Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-05 / 40. szám

esküdött meg a párjával. Egyházmegyénk nem törődött a kitérés mumusával, hanem felfüggesztette őket és fegyelmit indíttatott ellenük. De vájjon elég-e ez? Nem kellene-e segedelmére menni az ifjú pásztornak evangélizáló összejövetellel? Istentisztelettel, gyűléssel, melyen mindnyájan megjelennénk?! Kár úgy sorsára bízni egy szép falut. A reformáczió korabeli atyák bátran elmentek a tűzfészekbe: Sztáray . . . Szegedi . . . Mélius! Ott hallatták rettenthetetlen szavukat. Egy kis parázsló energia az ő lelkűkből nem ártana! 1 De elhallgatok. Mert hátha ez is „radikalizmus"!? * Van itt aztán egy tipikusan baranyai eset: sok egyház vasárnapon szedi az egyházi adót! És még védelmezői is akadtak: hogy a biblia nem tiltja; hogy ha egytől elfogadjuk, miért ne vennők el ötventől; . . . és hogy adószedéskor többen vannak templomban! — Az egyházmegye a vasárnapi adószedést eltiltotta. Duruzsoltak is a kurátorok, hogy a szegény „pógárnak" már hétköznapja se legyen ! ? * Dr. Szűcs Ernő ügyészünk "két darab 100 koronás aranyat adott „az egyházmegye lelkészi és tanítói karának érdemeket szerzett tagjai jutalmazására". Szép kísérő levele remek nyilatkozata a tetőtől talpig igaz, öntudatos, mélyérzésű kálvinista jellemnek. A tanítók részéről a jutalmazandóban nincs kétség. Ott áll Ő minden nemes ügy oldalán igaz hitével, mély erkölcsi tartalmával, komoly képzettségével, s egész tanítói karunknak melegen sütő, vezérlő napja ő . . . Azt szeretnénk, hogy a lelkészi részről se legyen kétség. Ha nem is szórja már szelleme sugarait, s leáldozóban van, de azért fényeskedett ő is . . . s hagyott maga után akkora űrt, a mit csak toldozva-foltozva tudunk betölteni. Az örökkévaló úgy látta jónak, hogy adassék az ő testébe is „hegyes ösztön", s „a sátán angyala őt is csapdossa" munkás kezét, ékesen és okosan szóló nyelvét erős kötelékekkel megfékezze. Ki szállna perbe Ő vele, ha az egykor magasba szökkenő nádszál megrepedezett és az egyházunknak fénylő világosság füstölgő gyertyabéllé változott! Az apostoli lelket azért meg nem oltotta . . . Nincsenek már nagy vágyai ott a nagyvátyi parókhia csöndes, szerető otthonában, s talán e kitüntetés ellen maga tiltakoznék, de mi úgy érezzük, hogy annyi küzdelem, annyi harcz ősz veteránja megérdemli elismerésünk babérját, szívünk hálás érzését. A szálfának mindegy, ha fészket rak-e rajta a dicséret énekes madara, ha kivirit-e tövében a hála ibolyája?! Az énekes elköltözik, a kis virág elhervad, de ő megmarad sudárnak! * Hónapok óta köszörülték csőrüket messze vidék sólymai a törvény kősziklájában s ölyvként szemre vették a vergődő, küzködő „giliczét". De hiába! Az egyházmegye megerősítette a siklósi lelkészválasztást. Siklós érdeke is vau olyan fontos, mint Kajdacsé. Különben is Kajdacsnak is jutott egy Gilicze. A mi traktusunk úgy látta, hogy Gilicze Antal okmányai rendben vannak, szolgálati bizonyítványa kifogástalan, választása egyhangú, termé-, szetes, hogy a sok port felvert választást megerősítette. Hogy a tolnai bíróság radikálisan ítélt, ahhoz sem,mi közünk. De az a radikálizmus is megbocsátható, hiszen szeretetből történt. Jó volna, ha ott is „árgus szemű" lenne az esperes ós körme alá nézne a bírósági jegyzőknek. * Szaporodnak az olyan ifjú papnék, a kik tényleges tanítónők is. Boldog kollégák! Ok az asszonyi (édes ?!) zsarnokság ellen kizúghatják magukat, mint iskolaszéki elnökök! S helyreáll az egyensúly. A bájos pedagógák keze alá még az ilyen magamfajta öreg legény is odahúzódnék. Öröm lehet ott tanulni. Beiratkozhatnék egy pár kerületi és megyei előadó is. Hátha megtanulnának írni! * Tetemes helyet foglal el a zsinati törvénymódosítás. Csak egy két pontot. „A tanár és tanító képviselőket illetékes testületeik háromszor annyi jelöltjeiből válaszszák a presbitériumok." Gyönk, Kunszentmiklós, Baár-Madas, Képezde, Theologia minden tanárát jelölné! Hármat rendes, hármat póttagnak. Hát a kerületi tanítóképviselőknek melyik az illetékes testülete? Minden tanító-egylet jelöljön ? Mit csináljunk 32 jelölttel ? Hátha még póttag is kell ? 64 jelölt! Vájjon ki süthette ki ezt a „czélszerű" módosítást?! Van azután talpraesett módosítás is. így a nagy gyülekezetek szavazata annyi legyen, a hány papja van és minden öt tanító után egy. Az egyház czéljaiért tett áldozatot kell honorálni. Kimondtuk a 10 éves tisztújítást az egész vonalon. Sőt azt is, hogy „a lelkésznek igénye van négy heti szabadságra, melyet kérelmére az esperes engedélyez!" Rég kellett ez, nem ugyan azoknak, kikről a rossz nyelvek úgy vélekednek, hogy az egész életük vakáczió ! Hiába vannak ilyen ügyes javaslatok. A legszebb gyümölcsre is rászáll a légy. Lám itt is! A püspök ne lehessen a lelkészjellegű tanárok közül!" Hej ! Boldogult Erőss Lajos! És élő Kenessey Béla! A rendes katekhétát (igen helyesen) rendes lelkésznek vesszük. Lelkészjellegű tanító tehát lehet püspök, csak lelkészjellegű tanár nem? Hát ez a módosítás melyik logikus főből pattant ki?! Sikerült és modern, komoly érzékű az a határozati javaslat, hogy „jelöltessenek ki kiváló gyakorló lelkészek és a segédlelkészek az elkerülhetetlen esetek kivételével ezek mellé oszlassanak be gyakorlatra. E segédlelkészek fizetését a kápláni kongrua fedezze." A III. és IV. törv.-czikkel túlságosan meg vagyunk elégedve, mert oda nincs semmi módosítás. Annál több van az ötödik törvényczikkhez. Fel van véve majd az egész perrendtartás. Az evangéliumban a bíráskodás még csak három vers (Máté XVIII: 15—17. v.), nálunk meg már egész kötet akar lenni. Lesz mit tanulni, ha ez törvény lesz. De nem baj. Mindenki jó pap lesz, mert holtig tanulhatja.