Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-09 / 45. szám

folyt nagygyűlésén s hogy a mult év szept. havában itt váratlanul elhalt és a farkasréti temetőben eltemetett nejének sírjára az elkészült sírkövet felállíttassa. — Ott volt az egyházkerületi közgyűlésen főgondnokunk jobbján, a szívélyes üdvözlet megköszönése után ott is szeretetünkbe ajánlotta azt az ügyet, a mely annyira a szivéhez nőtt. — A nagygyűlésen a világszövetség feladatairól és nagy szervező, segítőmunkájáról szólt; ott künn a család-utczai estélyen pedig elmondotta, hogy ezelőtt öt évvel, 1908 decz. 8-án jött közelebb hozzánk, a midőn nejével együtt részt vett a BRIE. közgyűlésén, a melyet akkor a régi theologia egyik tantermében tartottunk, ott, a honnan az a belmissziói munka ezelőtt 30 évvel kiindult. Nagy örömmel emlékezett meg, hogy az ifjúság evangelizácziója öt év alatt ennyire is megizmosodott. Nagy gyönyörűséggel figyelte meg azt a „minta vasárnapi iskolai tanítást", a melyet Megyercsy ott a díszteremben bemutatott. Utána részt vett a nemzeti bizottság gyűlésében, a melyen a jövő évben itt tervezett világbizottsági teljes gyűlés rendezéséről tanácskoztunk. 0 pendítette meg ezt az eszmét, ezzel is hazánknak és ügyünknek akart szolgálatot tenni. Október 31-én d. u. a theol. akad. ifjúságának reformácziói ünnepélyére és a Diákszövetség összejövetelére készült; estebédre dr. Csécsy Miklóshoz, a gróf Károlyi család jogtanácsosához volt hivatalos. Ehhez irt levelében (valószínűleg már ágyban) jelezte, hogy gyengélkedik, pihenésre van szüksége. A gyilkos kór, úgy látszik, ekkor lopódzott hatalmas, egészségtől duzzadó testébe. Szombaton d. e. többen akarták meglátogatni, a kopogtatók nem tudtak bemenni hozzá, azt hitték, fájdalom, nem akarja, hogy zavarják, pedig akkor már valószínűleg öntudatlanul és nagy kínok között feküdt a Fiume szálloda szobájában. Délben 12 órakor a Csécsy-család hű szolgája ment hozzá üzenettel és kért bebocsátást. A belülről kihallatszó vergődésre a kulcslyukon át benézve a földön elterülve látta siralmas állapotban. Valószínűleg ajtót akart nyitni és összeesett. A szolga mentőkért telefonált, ezek meg is jöttek, de miután azt hitték, hogy ragályos beteggel van dolguk, ismét elmentek. Nagy baj volt az is, hogy a szálloda orvosa, a kihez azonnal telefonáltak, sem jöhetett azonnal. Az időközben testvérével odasiető Csécsy Jolán kisasszony ekkor dr. Thaly Lóránt orvost hivatta és ezzel együtt vette ápolás alá a még eszméletén lévő, de már menthetlen beteget. Végre a Szt. László-kórházból megérkezett a kórházi személyzet. Ide szállították d. u. 4 órakor. Csécsyék szolgája ide is elkísérte. Este V-J órakor váltotta meg nagy szenvedéseitől a halál, a melynek okául a vizsgálat heveny ételmérgezést állapított meg. A nagy veszteséget Darányi Ignácz főgondnok tudatta a genfiekkel és az itteni barátokkal. 0, Szilassy Aladár, özv. Soltészné, Csécsyék és az Aradról megérkezett sógora, Papp Ferencz aradi kincstári főmérnök intézkedtek a temetési előkészületekre nézve. Gyászjelentést a theologia adott ki. — Hogy együtt pihenhessen hű nejével, ennek sírjáról kedden d. e. leemelték a már elkészült és a napokban felállított díszes síremléket, szerdán d. e. exhumálták neje holttestét és átvitték az új kettős sírba, a farkasréti temetőbe. Szerdán délután 1

/,2

4 órakor volt a temetés a halottas házból. Sokan voltak ott. Genfből csak két testvére, Eduárd (genfi egyetemi tanár) és René jöhetett el. (Nőtestvérei : Czeczilia, a ki Londonban lakik és Blanche, Auguste de Morsier, genfi egyetemi tanár neje.) A magyar rokonság köréből ott volt: sógora Papp Ferencz és neje, ennek fivére Küchler pozsonyi táblai elnök és unokatestvére Küchler máv. főfelügyelő. Ott voltak: Darányi Ignácz dunamelléki ker. főgondnok, Kiss Ferencz főjegyző a tiszántúli kerület és debreczeni főiskola, Kis József, dr. Antal Géza, dr. Thury Etele a dunántúli kerület és pápai főiskola, dr. Rácz Lajos a sárospataki főiskola, dr. Kovácsy Sándor főgondnok, dr. Kósa Zsigmond gondnok, Haypál Benő, Török Árpád, Gonda Béla és több presbiter a budapesti egyház képviseletében (Szilassy Aladár gyengélkedett), a budapesti theol. akadémia tanárkara és tanuló ifjúsága testületileg, Ravasz Árpád igazgató vezetésével a ref. főgimn. képviselete, Raffay Sándor ev., Campbell skót missziói lelkész. A Magyar Tud. Akadémia nevében (szép koszorút is küldött) dr. Heinrich Gusztáv jött el. Hódmezővásárhely két küldöttel képviseltette magát. Ott voltak dr. Bernát István, a Kálvin-Szövetség elnöke, Földváry Elemér felügyelő családjával, Kájel József Kilitiből három presbiterrel (a mult nyáron is volt ott Denkingerrel), Lampérth Géza, Andrássy Kálmán buji lelkész, Horvai János művész, Nagy László tanítóképezdei igazgató, az összes budapesti ev. egyesületek, a cserkészfiúk, sok jó barát és ismerős, a Szilassycsalád, dr. Serly Sándor, Csécsyék, Soltészék, Mlle Viesel, a „Home Suisse" vezetője, az itteni svájczi kolónia tagjai, szerkesztőségünk és még nagyon sokan. Igen sokan táviratilag fejezték ki részvétüket. A koporsót a halottasház előtti térre állították ki és a theol. akadémiai kántus éneke után Petri Elek lelkész mondott az elhunyt jellemét és nemes munkáját híven jellemző, megragadó beszédet. Még egy ének és megindult a szomorú menet — a melynek elején a lelkészek és theologusok haladtak — a közeli sírhoz, a hol dr. Tari Imre, a franczia ref. kolónia prédikátora fejezte ki mély megindultsággal franczia nyelven nagy gyászunkat; utána B. Pap Lajos theologus az itteni és a genfi magyar ifjúság nevében mondott rövid franczia búcsú- és köszönő-beszédet. (A genfi magyar deákok koszorúja is ott volt a ravatalon.) A „Nincs már szívem félelmére" éneklése után vettünk búcsút a koszorúkkal fedett kettős sírban alvóktól, a mi közös, áldott emlékű halottainktól. Emlékezésünket a most elhunytnak azzal az imájával zárjuk, a melyet a mult évben a nagy veszteség alkalmával még vele együtt mondottunk : Que ta volonté sóit faite! Legyen meg a te akaratod! P.