Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-12 / 41. szám

útján, ha szólunk a templomban és másutt is az Ige erejével arról a „hatalomról", a mely kisiklott kezünkből, a melyet most sokan a romlás szolgálatába állítanak, de a mely újból a miénk is lehet. Legyen hát sajtóvasárnapunk, nem pásztorlevelek, felsőbb hatóságok rendelkezése folytán, hanem úgy, hogy mint Őrállók érezzük át mélyen a sajtó útján való evangelizálás egész vonalon való megindításának elodázhatlan szükségességét. Az ügy megérdemli, hogy legalább egyszer egy évben oda is felvigyük, a hol mint az Úrnak követei, kezünkben és lelkünkben az Elet beszédének könyvével szolgálunk. P. KRÓNIKA. Emlékezés. Harmincz évvel ezelőtt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 41. szániának első két lapja gyászkeretben jelent meg. Az akkori szerkesztő, Ballagi Mór, Török Pál leghívebb barátja és munkatársa e szavakkal jelentette a nagy alapító püspök halálát: „Folyó hó 7-én VélS órakor adta ki lelkét a magyar reformált egyház egyik legnagyobb fia. Némán állunk meg sírja felett és nem tudjuk megmérni a veszteséget, melyet szenvedtünk, csak annyit tudunk, hogy nagyobb halottat a protestáns egyház hazánkban az utolsó 100 év alatt nem siratott" ! Mély megilletődéssel olvasta el e sorok írója a tudósításokat azokról az eseményekről, melyeknek már ő is azokban a gyásznapokban tanuja volt. Az 1883-iki évzáró vizsgán láttuk mi, diákok közelről utoljára a nagy püspököt. Élénken és nagy érdeklődéssel vett ezen részt eleitől végig. Azután csak távolból láttuk, ott sétált fel s alá a II. emeleti lakás udvari folyosóján. Hallottuk, hogy a kolozsvári konventről megtörve és betegen tért vissza. Hétfőn reggel vettük a gyászos hírt. Azután két napon át ott álltunk őrt a Baldácsy-teremben a sok koszorúval elhalmozott ravatal mellett. Október 10-én délután volt a temetés. Zsúfolásig telt meg a templom. A jelenlevő öt miniszter közül (Trefort, Pauler, Bedekovich, Kemény G. és Szapáry) kettő be sem fért. Hét püspök volt ott: Révész, Kun B., Czékus, Geduly, Karsay, Szeberényi, Teutsch. Ott voltak : br. Prénay főfelügyelő, Budapest mindhárom polgármestere, Erdélyből Szász Domokos és a két legjobb barát, Gönczy és Ballagi. A templomban Révész püspök imádkozott, a sírnál Filó Lajos mondott beszédet. Hol vannak már azok közül a legtöbben, a kiket ott láttunk, a kiknek jelenlétéről ez a lap számot adott?! De közöttünk van ínég, a ki a temetéséről szóló tudósítást írta, H. Kiss Kálmán. Közleményét e szavakkal végezte : „Pihenj, nagy halott és fogadd az ón utolsó istenhozzádomat, a ki előmenetelemet s mondhatni éltem boldogságát is neked köszönhetem!" — Sokan vannak még, a kik ezt mondják, a kik áldják, őrzik emlékét: a nagy család, a budapesti egyház s a dunamelléki egyházkerület nagy intézményeikkel együtt. — Nagy férfiú volt . . . nagy dolgokat látott, cselekedett és még nagyobbakat remélt az Úrtól! Ulster. Csodálatos dolgok történnek a távoli zöld szigeten. Ulster, Írország prot. tartományának lakossága Sir E. Carson vezetése alatt a Home rule ellen fegyverkezik és már tízmillió font „ellenállási alapot" gyűjtött. Az angol nagy illusztrált lapok mult heti számai számos képet közöltek az angol katonatisztek által vezényelt csapatok szemléjéről, tábori felszerelésekről, egyenruhás betegápolókról, mozgó kórházakról stb. Eleddig sokan csak rossz tréfának, üres fenyegetődzésnek minősítették a nagy agitácziót, a mely már több mint egy év óta folyik. De most már mindenki belátja, hogy itt nagyon komoly dologról van. Ulster protestáns, angol és skót származású lakossága semmiképen nem akar a római kath. autonóm hatalommal felruházott Írország uralma alá kerülni. Viszont az írek mindenáron fel akarják használni a reájuk nézve kedvező polititikai helyzetet (a kormánynak csak az ő 80 szavazatukkal van többsége) önkormányzati jogok megvalósítására. A kormány természetesen nagy dilemmában van. A békekötési kísérletek már megkezdődtek, U-lsternek engedményeket ígérnek, autonómiát bizonyos legvitálisabb ügyekre nézve. Érdeklődéssel és ottani hitsorsosaink iránti szimpátiával várjuk a további fejleményeket. Kritizálni, fanatizmussal lehet vádolni az ulsterieket, de egyet nem lehet elvitatni tőlük, azt t. i., hogy tudnak áldozni és hitükben erősen megállani. TÁRGZA. Török Pál. I. Két szót nem ismert csak: „pihenni" meg „félni". Ezelőtt 74 évvel, az 1839-ik esztendőnek augusztus hó 22-ik napján ülést tartett a pesti ref. egyház tanácsa. „Algondviselő Ilkey Sándor elnöklete alatt jelen voltak: Bajkay Endre, Bényey László, Ensel Sándor, Fényes Elek, Hubay József, Ketse Péter, Markos Sámuel, Pósfay Pál, Szentpóteri József, Ternyey István" presbiterek. Az egyháztanács szóban lévő gyűlésének az adott jelentőséget, hogy az újonnan megválasztott ifjú lelkész röviddel előbb a városba megérkezvén, ezen megjelent. A gyűlésről felvett jegyzőkönyv egyik pontja szerint : „Nagytiszteletű Török Pál prédikátor úr a mai nap, mint megjelenése első napján ékes beszéddel üdvözlé az Egyházi Gyűlést, melyet Ensel Sándor Egyházi Tanácsnok Úr szinte ékes beszéddel fogadott." Ettől a naptól fogva az 1839. évi aug. 22:

től 1883 október 7-ig több mint 44 éven át kormányozta Török a pesti református egyházat. Hatalmas, eseményekben gazdag korszak. Az eszmeáramlatok, élethalálharczok, szörnyű katasztrófák kora. Ám a magyarok Istenének