Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-05 / 40. szám

kedvvel megyünk és erre nézve is szíves megértést, támogatást és, a mire nem kis szükségünk van, további elnézést is kérünk. P. KRÓNIKA. Keresztyén Munkásszövetség. A sok kongresszus között, a mely itthon és a külföldön a nyár és az ősz folyamán volt, egy különösen érdemes a figyelemre. A mult hóban volt a nagy angol gyárvárosban, Birminghamban a Brotherhood — Testvériség-Szövetség — kongresszusa. Ennek a hatalmas Szövetségnek tagjai többnyire munkások. Hogy milyen szolgálatot teljesít ez a 40 évvel ezelőtt mustármagnyi kezdettel a szabad egyházak kebelében megindult mozgalom a keresztyénség ügyének azok között, a kik ettől a tapasztalat szerint a legmesszebbre távolodtak el, abból is megítélhető, hogy a Szövetség 300 tagja egy Belgiumban tartott szoczialista kongresszus alkalmával ilyen feliratú zászlóval vonult végig az utczán: Hatszázezer munkást képviselünk, a kik Jézus Krisztust imádják 1 Ez már három évvel ezelőtt történt. A mostani kongresszuson az elnöklő Horné Sylvester, a londoni Whitefield-temiplom lelkésze a mozgalom hatalmas arányokban való terjedéséről adott számot. A Szövetség elnökéül a jövő évre Hendersont, a munkáspárt vezérét választották meg. — A német szoczialisták jénai kongresszusán most is ez volt a jelszó: el Istentől, el az egyháztól! De ott ezzel az irányzattal szemben vannak „ker. munkásegyletek". És nálunk? Mindnyájan tudjuk, hogy a szocziálista vezérek számára jóformán teljesen szabad a vásár. Mi még mindig abban a balhiedelemben vagyunk, hogy a szoczialisták durva támadásai csak a római kath. egyházat és ennek papjait illetik. Nem kellene-e nekünk is előbbre vonulni a tűzvonal felé ? A mi ev. egyházunk kebelében is vannak bizonyságtételre hajlandó munkások. De számuk egyre fogy; az ébredő munkás egyház egyik legsürgősebb feladata lesz menteni, a mi még menthető! Egy zöld könyv. Csak a táblája zöld, de belül nagyon fekete a Tátrai Félix német nyelvű könyve, a mely a székesfehérvári püspök denuncziálása czéljából íródott. A beavatottak bizonyára tudják, ki írta, hiszen a hangról is, a kézről is könnyen eligazodnak. A róm. kath. lapok és folyóiratok bőségesen és bizonyos fájdalmas rezignáczióval foglalkoznak vele. Igazán nem csodálkozunk a keserű panaszok és félig elfojtott sóhajok felett, a melyek ily nagy feketeség láttára felkeltek. — De majd elcsendesedik odaát ismét minden a fegyelem vasvesszejének suhogására. — Minket különösen az érdekel, milyen lelkülettel, programmal és munkakedvvel tér vissza Prohászka Rómából, az apostolok küszöbének látogatásából. A Syllabus kardja ott van a feje felett, lesz-e bátorsága bizonyságot tenni az evangélium mellett ott, a hol annyi a megdöbbentő feketeség kirívóan zöld foglalatban? TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. XV. A nagy záró gyűlés. Kedves, feledhetetlen emlékezetű este volt! Az óriási méretű, szép Music Hall, a város hatalmas hangversenyterme zsúfolásig megtelt. Ott volt mindenki, a ki csak beférhetett. Mindenki szem- és fültanúja kívánt lenni az emlékezetesnek ígérkező búcsúestélynek. Melegséggel, bensőséggel vettünk rajta búcsút egymástól s a mindannyiunkat vendégeikül látó jó aberdeeniektől. A sok szép beszéd és ének után elváltunk — a négy év után való viszontlátás kedves reménységével. A zárógyűlést 8-ig tartó hangverseny előzte meg. Az Aberdeeni Choral Egylet hatalmas vegyeskara legelőször a történeti nemzetiségű 124 zsoltárt énekelte el orgonakísérettel, majd egy női szóló után az „Erős várunk"-at. Egy férfi szóló után pedig C. Hubert H. Parry „Te Deum"-át adták elő. Közben a zsinat vezetői is elfoglalták helyüket az óriási emelvényen s az egész közönség a karral együtt elénekelte a 100. zsoltárt, majd dr. Stalker theol. tanár imádkozott. Isten áldását kérte a napfényben járó s a küzködő kis egyházakra egyaránt. Az elnöklő polgármester : Lord Provost Maitland azzal a kijelentéssel zárta rövid megnyitóbeszédét, hogy a világ minden tájára visszatérő küldöttek nem fognak addig nyugodni, míg Krisztust nem koronázzák mindenütt királlyá! A bncsúelőadások. Három lelkes előadás következett ezután. Az elsőt dr. W. H. Roberts, az amerikai ág titkára, a Világszövetség volt elnöke tartotta A mult nagy lelki ébredéseiről. Krisztus egyháza 120 lélekkel kezdődött Jeruzsálemban, egy kis emeleti szobában. Ma száz és száz milliók tartoznak hozzá. Az egyház egész története nem egyéb, mint a nagy lelki ébredések története. Az első nagy ébredés a Pünköst volt. Olyan nagy volt az ereje, hogy három század alatt meghódította a hatalmas római világbirodalmat. A második nagy ébredés a VII., VIII. században volt, a mikor Európa pogány törpéit evangelizálják. A harmadik a reformáczió, mely még a nem protestáns egyházakban és államokban is érezteti hatását. A XIX. század elején új ébredés észlelhető, ma ismét újabb. A világ evangelizálásának nagy munkája nem haladna olyan diadalmas léptekkel, ha nem előzte volna meg nagy lelki ébredés Nagybritánniában és Észak-Amerikában. Dr. H. Montgomery „a fölébredt egyházról, mint a jelen nagy szükségé"-ről beszélt. Skócziát állíja mintaképül, mint a mely századokon át a nagy lelki ébredések országa volt. Ezek szövik át Skóczia egész törté-