Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-10 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LA Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyen Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jer.ö. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Hirdesd az igét.. . (bj.) — Vezérczikk: A főrangúak nevelése. Sebestyén Jenő. A czimzések eltörlése, Egy lelkész. — Krónika: Tolsztoj evangéliumának megsemmisítése. — Tárcza: A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. VII. Dr. K. I. — Belföld: A népességi statisztika egyházi vonatkozásai. Homula István. Űj református egyház. Tudósító. — Szocziális ügyek: Gyakorlati pályák ifjaknak. Másfélmilliós adomány falusi gyermekeknek. Iskolás gyermekek konyhakertészeti oktatása. — Külföld : Francziaország. Dr. T. I. — Á mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Hirdesd az igét. . . ,Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben ..." II. Tim. 4.s

. Minden fénye, hatalma, csillogása daczára is szegény, oiőtelen, boldogtalan világ volt az, a mely a &ok nép felett uralkodó római birodalom hatalmasainak, tudósainak, hadvezéreinek, ünnepelt nagy embereinek fáradása, küzdelme, munkája nyomán kialakult. A pogány világnézet igyan szépnek tartotta azt; dicsőségét dalba foglalta, I -talmas erejét megcsodálta. Ámde a mikor felragyogott az „ige", hogy Isten szeretetéből ünnepe legyen még a legnyomorultabbnak is: akkor ennél a mennyei fénynél, az evangéliumi világnézet nagyszerű megvilágításában a büszke római világ nyomorúsága, szegénysége, erőtelensége lett láthatóvá. Pál apostol mind a kettőt megismerte: az akkori világ bűneit, szeretetlenségét is, de megismerte azt a másik nagy hatalmasságot is, a mely által új élet támadhat a régi romjain: a minden népek felemelésére adatott krisztusi evangéliumot. Jól tudta, hogy letiport népek, leigázott rabszolgák szenvedése a szeretetlenség, gyűlölet világában soha meg nem szűnik; a jaj-kiáltás sem lesz kevesebb; a bűn, zsarnokság, büszke gőg erejét sem töri össze tudósok bölcsesége, költők éneke, művészek alkotása, hadseregek hatalma. Hanem az, a mi az ő életébe is boldogságot vitt; a mi öröme, drága kincse volt; a miért tudott szenvedni, a miért nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész volt: az ige, ez a hatalmasság az, a mely egyedül adhat szépséget, boldogságot mindeneknek. A mikor hát levelet ír az ő kedves Timotheusának, a legnagyobbat és egy egész életre a legfelségesebb munkát kívánja tőle, mondván: „hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben". Mintha mondaná : ha rongyokban jársz is majd, ha üldöznek is érte, ez legyen dicsőséged, méltóságod; áldásosabb munkát nem végezhetsz, felségesebb szolgálatot nem teljesíthetsz; hirdesd az Igét, a mely Isten irgalmáról, szeretetéről, a bűnök bocsánatáról, testvéri szeretetről beszél és mennyei fénynél megvilágítja életünk útját! Nagy eszmények, örökkévaló igazságok nélkül nem lehet előrehaladás a földi világban; de azután az is igaz, hogy a mint ezek csak óriási küzdelem után hatolnak be a tömegek életébe, úgy hirdetőiknek is legtöbbször rá kell lépniök a szenvedés útjára. Kétezer éves fejlődés eredményeivel lettünk azóta gazdagabbá, a mióta először megzendült az ige Krisztus ajakán; a kultúrának, tudománynak mennyi drága kincse lett az emberiség tulajdona; mennyit szépült, erősödött a nagy tömegek élete, mennyi jog lépett a jogtalanság helyébe, mennyi jótékonyság szárította fel a könnyeket azóta és mégis: a bűn, szeretetlenség, nyomorúság romboló hatalmasságok ma is, sőt századunk minden előhaladása, kultúrája, nagyszerű vívmányai mellett is erőtelenség, szegénység, zúgolodás, gyűlölködés, boldogtalanság jajkiáltásaival teljes a világ ; vigasztalást pedig nem talál fájdalmára. „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben", mert ez a legnagyobb szolgálat, legdicsőségesebb hivatás. Új társadalmat szeretnénk látni több szeretettel; erőteljesebb egyházi életet buzgóbb imádkozással; szebb, hatalmasabb nemzeti munkát több egyetértéssel; új magyarságot evangéliumi eszméikkel! De mindezekért meg kell küzdenünk! És küzdelmünknek öröme, gyönyörűsége az a tudat,hogy az igét alkalmatos és alkalmatlan időben hirdetve, érette szenvedve, a legáldásosabb szolgálatot teljesítettük minden testvérünknek és közremunkáltunk az új társadalom kialakulásán, a melyben nemzetünk dicsősége is ragyogóbban fog tündökölni, (bj)