyüj­tenének a betegek, szegények, özvegyek, árvák, elhagyottak javára. Kálvinista. KRÓNIKA. A sajtótörvény rejor múlása. Nem egyéni, hanem közvéleményt fejez ki az a megállapítás: „Való igazság, senki jóhiszemben nem tagadhatja, hogy a magyar sajtóviszonyok hihetetlen zül­lésnek indultak" (Doleschall Alfréd). De nem kevésbbé közvélemény, sőt egyetemes igazság az a tétel is: „A szabad sajtó egyik nélkülözhetetlen kelléke a sza­bad államnak" (Tarnai János). A fentebbiekből okvet­lenül következik a sajtóügy és a sajtótörvény reformálá­sának szükségessége. Csupán az alkalmas időt és a reformálás módját kell megválasztani. A mai idő, úgy látszik, nem igen alkalmas. Könnyen pártpolitikai kérdés lesz a nagy közügy balról is, jobbról is. A reformálás módja pedig maga is reformra szorul s lényeges át­alakulás kohójába került. Bár ne pártszenvedély és ön­érdek, hanem a közjó szeretete fűtené azt a kohót! A kormánynak és az ellenzéknek, a jogászoknak és az újságíróknak, a nemzetnek és a népnek együttes mun­kája teremthetné meg azt az áldásos reformot, a mely haladást jelentene a magyar közéletre nézve. Ha ez a közös munka létrehozható ma, akkor meg kell alkotni az új sajtótörvényt most, de ha nem, akkor—a mostani munkálatok továbbfolytatásával — elő kell készítenünk az alkotás alkalmát és az alkalmas alkotást. Az egye­temes és a magyar protestántizmus rengeteg sokat kö­szön a szabad sajtónak s viszont ez sem keveset aman­nak. Másfelől a sajtóval űzött visszaélés bűne rontja a keresztyén kultúra s a protestántizmus szelleme által kifejlesztett közerkölcsöt, a protestáns keresztyénség szelleme pedig a sajtóügyi bűnök büntetését és a bajok gyógyítását követeli. Ennyi szál fűz minket a sajtó ügyéhez. És — ez ránk nézve nagyon sajnálatos! — a Protestáns írók és Hirlapírók Egyesülete és a Protes­táns Sajtószövetség még ma sincsen meg! Nem kérdez­hették meg ezeket és nem nyilatkozhattak ezek ebben a fontos kérdésben. Nem jó lenne-e az ilyen keserű tapasz­talatok óráiban s azok után is gondolkozni ezekről a nagy vágyakról és kötelességekről és — megvalósítani azokat?! Távíratmegváltási lapok tíZlTt^J-sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szö­vetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám), jl jt jt jt jt SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Országos Gazdagyűlés Temesvárott. A Magyar Gazdaszövetség igazgatóválasztmánya legutóbbi ülésén elfogadva Temesvár város meghívását, elhatározta, hogy jövő évi nagygyűlését június hó 17-én Temesvárott tartja meg. A délvidék gazdatársadalma máris készülődik, hogy a gazdagyűlés minden tekintetben oly impozáns legyen, mint a milyen volt a kecskeméti, siófoki, kassai, a hol a gazdák ezrei adtak találkozót egymás­nak közérdekű kérdéseik megvitatása czéljából. A nagy­gyűléssel kapcsolatosan a Gazdaszövetség kirándulást tervez az Alduna néhány szebb pontjának a megtekin­tésére, úgyszintén néhány alföldi mintagazdaság meg­tekintésére. A szövetkezeti eszme új hajlékai. Néhány nappal ezelőtt avatta fel új székházát a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete. A jövő hó folyamán ismét egy új hajlék kerül felavatásra a székesfőváros­ban. A Gazdák Biztosító Szövetkezete új s a modern igényeknek minden tekintetben megfelelő kálvintéri pa­lotáját adják át rendeltetésének. Ezek az új székházak a legmostohább gazdasági viszonyok közepette épültek fel és így élénk tanúbizonyságai annak, hogy a szövet­kezeti mozgalom már nálunk is mennyire megerősödött. Tényleg az elmúlt esztendő gazdasági viharait legke­vésbbé az altruisztikus alapon működő szövetkezetek érez­ték. A Gazdák Biztosító Szövetkezete fejlődésének a közeljövőben egy új hatalmas tere fog ismét megnyílni, a mennyiben a szövetkezet felkarolja a népbiztosításnak minden egyes ágát. A MI ÜGYÜNK. A felső-baranyai Kálvin-Szövetség ülése. Még néhány, a nagy veszteség feletti bánattal sebtében leírt sort a f.-baranyai Kálvin-Szövetség kiscsányi gyűléséről. Kiscsány—Oszró együtt Siklós után legnépesebb gyüle­kezete F.-Baranyának. Társegyházközségek, egybe van­nak építve. A községházának fele Csányban, fele Oszróban van. A templom is közel van az oszrói határhoz. A két falunak kiilön iskolája (Oszrónak állami), no meg külön korcsmája és a mult év óta vasúti állomása is van. Köves út megy végig a két falu rendezett, széles, szép főutczáján. A szőlőlugassal befuttatott házak között már csak elvétve látni egy-egy ősi, fából épült talpas szalma­fedeles hajlékot. A gazdasági épületek majdnem egytől egyig modernek: téglafalazatúak és czementtetősek. Mint majdnem minden baranyai falunak, ennek is nagy lege­lője van és a lakosság most is inkább vonzódik az állat­tenyésztés, mint a földmívelés felé. Ez utóbbihoz nincs is elég munkaereje. Ezért is kell ott sok helyen a lel­késznek magának gazdálkodnia, földjét bérbe, felébe nehezen tudja kiadni. Ott, fájdalom, nincs földéhség. Ha egy-e &y nagyobbacska birtokot el- vagy bérbeadnak, kívülről jönnek a vevők és bérlők. Az ifjú lelkész, Csikesz Sándor, mindössze két év óta pásztorkodik a társegyházközségekben és buzgó mun-

Next

/
Thumbnails
Contents