Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-09 / 45. szám

A Kálvin-Szövetség 1912—13. évi életéből, — Titkári jelentés. — Az 1912—13. év eseményeit a megemlékezéssel kell kezdenünk. Emlékezzünk azokról a nagvjainkról és barátainkról, a kik ezidő alatt elhánylak. Első helyen emlékezzünk dr. Mathews Györgyről, a Presbiteri Világszövetség főtitkáráról, a ki, miután hosszú időn át lelkészkedett, abba a munkába állott be hajlott korban, de teljes erővel és lelkesedéssel, a mely hivatva lett a világ reformátusait egybegyűjteni s a mely táborba ma már százmillió kálvinista presbiteriánus tartozik. Több mint félszázadon át szolgált az egyháznak. Sokkal jobban ismerjük őt, semhogy e jelentés keretében lioszszasabban tér volna az ő egyéniségét kidomborítani, de lehetetlen mellőzni életéből azt a nevezetes momentumot, hogy az Aberdeenben a folyó évben tartott zsinaton még elvégezve hatalmas funkczióját, ő volt az az összekötő kapocs, a ki felé tisztelettel, szeretettel és hálával fordult minden kiküldött; és íme, a munka befejezése után londoni lakására megtérve, két napi rövid roszullét után, mint leánya írja, nyugodtan és abban a boldog tudatban lépett 86 évvel és gyermekiesen tiszta szívvel az örökbíró elé, hogy jól és becsületesen szolgálta mindenkor az Urat s egy tartalmas élet után hajthatta fejét örök pihenőre. A másik kiemelkedő tény az, hogy nemcsak a külföld vesztette el benne egy nagy emberét, hanem a magyar ref. egyház is jó barátját fájlalja az ő elvesztében, a ki igaz szeretettel ölelt százmillió ref. keresztyén testvérünk nevében kebelére s Budapesten létekor azzal búcsúzott el, hogy ő és mindazok, a kik az ő vezetése alatt két év előtt itt jártak, Magyarország követei és misszionáriusai lettek szerte e világon. És ezt az igéretét ő is a többiekkel együtt híven váltotta be. Fájdalommal kellett elbúcsúznunk örökre egyik legelső alapító tagunktól, Thaly Istvántól, a ki végrendeletében is megemlékezett mirólunk és 500 K hagyományt rendelt Szövetségünknek. Az alapító tagok sorából dőlt ki id. Kenessey Kálmán is, a ki egész hosszú életét a közügynek és egyházunknak szentelte. Választmányi tagjaink közül dr. Vámossy Károly, a budapesti egyház szeretett gondnoka hagyott itt hirtelen bennünket hajlott kora daczára is még teljes munkaereje közepén, majd Losonczy László, a nagykőrösi tanítóképzőintézet hírneves tanára, a ki oly lelkesen buzgólkodott, hogy derék és hű vezetőket neveljen népünknek, költözött jobb hazába; derékban tört ketté egyik ifjú tehetséges lelkészünknek élete, a dr. Székely Józsefé, a ki Szövetségünknek kezdetben jegyzője, majd választmányi tagja s megalakulásunk óta egyik legmelegebb szívű és buzgó harczosunk volt. Tagjaink közül is többeket ragadott el a halál fájdalmunkra. Épen a közeli napokban helyeztük el örök nyugalomra a debreczeni theologia egyik világhírű tudós professzorát, dr. Balogh Ferenczet, a ki annyi dicsőséget szerzett ref. egyházunknak. Rakjuk le emlékezetük előtt a hála és elismerés koszorúját s virrasszon sírjukon a hű emlékezet! Külföldi testvéreinkkel való összeköttetéseink szálait erősíteni óhajtottuk azáltal, hogy az Aberdeenben folyó évi június havában tartott Presbiteri Világszövetségi gyűlésre való kiutazásra igyekeztünk mennél többeket megnyerni s agitálásunk folytán számosan jelentkeztek is, ténylegesen pedig 18 an utaztak el e világgyűlésre, úgymint: Kátay Endre esperes, Andrássy Kálmán buji, Dömötör Endre szóládi, Glöckner Károly ujsziváczi, Kovács Lajos fehérvárcsurgói, Soós László szolnoki, Vadon Béla derecskei, Somogyi József dombrádi, Szikszay András ibrányi lelkészek, Kiirthy Ferencz, Parragh Béla, Merkel Fülöp és Takács Gyula világiak, Pongrácz József pápai theol. tanár, Megyercsy Béla ref. ifjúsági egyleti országos titkár és Varga Antal budapesti hitoktató, a két hivatalos kiküldött, György Endre volt miniszteren és dr. Kováts István theol. magántanáron kívül. A Főtiszteletű és Méltóságos Konvent a jelentkezők közül hivatalos kiküldötteknek minősítette még és megbízást adott elnökünknek, a titkárnak, bilkei Pap István theol. tanárnak és Veress Jenő magántanárnak, a kik azonban egyéb elfoglaltságuk miatt nem mehettek el és nem vehették igénybe a megbízást; így hivatalos megbízottak maradtak: Kátay Endre esperes, Andrássy Károly, Dömötör Endre, Glöckner Károly, Szikszay András és Pongrácz József a két hivatalos kikíildöttön kívül. Az aberdeeni világgyűlésről s ott a magyarok különleges szeretetteljes fogadtatásáról és kitüntetéséről s a világgyűlés lefolyásáról részletesen számolt be lapunkban dr. Kováts István, a ki oroszlánrészt vett ki ennek az útnak szervezéséből is s nagy érdemeket szerzett a külföldi testvéreinkkel való barátság megerősítésén. Az idő hiánya és a hely szűke miatt sem térhetek ki e világgyűlés és szereplésünk leírására, csak azt az egy tényt emeljük ki, hogy agitálásunk folytán a magyarok vettek részt itt is a legnagyobb számban, és hogy jelenlétük által bizonyságot tett a magyar ref. egyház arról, hogy nemcsak él, de igyekszik szívvel és lélekkel belekapcsolódni a világ reformátusait összekötő eme szövetségbe. Kétségtelen, hogy ez a zsinat az erkölcsi hasznon kívül más előnyökkel is fog járni és éppen napjainkban kaptunk kedves s előzékeny átiratot a belfasti egyetem rektorától, Macmilantól, a melyben több helyet ajánl fel magyar ifjaknak az ottani egyetemen, bár egy alapítványi helyet még a mult évben létesítettek, a mit egy pápai hittanhallgató vett igénybe. Ezzel az alapítvánnyal a genfi jubileum óta immár nyolcz új ösztöndíjas helyét vehettünk igénybe külföldi testvéreink áldozatkészségéből. És megjelent az első fecske, egy franczia theologus budapesti theologiánkon s kiküldtek az amerikaiak is egy lelkészt a magyar viszonyok tanulmányozására. Az elernyesztés korában megszakadt összeköttetéseket sikerült tehát új tereken helyreállítani s ha a külföldi egyetemeken és theologiákon a régi századokban felajánlott közel másfélszáz alapítvány nagy része a feledésbe merült és elévült abban az időben, a mikor a magyar szabadság is annyit szenvedett, úgy most sikerült a hatalmas protestáns nem-