Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-28 / 39. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Isten titkainak sáfárai. Gedeon. —Vezérezikk: Az olvasóhoz. Claparede Sándor. — Krónika: A magyar gör kath. püspöki székhely. Az 0. R. L. E. kongresszusa. — Táreza: A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. XIV. Dr. K. I. — Belföld: Az alsóbaranya-bács-szlavoniai egyházmegye közgyűlése. Szlavonita:— Gyűlések a kecskeméti egyházmegyében. Referens. — A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. Custodius. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Lelkészvizsgai tételek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Isten titkainak sáfárai. — Az orsz. ref. lelkész-kongresszus alkalmából. — .(Jgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit ós Isten titkainak sáfárait." I. Kor. 4.1. e néhány szavában ott lüktet a lelkek keresztyén pásztorának egész méltósága, nemes öntudata, teljes életprogrammja. Ez a lényeg: Krisztus szolgájának s Isten titkainak sáfára lenni! Ez a méltóság, ez az élethivatás nem méltatlan arra, hogy megkülönböztetett érzéssel tekintsen rá az emberiség. Es a kultúra, a vallások évezredes története bizonyítja, hogy valami titokzatos, egyetemes, kiirthatatlan tisztelet élt kezdettől fogva az emberiségben az Isten sáfárai iránt. Még akkor is, a mikor nem érdemelték meg; még akkor is, a mikor ők maguk is a legnagyobb bűnök alatt roskadoztak, ínég akkor is, a mikor nyíltan, öntudatosan, 'sátáni kaezajjal csalták a népet. Még akkor is ... a csodálatos varázs, az Isten emberének glóriája ott ragyogott a romlott, bomlott lelkek homloka körül . . . Mert az emberiségnek szüksége van arra, hogy legyenek, járjanak, éljenek körében az Isten titkainak mélyebb ismerői I A legrégibb történelem lapjai az isteni ós emberi csodálatos átszövődésével vannak telve a papok uralma által. A legrégibb kultúrák az ő kezükben virágoznak ki, de az ő kezükben is enyésznek el, a mikor a saját lelkük megüresedik, mert nem hisznek többé szent könyveiknek és a „sensus divinitatis" picziny kis mécsvilága elalszik a lelkek mélyén . 3 9 mikor a kételkedés mérge összeomlóS^á a_.gö?. I világot s Róma dús, pogány oliárai au^ összenevetnek / . . . . 0 S jön a keresztyénség ^ magit uj _ új ET 5 5 nyerőinek, csodálatos hőseinek, mélységesen hívőinek, vértanúinak diadalmenetével. A mikor, óh! minden egyes hivő Krisztus szolgája még, s Isten titkairól olvas, gondolkodik, érez rejtelmes éjszakák sűrű fátyla alatt, katakombák mélyén, hallgatag cziprusok mélabús lombjai mögött a felkorbácsolt hátú, nyomorult rabszolga, kilökve a világból, de benn egy új világban;

mely mégsem ebből a világból való! . . . De jött az emberiség új és új bukása s épen ezért lelke örök szomjúsága. Neki újra sáfárok, mi több, közbenjárók kellettek, lények, a kik fölötte állnak, lények, a kik az útat mutatják, a világ világosságai lesznek a küzdő, gyötrődő, az Isten dolgaival foglalkozni, ráérni alig tudó milliók számára. S így lett a keresztyén kultúra ezer esztendeje újra a legcsodálatosabb papi kultúra melegágya. Gazdag mindenben, a mire a középkor jámbor emberének szüksége volt ... de szegény a szabadságban s a lelkek öntudatos, merészröptű szárnyalásában, megvalósítható álmaiban. Gazdag, a míg a papság lelkében ott lobog az örökkévalóság után való olthatatlan szomjúságból valami, de szegény, véghetetlenül összeeső, mikor a lelkek szárnyai elgyengülnek, összetörnek, mert teljes erejükben kifejlődni már nem képesek többé. S a bukás akkor következik be, mikor Krisztus szolgái, Isten sáfárai ebben a kultúrában is az augurok sorsára jutnak ... a mikor a bűnbocsánat ára már a pápai kincstárnok hatáskörébe tartozik ... a mikor meghal a lélek, hogy annak árán éljen a test . . . S a reformáczióval vájjon egy régi, szebb korszak borult-e reánk? Vájjon a megtisztított keresztyénség az egyetemes papság felséges gondolatát megtudta-e mindnyájunkban valósítani négyszáz évnek küzdelmei között? Elvben igen, mert hiszen ez a felséges egyetemesség az . hál. f? az élet, a modern élet összezúzza a legszentebb ideálol atsott állunk újra, a hol a régiek: az Istentől elszakadt, összetört millióknak — papok