Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-17 / 33. szám

és a kisebb káté közt lévő különbséget, mely feltétlenül az utóbbi, a „Shorter Catechism" javára billenti a mérleget. Kiválósága mellett fogyatkozására is rátért. Sajnálattal látja ő is, hogy a káté rövid félszázad alatt is mennyit vesztett népszerűségéből. A Presbiteri Világszövetségre vár szerinte az új káté készítésének nagy feladata, a mely leginkább a kisebb káté nyomán volna készíthető. Ha erre nem vállalkoznék, legalább revideálni kellene a régit a XX. század szükségleteinek megfelelőleg. A hozzászólások során dr. Good, a nyugati ág titkára, kifejezést adott annak a félelemnek, a mely egy új káté készítésének, vagy a régi revíziójának hallatára mindenkor eltölti. Fél, hogy az újban nem lesz meg a régi ereje és a régi tanok nem maradnak meg eredeti épségükben. A vita végén az elnöklő dr. Wallace Williamson a fölött való örömének adott kifejezést, hogy a vita nem vált hevessé. Élénk derültséget keltve, elmondta, hogy jó orvosságot ajánlott valaki néki erre az esetre : azt, hogy a leghevesebb vitatkozókat kérdezze ki a kisebb káté anyagából. Ez bizonyára lecsillapította volna őket. Előadások a presbiteriánizmusról. Az „East Parish"-templomban volt a második vallásos estély is, melynek tárgysorozatán három előadás szerepelt egyházalkotmányunk köréből. Megelőzőleg ismét lélekemelő orgonahangverseny volt. Az első szónok, F. J. Paul, londonderry-i (írországi) lelkész arról beszélt: „Miért vagyunk presbiterek?" Vázolta a presbiteriánizmus történeti létjogosultságát. Végtelen nagy hatással volt a nemzeti, politikai és társadalmi életre. A református egyház többet tett a felekezeti türelmesség és az emberi szabadság diadalrajuttatása érdekében, mint bármely más egyház. Csakhamar az emberi szabadságok szülőanyja lett, Erős jellemű férfiakat adott a nemzeteknek, így Skócziának, Írországnak s az üldözések elől menekülőkben Amerikának. Az Egyesült-Államok is neki köszönik létüket. A következő előadó: dr. R. Flemming baltimorei lelkész a presbiteriánizmus egyetemességéről szólt. A presbiteriánizmus több tekintetben méltó az egyetemes jelzőre. Mindenekelőtt azért, mert a világ minden részén elterjedt. Maga a száz különböző egyházat magába foglaló Világszövetség is élénk bizonysága ennek. Egyetemes az embereket Istenhez és egymáshoz fűző kötelékekről vallott nézetei folytán is. Egyetemes egyházalkotmánya tekintetében is. A nap utolsó szónoka, dr. J. Young, a Skót Egyesült Szabad Egyház volt moderátora, ki a magyarországi körúton is résztvett, a presbiteriánizmus jövőjéről tartott hatásos beszédet. A presbiteriánizmus jövőjének legfőbb biztosítékait a múltban fényesen bevált intézményei képezik. Közép helyet foglal el a püspöki egyház merev szervezete és a független egyházak szélsőségig vitt individuálizmusa közt. Az egyház tekintélyét össze tudta egyeztetni a keresztyén ember szabadságával. Jövőjének ez az egyik legerősebb biztosítéka. Megtanította a népeket arra, hogy önmaguk tudják kiválasztani azokat a férfiakat, a kik az egyházat vezetik. Nemzeteket formált, nagy közösségeket alapított. Megtanított fiatal nemzeteket és gyarmatokat arra;

hogy hogyan járjanak a törvény és a szabadság mesgyéin. Jövőjének másik hatalmas biztosítékát képezi az, hogy iskolákat emelt mindenfelé, Nagybritánnia ködös világában épúgy, mint Magyarország Nagyalföldjén, melyekben férfiakat nevelt és nevel a jövő számára. Nagy erő rejlik a missziói léleknek abban az erejében is, a mely a presbiteri egyházakat jellemzi. Ez a lélek új meg új világokat hódít, kiváltkép az utolsó évtizedek óta, s így alapozza a presbiteriánizmus jövőjét. Ez a jövő reménységtől ragyogó. Nyugodtan nézhetünk a szemébe! A vallásos estély után megtekintettük még a templom egyik lelkészének kalauzolása mellett azt a régi, XV. századbeli történelmi nevezetességű kápolnát, mely fölé az új templom épült. Dr. K. I. BELFÖLD. A házasságkötések egyházi vonatkozásban. — Az 1911. évi statisztikai adatok alapján. — I. 1911-ben 193,482 házasságkötés történt az egész Magyarbirodalom területén, 13,945-tel több, mint az előző évben. A házasságkötések 1911. évi számának kedvező alakulásában főként a kivándorlás csökkenésének hatása tükröződik vissza. Az anyaországra 171.354, a társ: országokra 22,128 házasság jut. Az ezer lélekre eső arányszám Magyarországon 9'3, Horvát-Szlavonországokban 8'4, a Magyar birodalomban 9'2. A házasulok vallásfelekezete szerint vizsgálva a házasodási hajlam megnyilvánulását, azt látjuk, hogy a házasulok között a gör. kath., a ref., a gör. kel. és unitáriusok nagyobb arányban, a többi vallásfelekezethez tartozók *— de különösen a r. kath. — kisebb arányban szerepelnek, mint az 1910. évi népszámlálás szerint az összes népességben. A vegyesházasságok abszolút száma, valamint az összes házasságokhoz viszonyított aránya további emelkedést tüntet fel és most már az összes házasságok 121%-át teszi, a mi még mindig több, mint a nemzetiségi vagyis anyanyelv szerinti vegyesházasságoké, bizonyságául annak, hogy az anyanyelv nagyobb akadályul szolgál e tekintetben, mint a vallás, miért is az egységes nyelvű Magyarország kialakulása érdekében nem annyira a vallási, mint a nemzetiségi korlátok ledöntésében kellene inkább buzgólkodni. Kifejezésre juttatják a vegyesházasságokra, vonatkozó 1911. évi adataink ismét azt az állandóan tapasztalható jelenséget — mondja a kormányjelentés írója, — hogy a vegyesházasságok az egyes felekezetek híveinél annál gyakoriabbak, minél kisebb az illető felekezet. Szerin-