Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-03 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28.r

a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KALVIX-SZÖVETSEü. Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr Bel só munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén tp Tari iinre dr. és Veress Jerő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negvedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos esrész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az életre menő út. Marjay Károly. — Vezérczikk: Felelet a Válaszra. Bernát István. — Lelkipásztorok nyaralása. V. — Krónika: Püspök, mint képviselőjelölt. A szabad hit modern útverői. — Táreza: A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. VI. Dr. K. I. — Belföld: A komáromi gyűlés, (phz.) Az egyházi statisztika jelentősége. Homola István. — Szocziális ügyek: Gyakorlati pályák ifjaknak. Anyák és gyermekek védelme. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az életre menő út. „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt és vége a halálra menő út." Példabeszédek könyve 14.12. Valamely dolognak az a legerősebb bizonysága, hogy látjuk; ha nem látjuk, a bizonyítás talán meg se győz bennünket. Régebben az emberek nem kívántak látni, hanem csak hittek. Most mindenki látni akar. A lelki (vallásos) világban is van növekedési folyamat, vannak elvégzendő funkcziók s uralkodó törvények. De ezeket nem akarják meglátni az eleve tagadók. Mily kevesen tudják a modern hamis próféták közül, hogy a keresztyénség nem tan, nem tudomány csak, hanem píoc == élet. Nem akarunk tekintéllyel dolgozni. Tagadhatatlan — valljuk is —, hogy az emberiség a férfikorba jutott. Mindent kérdez s feleletet vár. Megértjük, ha valaki e kérdésekhez: mit tegyek ? mit higyjek ? hozzáteszi ezt is: miért ? Erre a kérdésre felelni kell. Tudunk is felelni. Azok is, a kik magukat keresztyéneknek merik nevezni, még inkább a keresztyénség titkos és kimondott ellenségei, vaksággal, tudatlansággal vannak megverve a keresztyénség sok fontos kérdésével szemben. Olcsó, sablonos, a „vallás" czímű skatulyából ezerszer ismert kifogásokkal állanak elő. Minden újdonsült „szocziológus" szakember a keresztyénség bírálatában s ebből kifolyólag szabadon garázdálkodik. Diadallal vetik magukat különösen a serdülő ifjúságra, hogy az emberi lélek legfogékonyabb korában lelkükben a régi „ósdi bálványok"-at, „előítéleteket" ledöntsék. A keresztyénség e modern bírálói zabolátlan kritikájukkal, sokszor szándékos ferdítésükkel, a krisztusi élet reprezentánsainak hamis beállításával, kivonatolt álbölcseségükkel, új „megismerés"-eikkel az egyetlen, igaz, „elfogulatlan tudomány" terjesztőinek szeretnének feltűnni. E lelki némák és vakok azt gondolják, hogy az Isten trónusát döntik le, pedig csak önmagukat csalják meg s azt árulják el, hogy a Vele való összeköttetésük teljesen hiányzik. Francesco Ferrer, a spanyol szabadgondolkodó, barczelonai iskolájában az általa írt tankönyvből ezt tanította a vallásról: „A vallás az emberiséget állandóan hamis úton vezette, a helyett, hogy a gyermeket gondolkodni és társait szeretni tanítaná, hivésre tanítja és azok csodálására, kik társaik vérét ontják ... A vallás állandó szerencsétlenség volt az emberiségen, felelős a kizsákmányolásért . . . Mindegyik vallás hamis" stb. (Világ 1913 július 26.) A modern iskola tanítása ilyen Francziaországban is, Isten nevét kiejteni se szabad az iskolákban. Útjuk az ő szemükben helyes. Mi pedig halljuk az ó-testamentum bölcsének szavát: „a vége halálra menő út!" Halálra menő út? Miből látjuk? Ez úton haladó egyének, családok, társadalmak, nemzetek életéből. Avagy a román nemzetek életének útja nem halálra menő út-e ? Náluk legerősebbek az agnosztikusok, ott produkáltak legtöbbet. A franczia anyák száma fogy. A pirénei félsziget népei ma kitörni készülő vulkán fölött járnak. A királygyilkosságok s gyilkossági kísérletek száma évről évre nő. Hátha krisztusi értelemben vett halálra — nem a testire, hanem a lelkire — gondolunk : a Jelenések írójával elmondhatjuk: „Mondatol élni, holott megholt vagy". íme tehát emberek szemében helyesnek látszó út = halálra menő út, rajta járók: a halálnak eljegyzett fiai. A keresztyénségbe belészülöttek is, sajnos, a mi református fiaink is a protestáns keresztyénség fennmaradását a radikális irányokhoz való átpártolástól (Szabó D.) teszik függővé. Egyesek, családok, társadalmak, nemzetek hajlandók teljesen kihagyni az életükből — mert