Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-17 / 33. szám

nem hiszi, hogy a keresztyénség nagy életbevágó igazságaira nézve eltérés volna ő és a skót „moderátorok" között. — Még egy példa: a kanadai ev. protestáns világi férfiak most abban fáradoznak, hogy Montrealban egy hatalmas és minden ev. prot felekezet részére közös theol. kollégiumot állítsanak fel és már mintegy százezer fontot gyűjtöttek erre a ezélra. Ez is egy eredményes mozgalom és lépés az angol protestáns felekezeteknél oly nagy mérvben meglévő erőpazarlás csökkentésére. TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. VIII. A zsinat harmadik napja: június 20. A pénteki gyűlések tárgysorozatán a keresztyén hitélet két fontos kérdése: a krisztológia és a káték kérdése szerepelt. Mindkettő köréből három-három előadást hallottunk, melyeket a hozzászólások hosszabb sora követett. Az esti gyűlésen ugyancsak három szónok népies és egyházszeretetet erősítő módon foglalkozott egyházalkotmányunk nagy erősségeivel. A délelőtti gyűlés több hivatalos ügy elintézésével kezdődött. Dr. JRoberts titkár a végrehajtó-bizottság nyugati ágának a külföldi kikötőkben végzett egyházi munkáiról szóló jelentését terjesztette be. Ez a munkásság 1892-ben vette kezdetét s most már a többi amerikai egyházak is csatlakoztak hozzá. Ugyancsak ő terjesztette elő a bizottság javaslatát az amerikai keresztyén egyházak közt az utóbbi években létrejött szövetség üdvözlése tárgyában. Ez a szövetség négy év óta áll fönn. Az Egyesült-Államok 30 különböző felekezete csatlakozott hozzá, a melyek együttvéve 16 millió úrvacsorával élő egyháztagot számlálnak. A Szövetség kiváló gondot kíván fordítani az egyháztársadalmi és belmissziói munkásságra. Többek hozzászólása után úgy határoztak, hogy ezt a fontos kérdést még egyszer kitűzik a tárgysorozatra, hogy addig az érdeklődők közelebbről megismerkedhessenek vele. Bemutatták a pittsburgi egyház meghívását a legközelebbi zsinatra. A zsinat egyik későbbi gyűlésére tűzték ki a meghívás tárgyalását is. Közben megérkezett az Egyesült-Államok elnökének az üdvözlésre küldött meleghangú köszönő távirata. Előadások a krisztológia köréből. A főtárgyra térve, az első előadó dr. W. Badéliffe washingtoni lelkész Jézus Krisztus istenségéről olvasott fel. Hangsúlyozta, hogy a váltságban és az inkarnáczióban való hit nélkül nincs keresztyénség. Az egyház mindjárt kezdetben elismerte Krisztus istenségét. A homousion és a homoiusion vitája nem egy betűnek, hanem a legnagyobb kérdésnek a vitája volt. Ma sem lehet alkudoznunk ebben a kérdésben. A másik előadó, többünknek kedves ismerőse, dr. H. R. Mackintosh edinburghi theologiai tanár a keresztről és a ma vallásáról adott elő. Rámútatott arra, hogy minékünk ugyanaz a kötelességünk a kereszttel szemben, mint apáinknak volt. A mint Krisztus is azért jött, hogy mindeneket szolgáljon, nekünk is ettől a lélektől kell áthatva lennünk. A világot nem evangélizálhatjuk máskép, mint krisztusi világossággal és élettel. A kereszt figyelmeztet szüntelenül mindnyájunkat, hogy senkit se menthetünk meg, míg magunk nem vagyunk megmentve. De a beszéd, még a keresztről való beszéd sem mentheti meg a világot. Ezt nemcsak beszélni, hanem élni is kell. A keresztyén életet a kálvária világánál kell néznünk. Meg kell feszíttetnünk magunknak is Krisztussal. Hogyan beszélhetnénk a keresztről, annak hordozásáról a többi lelkeknek, ha mi magunk nem hordozzuk azt? Az utolsó előadó, dr. J. E. JBushnell minneapolisi lelkész Krisztusnak az egyházban való örök jelenlétéről beszélt. Krisztus jelenléte mindenekelőtt életet jelent az egyházra nézve. Krisztus jelenléte másodszor hódítási vággyal tölti el az egyházat, hogy Öt tegyük minden szív teljhatalmú uralkodójává. Az ilyen egyház mindig új területeket akar hódítani az Isten országa számára. Krisztus jelenléte harmadszor hivő egyházat jelent. Az ilyen egyház megérti azt, hogy a keresztyéni hivatás nincs ellentétben semmiféle igazi tudománnyal és semmiféle nemes emberi törekvéssel. Végül Krisztus jelenléte kiemeli az egyházakat felekezeti, faji, nemzeti tulajdonságaik folytán előálló elszigeteltségükből és megláttatja velük a Krisztus egyházára váró nagy, egyetemes világmissziót. A kátékról. A délutáni gyűlésen a káték kérdése került szőnyegre. Először Williams glasgowi igazgató beszélt a káték használatáról. A gyermek kíváncsi, kérdezősködő természete vetette meg a kérdések és feleletek alakjában való, kátészerű tanítás alapját. Rendkívül fontos a kérdések megfelelő szövegezése. Ebben a tekintetben az angol kis káté valóban kiváló. A káté azonban csak akkor felelhet meg hivatásának, ha száraz emlékeztetés helyett előbb felkeltjük a kérdés iránt a gyermek érdeklődését, megismertetjük vele a tárgy szentírásbeli alapját, kiegészítjük a szükséges ismeretekkel, végül eloszlatjuk a kifejezésbeli nehézségeket. A másik előadó, dr. Ph. Vollmer, a daytoni theologia tanára, a Heidelbergi Kátéról beszélt, megalkotásának 350-ik évfordulója alkalmából. Részletesen ismertette eredetét, beosztását, történetét, különböző kiadásait. A katechizáló istentiszteletek felújítását sürgeti, a mivel kiváltkép az ifjabb nemzedéket tudnák jobban odafűzni az egyházhoz. Utána dr. H. Cowan aberdeeni theol. tanár a Westminsteri Kátét ismertette és méltatta. Fejtegette a teljes