Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-28 / 39. szám

királyi kegy fénye, vagy más kitüntetés tesz az ünneplés méltó tárgyává. így a folyó hó 16-án tartott traktuális gyűlésen gróf Teleki József egyházmegyei gondnok volt az ünnepelt, kit ő felsége a király a közelmúltban belső titkos tanácsossá nevezett ki. • Nagy Ferencz esperes üdvözlő szavait s az ezek nyomán elhangzó köszönetmondást a jelenlévők szíves éljenzése követte. Az öröm tapsaitól volt hangos a kerületi székház, még előbb a csendes részvét tekintetével fordultunk a hű felesége halálát gyászoló, egyik nagyérdemű tanácshiránk, pálóczi Horváth István felé, kinek az egész egyházmegye nevében az elnöklő gondnok kondoleált. [• A mikor magáról a közgyűlésről kell beszámolni, szinte vágy támad az emberben az esperesi jelentést tenni közzé a maga egészében, hogy ebben, mint tükörben, minél többen látnák meg hatalmas arányokban fejlődő egyházmegyénk hű képmását. Koppant sokoldalú és változatos e kép s mégis egységes. A felette való szemlélődés cseppet sem fárasztó, mert még a nehézkes statisztika is tetszetős köntösében a legélénkebb érdeklődést váltja ki, annyival is inkább, mert a régi sablon megszokott rovatai mellett ott találjuk a haladó kor kívánalmainak mindjobban megfelelő, egyházunk jövőjet biztosító munkák megindításáról vagy erőteljes folytatásáról szóló jelentéseket is. Az ifjúságot is felkaroló, intenzív lelkigondozást, gyermekistentiszteletek és vasárnapi iskolák tartását, a szórványok látogatását, a „szétszórt csontok" összeszedését ós megelevenítését, a szegények és árvák körüli pásztorális,. munkát illetőleg az esperesi jelentés annyi jót mond, '1

; hogy a még mindig szédületes nagyoknak látszó nehézségek, akadályok daczára is bíztató jelekről, sőt ottan-ottan határozott sikerekről beszélhetünk. „ A belinisszió élénkebb lett egy év alatt is. Ha külső eredményekben még nem is gazdag, de állandó vendég közöttünk. Szemébe kell néznünk. El kell ismernünk, hogy minden külső segítségnél erősebb alap a virágzó egyházi élet. Nem az állami támogatás tesz bennünket naggyá, erőssé, hitben és erkölcsben gazdaggá, hanem az evangélium. Ez a mi igazi gazdagságunk és erőnk forrása. Itt is áll Urunk mondása: mit használna, ha a világ kincsét megnyernők is, de világosságunk sötétséggé változnék" - (esp. jelentés). A felolvasott jelentést a közgyűlés nagy tetszéssel fogadta, elismeréssel és köszönettel vette tudomásul. Az új ügyész, dr. Weresmarthy Miklós eskütétele s az ennek nyomán felhangzó elnöki üdvözlés volt aztán az általános figyelem tárgya. Jól esett hallanunk az ügyésznek az üdvözlésre adott abbeli válaszát, hogy minden ügyben a törvény lelke s nem a betűje lesz reá nézve kötelező; a papválasztási pereknél azonban a szigorúságot teljes súlyával fogja belevetni az igazság serpenyőjébe. A missziói bizottság jelentését Biczó Pál előadó terjesztette elő. Sok örvendetes jelenségről, munkáról, fejlődésről számolt be a bizottság, jeléül annak, hogy az amerikai gyorsasággal benépesülő szórványokban és gyülekezetekben a számbeli növekedéssel lépést kíván tartani a lelkigondozás, egyházépítés munkája is. Ujabban Alag-Dunakeszin alakult egy majdnem hatszáz lelkes fiókegyház. Az anyaegyházközségek száma hárommal emelkedik, a mennyiben a budafoki, irsaalberti-i és szentendrei filiák anyásítása immár befejezett tény. Igen sok munka, önzetlen küzdelem és áldozatkészség jutalma e szép eredmény, melynek láttára lelkünk emelkedik s szent bizodalommal mondjuk: „félre, kislelkűek, kik mostan is még kételkedni mertek a jövő felett !" Az egyház „veteményes kertjei", féltve Őrzött iskoláink felett ügyelő tanügyi bizottság előadója, Bárdy Pál számolt be egy esztendő munkájáról s tett javaslatot arra nézve, hogy a száraz „magoltatásnak" elejét veendő, a tanítók minden tantárgyat könyv nélkül kérdezzenek, hogy a templomi mulasztások, mint igazolatlan órák, szigorúan számba vétessenek és hogy az ismétlő iskolások is vizsgát tegyenek. A gyűlés mindegyik javaslatot elfogadta. Örömmel hallottuk a jelentésből azt is, hogy az egyházi énektanítás a közelmúltban tapasztalt fájdalmas hanyatlás után iskoláinkban ismét fellendült. Nem kis jelentőségű dolog ez, mert hiszen küzdő egyházunknak egyik legerősebb fegyvere ezután is a gyülekezet buzgó éneke lesz. A mindig vérszegény és néptelen mogyoródi református iskolát azonban jónak látta egyházmegyénk megszüntetni, a mindenkori lelkész feladatává tevén az evangélikusok iskolájába járó református gyermekek vallástani oktatását. A lelkiismeretes kathekézis remélhetőleg felejtetni tudja e veszteséget. S ha már veszteségről . szólunk, lehetetlen nem gondolnunk arra az erkölcsi veszteségre, "mely a budapesti VI—VII. kerületi parókhiális tanács és a budapesti presbitérium képviselői között a gyűlés színe előtt lefolyt szenvedélyes vita nyomán a falusi presbitériumokban bizonyára jelentkezni fog. A parókhiális tanács felebbezését egy szavazattal eliitő határozat legfeljebb csak azt a felebbezést semmisíti meg, de a tágranyílt szemekkel figyelő falusi kurátorok .és presbiterek lelkében az a heves duellum bizony mély nyomokat hagyott, melyeket .most már semmiféle névszerinti szavazással elsimítani nem lehet. Adandó alkalommal az itt nyert impressziók sok kíméletlen gáncsoskodásra, handaban. dázásra késztethetik azokat az egyszerű embereket, kiknél egyébként sem a tiszta szándék mindig a tettek rugója. A megritkult sorokon már a kimerültség jelei mutatkoztak, a midőn a dunabogdányi egyházközség és az egyetemes konvent között a Jordán-végrendelet tárgyában létrejött egyezség került tárgyalás alá. Az egyezség, mely majdnem harmincz esztendős várakozás s a szentendrei egyház részéről folytatott hosszú pereskedés eredménye és melyet az egyházmegye is változatlanul elfogadott, a dunabogdányi egyházközséget s benne a lelkészi állást anyagilag elég biztos bázisra helyezi. Az eminenter helyiérdekű ügyek mellett általános