Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-27 / 30. szám

ne látnók a számottevő napi- és hetilapok riportereit. A lapok hasábokon számolnak be az elhangzott felszólalásokkal, képeket közölnek a gyűlésekről. Közülünk is többek képét leközölték. Ha kezünkbe vesszük a napilapok szombati számát (vasárnap ott nem jelennek meg lapok), némi meglepetéssel látjuk, hogy a legelső lapon az egyházi hirdetések olvashatók. Minden tekintélyesebb gyülekezet kitéteti az újságokban az istentisztelet idejét, a szónokot és néha az egyházi beszéd tárgyát is. A zsinatot megelőzőleg is nagyobb czikkek jelentek meg a tekintélyesebb aberdeeni lapokban. Ismertették a Presbiteri Világszövetség múltját, az eddigi zsinatokat, a résztvevők névsorát, a presbiteri egyházak eloszlását Amerikában, Európában. Örömmel olvastuk az egyik napilapban, hogy míg odaát a tengeren túl Amerikában vannak a leghatalmasabb presbiteri egyházak, hol az Amerikai Egyesült-Államok presbiteri egyháza vezet tízezer gyülekezettel, ideát — a britt egyházak széttagolt volta folytán — lélekszámra nézve a magyar ref. egyház a legnagyobb. A lapok megkülönböztetett figyelmet tanúsítottak velünk szemben. így az előbb említett napilap, az „Aberdeen Daily Journal" is, a Szövetség kötelékébe tartozó presbiteri egyházakról szólva, június 18-iki számában ezeket írja egyházunkról: „Az európai ág élén a magyar egyház („Hungárián or Magyar Church") áll több mint 2000 gyülekezettel. Ez a testület nagy társadalmi hatalom abban az országban.* Különösen nagy figyelmet fordított a közoktatásra és nagyszabású nevelésügyi vállalkozásainak kivitelében a kormány is nagy mértékben segítségére volt. A Presbiteri Világszövetségnek egyik legifjabb tagja. Egyházkormányzatában presbiteri, tanaiban református vagy evangéliumi alapon álló." Külön kiemeli, hogy a 342 delegátus közül (számuk 350-nél több nem lehet) a nagy többség: 190 amerikai ,Magyarország pedig 20 delegátust küld". A magyar küldöttség. Nem egészen ennyien, kettővel kevesebben: tizennyolczan voltunk. Ez is szép szám, ha tekintetbe vesszük az időt, a távolságot, a fáradságot, a tengert és a mi nem a legutolsó — a költségeket. A tizennyolez küldött közül György Endre egyházmegyei gondnokkal együtt a magyar ref. egyház hivatalos kiküldöttei voltunk. Minthogy egyházunkat nyolcz szavazat illeti meg, az egyetemes konvent elnöksége a jelentkezők közül az alábbiaknak adott még hivatalos megbízatást: Kátai Endre dunaszentgyörgyi espereslelkésznek, Andrássy Kálmán búji lelkésznek, Pongrácz József pápai theol. rk. tanárnak, Szikszay András ibrányi, Glöckner Károly újsziváczi és Dömötör Endre szóládi lelkészeknek. Kívülük részt vettek még a küldöttségben : György Endréné, Kovács Lajos fehérvárcsurgói és Soós László szolnoki lelkészek, * Bár úgy lenne I > Szerk. Megyercsy Béla, a Ker. Ifj. Egyesületek orsz. titkára, Vargha Antal budapesti vallástanító s.-lelkész, Szilassy Béla nagybirtokos, dr. Parragh Béla szekszárdi törvényszéki jegyző, Kürthy Ferencz dombrádi, Takács Gyula dunaszentgyörgyi főjegyzők és Merkel Fülöp újsziváczi földbirtokos. Nagy elismeréssel és köszönettel kell megemlékeznünk a vendéglátó város nagy áldozatkészségéről. Egyes lelkes egyháztagoknak anyagi áldozatokban megnyilatkozó buzgósága lehetővé tette, hogy az egész zsinat idejére mindannyiunkat vendégeik gyanánt tekintettek és mind szállásunkról, mind teljes ellátásunkról gondoskodtak. A hol valamelyik gyűlésre, kirándulásra villanyoson, vonaton vagy kocsikon kellett mennünk, a tetemes költségeket egyes vagyonosabb egyháztagok vállalták magukra. Ilyen áldozatkészségre valóban csak az olyan egyház tagjai képesek, a melyik nemcsak kérni szokott a híveitől, de ad is nekik maradandó, értékes kincseket. A zsinat megnyitása. A Presbiteri Világszövetség X. zsinatának ünnepélyes megnyitása június 18-ikán délután ment végbe az ősrégi Szt. Machar-katedrálisban, hova külön villanyosok szállították ki a zsinat tagjait. A megnyitó ünnepség istentisztelettel kezdődött. A 46. zsoltár eléneklése után dr. G. Adam Smith, az aberdeeni egyetem feje: princzipálisa imádkozott, majd J. Shillingban lelkész a 122 zsoltárt, dr. Calder, a templom lelkésze pedig az Efezusbeliekhez írt levél 4. részét olvasta fel. Ujabb ima, a Miatyánk együttes elmondása és a 67. zsoltár eléneklése után a tudós princzipális Titus 2:11—14. alapján tartott nagyhatású beszédet. Mindenekelőtt szívből üdvözölte a világ minden tájáról egybegyűlteket Skócziában, közelebbről Aberdeenben. Az előbbi: Skóczia a presbiteriánizmus bölcsője, az utóbbi: Aberdeen pedig szorosan egybeforrt a presbiteriánizmus három utolsó századbeli küzdelmeivel. Maga ez a majdnem ezeréves templom is történeti nevezetességű hely. Columbának, a nagy hittérítőnek a tanítványa, Machar ezen a helyen hirdette először a keresztyénséget 13 századdal ezelőtt. Ezek az ősi falak látták a reformáczió egész történetét. Majd áttért a presbiteriánizmus jellemzésére. A presbiteriánizmus nemcsak egyházalkotmányt jelent, hanem krisztusilag szervezett, szabályozott életet, rendszert is. Csak az erős egyházak: olyanok számára való, a melyek nem félnek a napfénytől. Olyanoknak a vallása, a kik nem önmaguknak, hanem a köznek akarnak élni. A mi szentjeink — mondotta — a cselekvés, nem a világtól való elvonulás szentjei voltak. Minden mi erősségünk a keresztyén vallás igazságában való erős hitből fakad. Ezt a hitet az Isten kegyelme táplálja. De Isten kegyelme sem tehet semmit, ha el nem szakadunk a bűntől, a mint a legerősebb dagály sem tudja magával ragadni a legkisebb csónakot sem, ha erősen le van horgonyozva. Szakítsuk el ezeket a bűnös világhoz kapcsoló horgonyokat s az