Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-27 / 30. szám

hol kétlábú tollatlanok még nem értesültek a híradásról, hogy mindez nekik adatott zsámolyul. A személyiség elvét hangoztatja minden pedagógus hangszál. Életre kelteni, kifejleszteni, erősíteni és nagyra­nevelni mindazt, a mit a jónak és rossznak földi ke­vercsében, az egyénben jónak, értékesnek találunk. Az egyén a bányászott vegyület, melyben saját keverésben, különleges elrendezésben és arányban jelentkezik előt­tünk az anyag. Ebből az eredeti állapotból kihozni az ígéret és várakozás földjére, kihámozni a lényegesnek tartottat a lényegtelentől, vagy a mit annak hiszünk, a legtöbbször szürke, piszkos holmiból zúzás, mosás, sze­melgetés, olvasztás s rpásféle manőverezéssel napfényre hozni és értékesíteni a valóban nemest: íme a személyi­ség harczosainak ezélja, vágya, törekvése. A lelki élet kincsei még kevésbbé vannak a fölszínen, mint az anyagi világ drágaságai. Az aranybányák csákányos hősei, a síró-kaczagó gyöngyök búvárai megközelítőleg sem ismer­nek olyan mélységet vagy magasságot, mint az egyéni­ség külön világrendszerében brilliáns lelki tulajdonokért folytatott kutatások mártírjai. És a veszély természete és aránya is kisebbrendű. A míg holt anyagra korláto­zódik fürkésző vizsgálatom s a megsemmisülés összes követ­kezménye pusztán énemre szigetelődik, nem rendkívüli dolog hősnek maradnom. De ha élő és önálló sejtek, szervileg tőlem független mozzanatok vannak túristakötelemhez erő­sítve s az én botlásom olyan világok megsemmisülésével áll oki kapcsolatban, melyeknek szférámhoz kapcsolása esetleges és véletlen s a kapcsolatból származható nye­reség-veszteség mérlegének nyelve állandóan az utóbbi felé van billenve: az óriási felelősségek súlya, a lelki­ismeretesség kiszámíthatatlan mennyiségű nyomása alatt tenni, eljárni, cselekedni: ehhez hősi lélek kell. Az eredmények gyönyöre arányban áll az anyagi világ hősei­nél az enyészet eshetőségével. A pedologusok, a gyer­meki lélek fürkészőinek sikerei csak bensők, önnön világukra kiterjedő és senkitől észre nem vett, el nem ismert sikerek ; tévedéseik százszoros visszhanggal erő­södve harsognak a kiterjedés minden irányában. E munkához, e feladathoz, e lehetőségekhez sze­mélyiség kell. Magasabbrendű léteire eljutott egyén. Tisz­tultabb, nemesebb s csupán a jónak szolgálatába szegő­dött erkölcsi valóság. Mert a hajcsövesség törvénye még fokozottabb mértékben érvényes a lelkek világában. Még az adhézio és kohézio módosító hatásai is el­tűnnek. Az anyag mivoltából folyó tulajdonságok nem kötik. Szinte mágikus erő parancsa alatt állanak a gyer­meki lelkek apályai és dagályai. Ennyire ellenállhatatlan a személyiség hatása. A nyelvhasználat összecserélve, felváltva is hasz­nálja. A személy szónak kellemetlen mellékgondolata, erkölcsi árnyéka van. A persona kifejezés közel áll némely vidéken a becsületsértéshez. Különösen akkor, ha jelzők előzik meg: híres, derék, finom. De magában a „személy" szó is sértő. Az egyén szó bizonyos ki­emelő, megkülönböztető jelentésű. Az én egyedülállásá­nak, zárt és mással egybe nem tartozásának jelölésére használjuk, azzal a gondolattal, hogy az „én" egyetlen egy. Mása nincsen. Főleg a jóra használatos, de nem kizárólag. Az egyéni tulajdonságok erkölcsi jellemvonását az egyén szó nem foglalja magában. Épen ezért vált szükségessé a pedagógiai ter­minusok gazdagítása. Bizonyos egyoldalúságot talált az egyén kifejezésben. Az is egyén, a ki különbözik ugyan énének legtöbb jegyét illetőleg másoktól, de e jegyek­nek erkölcsi karaktere nincs. Vagy van erkölcsi karak­tere is, de fejletlen, csiraszerű, inkább csak potencziális létei. Vagy erkölcsi karaktere is van, fejlett is, de nincs kellő csiszoltsága s egyes alkotó részei között nem ki­elégítő a harmónia. A fogalom tartalmi gazdagodása megkövetelte a preczíz tagolódást, az egyéni megkülön­böztetést s e természetes úton létrejött szükségletnek felel meg az új színt, árnyalatot nyert szó : a személyi­ség. A személy szót nem vehette kölcsön, mert azt egy másik fogalom, képzetkör jelölésére foglalta le a nyelv­használat. És olyan színt és illatot nyert tudatunkban, mely épen nem tette kívánatossá. Ma már nem elégszünk meg az olyan szóval, mely azt fejezi ki, hogy a lelki erők, képességek és hajlamok lényeges tulajdonságaik­ban minden mástól különböznek, sajátok, egyediek. Ma az x-sugarakkal bele óhajtunk világítani e tulajdonságok fészkébe s elnyomva, kiirtva, legalább is korlátok közé szorítva az ösztönöket, indulatokat és szenvedélyeket, a lélek értékes plántáinak, az erkölcsi jónak, szépnek, igaz­nak kifejlődését, nagyranövését lehetővé tenni, elősegí­teni, biztosítani. A hogy James Mill mondja: „Képessé tenni az egyént, hogy tőle telhetőleg megszerezhesse első sorban a saját boldogságát, azután a másokét". Ez eljárás folytán lesz az egyénből személyiség. Sárospatak. Elekes Imre. TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. A magyarok skócziai útja. V. A Presbiteri Világszövetség zsinatára való készülő­dés meglátszott a szép gránitváros egész külső képén. Az utczákon a világ különböző tájairól jövő lelkészek, világiak és hozzátartozóik jártak-keltek, kiket kíváncsian kémlelt az utczákon járó-kelő sokaság. Természetesen a nem angol nyelvű vendégeknek jutott a legnagyobb rész a kiváncsiskodásból. A magyarok nagyobb csoportja is élénk feltűnést keltett. A lapok is külön megemlékeztek rólunk. A lapok a zsinatról. Az angol nyelvű lapoknak egyik legfontosabb rova­tát szokta alkotni a vallási kérdések tárgyalása. Alig történhetik valamikor vallásos jellegű gyűlés, hogy ott

Next

/
Thumbnails
Contents