Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-09-28 / 39. szám
nyainak megfelelő munkáról tett jelentést. Bibliaolvasás, felolvasó-estélyek, evangéliumi órák rendezése, egyletek alakítása, az ifjúság intenzívebb gondozása, vallásos olvasmányok terjesztése, dalárdák alakítása, varrónapok tartása a jótékony czél érdekében stb. Mindegyik jelentés az öröm és lelkesedés hangján szólt, csak egy tag nem találta az ő nagy munkájához megfelelőnek az eredményt, de azért a munkát tovább folytatja ő is. Az eredmény ? ... Erre már feleljen az esperesi jelentés következő része: „Öröm látni, hosszas (30 év) esperességem ideje alatt nem volt alkalmam tapasztalni, hogy az egyes gyülekezetek csaknem kivétel nélkül, mikép gyarapodnak, haladnak előbb úgy az anyagi, mint a szellemi jólét terén/' Tehát már vannak munkások s az eredményt meglátják az öreg esperesi szemek is. Mi is azt hisszük, hogy jövőre több lesz az arató, mert az aratásra váró gabona sok. Azután előterjesztetett az 1912. évi számadás, az 1913. évi költségvetés s mindkettőnek elfogadása után ének, imával rekesztetett be a tanulságos gyűlés. * Az egyházmegyei közgyűlés folyó hó 16-án volt Czegléden, melyen az alkotó tagok majd mind együtt voltak. A gyűlés Istentisztelettel kezdődött Magyarország legszebb református templomában, mely alkalommal Soós László szolnoki lelkész mondott szívből fakadó buzgó imát. A gyűlésen a megalakulás után az új egyházi főjegyző, Kiss Zsigmond abonyi lelkész tette le az esküt s tárgyalás alá került az esperesi jelentés. Örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy ismét két leányegyház anyásíttatott, a jászkerekegyházai és szanki. Amaz Sándor Istvánt, emez Rigó Józsefet hívta meg lelkészül, kiket a közgyűlés szeretettel üdvözölt. Az egyházmegye népessége a kitérések által nyolcczal fogyott, a vegyes házasságoknál azonban 39 a nyereségünk. A 23 egyház közül ötnek nincs adóssága: Abony, Jászberény, Jászkisér, Pánd, Tápiószelének. A többi 18-nak az adóssága negyedfél millió koronát tesz ki, mellyel szemben az egyházmegyei gyülekezetek vagyona 7l L, millió korona. Buzgóságra vall az egyház és iskola javára tett adományok szép összege, mely pl. Nagykőrösön 31,000, Kecskeméten 76,000 koronára rúg, de mindenfelé azt mutatja, hogy az Istenházának szeretete, az ő anyaszentegyházának megépítése: élő tettekben is nyilvánul. Úgy az egyházmegye, mint az egyes egyházak pénztárai rendben vannak, az 1912. évi számadással csak egy-két filia adós. Az egyházmegye népessége 96,000, 6—12 éves tanköteles gyermek 11,350 van, tehát a népesség 11-80°/ 0 -a; iskolába 90'62% járt. Az ismétlő iskolások száma 4951, tehát a népesség 5ü /o~a - Iskolába csak 70% járt. Felekezeti iskolát 15 anya- és 6 leányegyház tart fenn 88 tanteremmel, ugyanennyi tanerővel. A tanítás eredménye két helyen elégtelen. Minden jelentések közül legkimagaslóbb a missziói bizottság mesteri kézzel megírt jelentése, mely beszámol első sorban Csekes Béla volt missziói lelkészünk munkájáról. Négy hónap alatt felkereste ő a szórványban élő reformátusokat a Mátra aljától Zentáig, Törökbecséig. Talált elszórt csontokat nagy számmal, mindenfelé. Meghatóan írja le, hogy mikor egy-egy szórványt felkeresett, a híveket összegyűjtötte s elmondta, hogy őt kik és miért küldötték: hogy gyúlt ki azok szemében az öröm lángja, hogy hát van, a ki rájuk is gondol és mikor felcsendült az ének szava: „Szívemet hozzád emelem", hogy borultak le, énekeltek, könyörögtek sírva, igét hallgattak, úrvacsorát vettek hálatelt szívvel. O bizony sok a tennivaló ! És bár az egyházmegye felsőbb helyről nem talál megfelelő méltánylást, elhatározta, hogy; e munkát nem hagyja abba, sőt második missziói s.-lelkészséget is szervez Törökbecse központtal. Vállalta a missziói bizottság mindkét állás szervezését, megfelelő emberek keresését, mert Csekes Béla nyugodalmasabb helyre távozott. Az egyházmegyei közgyűlés elismerését, köszönetét fejezte ki neki nehéz, de buzgó munkájáért. Yajha lenne fiatal papi gárdánkban, a ki önként jelentkeznék a bizottság elnökénél Mészáros János kecskeméti lelkésznél: a munka folytatására. Nagy megnyugvást keltett, hogy a missziói bizottság felvette gondoskodása körébe az állami menhelyes gyermekeket, kiknek elkatholizálása az egész egyházmegye területén az állam hallgatólagos beleegyezésével folyik. Eddig Jászberény emelte fel ez ellen tiltakozó szavát, de eredménytelenül. A bizottság hangja talán erősebb lesz, messzebb elhat, eredménye is lesz. Elhatározta az egyházmegyei közgyűlés, hogy kérni fogja a konventtől, hogy az adóalanyok sorából — mint a katonaságok — úgy töröljék az állami menhelyes gyermekeket, rabokat, munkaházra ítélteket, az ilyenek után ne vessenek ki, illetve írják le a kivetett közalapot, egyházmegyei és kerületi járulékokat. Legfontosabb tárgya volt a közgyűlésnek a Lelkészegyesület által benyújtott s a törvény revíziójára vonatkozó munka. A közgyűlés honorálni óhajtván úgy a Lelkészegyesület, mint Batfossy Károly nagy munkáját, mely nyomtatásban is megjelent, a javaslatot egész terjedelmében elfogadta s az egyházkerületi gyűlésre felterjeszteni rendelte. Az egyházmegyei tanítói segélyegyesület javára évi 100 korona segélyt szavazott meg a közgyűlés. Azután elintézte az adás-vételi, kölcsönügyeket, segélykérvényeket, díj leveleket. Újra megalakította, illetve kevés kivétellel meghosszabbította a bizottságok mandátumait. Egyházkerületi képviselőkül megválasztotta: Benedek László pándi, Barsy László szabadkai lelkészeket, Jalsoviczky Sándor min. tanácsos, tanácsbírót, Rónay Béla jászkiséri főjegyzőt. Érdemleges bírósági ügy nem volt, így a közgyűlés este 6 órára — 50 tárgya daczára is — bevégezte munkáját. Referens. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. A pesti református egyházmegyének kiváltságai közé tartozik, hogy majdnem minden egyes alkalommal ünnepelheti egyik-másik illusztris tagját, a kit vagy a
