Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-12 / 41. szám

tartaná a hetet, a melynek űrnapján a szószékre nem léphetne. Midőn az utóbbi években . . . aggkorát tekintve, káplánról akartak gondoskodni, tréfásan mondá: „A káplántartás csak divat, akárcsak a krinolin". Török Pál, mint említők, 1889-ben jött mint megválasztott lelkész Pestre. Szomorúak valának az egyháznak viszonyai akkor. Az egyháztanácsjegyzőkönyve szerint: „a tavalyi szomorú vízveszély paróchiális házunkat nemcsak tetemeseri megrongálta, de belülről is több mint felerészét omladékba döntötte". De voltak nagyobb bajok is. Az egyház anyagi ügyei zavarban voltak. A zavar mögött ott állott a mindennél gyötrelmesebb bizonytalanság. Romok, rendezetlen pénzügyi viszonyok. A hívek jelentékeny része mozgó elem, lakozóhelyét folytonosan változtatja. Szinte megilleti az embert az elhagyatottság érzete ott az árvízsújtotta városnak jóformán a szélén. Látogatói sincsenek a fiatal papnak, vagy a kik vannak, sem hoznak örömet „egyik mesterember a másik után hozza a számlákat, így tájékoztat helyzetéről Török, a mellyeket ki kellene fizetni/ A képzelet visszaszáll a múltba s felkeresi a kis szobájában a vidékről fölkerült papot. Nem ül elmerengve maga elé tekintve, nem szállanak gondolatai az elhagyott csöndes ekklézsiába, abba a jómódú alföldi városba, a mely fehérre meszelt házaival, akáczos lombjaival olyan marasztalólag int a távozó felé, nem mereng, hanem beleveti magát a papirosokba. Sorra kerülnek a régi, poros akták, számlák. Csontos ujjaival kibontogatja, figyelő szemeivel olvasgatja azokat, jegyez. A legfélelmetesebb ellenséget akarja kiűzni lakásából: a bizonytalanságot. Hadd lássa szemtől-szembe, milyen is az az ellenség, a védekezésre majd talál útat-módot. Hat heti kutatás után végre rátalál. Útközben pedig becses szövetségesekre is tesz szert, az erélyes munka nyomában társul csatlakozik erélyéhez a remény és a bizalom. De a fölkutatott ellenség sem épen megvetendő, előtte áll egész nagyságában : az egyház adóssága 100,000 forint váltóban. Ismeretes dolgok, de ma, annyi esztendő után, pillanatra mégis meg kell államink a pap mellett, mert alapjában véve válságos az a helyzet, a melyben az akkori egyház és vele papja áll. El tudjuk-e gondolni a pesti viszonyokat az árvíz után ? Minden túlzás nélkül ráillenek a próféta szavai: „sírt a föld, elerőtlenült mindenki, a ki azon lakott". Mi történt azután ? A kálvinista pap, az osztatlan ember harczra kél az ellenséggel, letör minden akadályt. Nem sopánkodik, nem fél', bízik. 1857-ben ezt írja: „Könnyebbült kebellel elmondhatjuk, hogy tudtunkkal egyetlen kérdés alatti adósságunk van, egy 124 forintos árjegyzék, de erre is van fedezet." A templomot Török b. e. előde építtette, de az adósságot Török fizette ki. Talán fölösleges megjegyezni, hogy a kifizetést hosszú, kínos küzdelem előzte meg, egyházunk múltjának ismerői tudják, hogy egy időben le volt foglalva maga a templom is. Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. A nyugalmazott lelkészek jogviszonyai. II. Múltkori czikkünkben azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogy az egyházkerületi és egyházmegyei jegyzők, tanácsbirák, konventi tagok és zsinati képviselők ezen tisztségét mennyiben érinti a viselőjüket rendes lelkészi állásukban ért nyugdíjazás. Ez alkalommal azt a múltkor már érintett másik kérdést kíséreljük meg tisztázni, vájjon újra választhatók-e rendes lelkészi állásra a nyugalmazott lelkészek. Sajnos, egyházi törvényeinknek az a hiánya, hogy az egyes törvényczikkek között nincs meg a szerves kapcsolat és összefüggés, s hogy azok a törvény szerkesztés követelményeinek alig felelnek meg, itt fokozottabb mértékben lép előtérbe. E kérdés eldöntésénél az egyházi I. t.-cz. 136. §-ából és a II. t.-cz. 1. §-ából kellene kiindulni. Az I. t.-cz. 136. §-a szerint „lelkészül . . . képesített, a magyar nyelvben teljesen jártas, nagykorú, magyar állampolgár választható". A II. t.-cz. 16. §-a ehhez még megkívánja, hogy a pályázó ellen ne legyen fegyelmi eljárás folyamatban s ne álljon fegyelmi ítélet hatálya alatt. Ezek szerint a nyugalmazott lelkész, ha a felsorolt követelményeknek egyébként megfelel, megválasztható volna rendes lelkésszé. Igen ám, de a II. t.-cz. 1. §-a taxatíve felsorolja, hogy rendes lelkésszé kik választhatók, mondván, hogy bármely egyházközségbe választható minden rendes lelkész, missziói, letartóztatási és javító-intézeti, kórházi lelkész, állami, alapítványi és törvényhatósági vagy községi közintézeteknél működő lelkész, theologiai akadémiai rendes, rendkívüli, helyettes- és magántanár, lelkészjellegű középiskolai és tanító- vagy tanítónőképzőintézeti rendes tanár, továbbá a helyettes- és segédlelkész és az állandó vallástanító lelkész, vagyis ezek között a nyugalmazott lelkész felemlítve nincs. A magunk részéről azonban ebből nem mérnők levonni azt a következtetést, hogy nem lévén benne ezen taxativ felsorolásban a nyugalmazott lelkészek, rendes lelkészekké nem is választhatók, mert bizony ebből a felsorolásból mások is hiányzanak, a kiket senkinek sem juthat eszébe a rendes lelkészséghez való jogtól elzárni. A debreczeni egyetem lelkészjellegű tanárai például nem lesznek rendes lelkészekké választhatók? A lelkészi oklevéllel bíró polgári vagy elemi népiskolai tanító nem lehet rendes lelkész ? A tanítóképző-intézetnek csak rendes tanárát lehet — ha papi oklevele van — rendes lelkésszé választani, helyettes tanárát már nem? Végül kérdjük, a papi pályáról más életpályára lépett, de lelkészi jellegét megtartó egyén (I. t.-cz. 141. §) nem volna rendes lelkésszé választható? Bizony" ki kell mondanunk, hogy ennek a §-nak nincs sok értelme s le kell mondanunk arról, hogy ebből valami következtetést vonjunk.