Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-27 / 30. szám

nárius, dr. Zwemer beszédének hatása alatt, 310 ezer koronát ajánlottak meg. Ezek beszélő, sokatmondó számok. Nagy diadalok bíztató előjelei! A legmeghatóbb volt valamennyi lélekemelő jelenség közt a testvéri közösségnek az a csodás ereje, a mely Krisztus régebbi fiait a pogányvilágnak a sötétségről a „csodálatos világosságra" eljutott fiai iránt oly nagy szeretetre indította. Ennek egyik igazán könnyeket fakasztó bizonysága volt, a mikor a Skót Vasárnapi Iskolák Szövetségének elnöke a július 10-iki gyűlésen átadta az indiai vasárnapi iskolák főtitkárának a skót gyermekek 1600 fontos (38,400 koronás) adományát. Önkéntelenül fölszakadt lelkünkből az a nagy kérdés : mikor fognak nálunk ennyit összegyűjteni nem a kicsiny gyermekek, hanem a nagyok, nem az indiai vasárnapi iskolák, hanem a mieink számára ? I A másik megragadó példa volt 29 amerikai testvérünknek saját költségükön végzett négy hónapos testvéri látogatása Japán, Korea, Kína vasárnapi iskoláiban. melyről egyik emlékezetes esti gyűlésen számoltak be. A kik így szeretik idegen új testvéreiket, azok egymást is, tudják szeretni, ha vannak is köztük kisebb felekezeti különbségek. Mindenki hű marad a maga vallásos meggyőződéséhez, de e mellett tiszteletben tartja a másét. Ennek a boldog, most még csak „jövendőnek" egész fónykévéje ragyogott fel mindnyájunk lelki szeme előtt, a mikor, július 13-án, vasárnap délben mintegy 4000 vasárnapi iskolás gyermek gyűlt össze a zürichi tó partján s harsonák kíséretében két vallásos éneküket, majd a svájczi himnuszt énekelték el együtt. Sok hatalmas énekkart hallhattunk már; művészibben, szebben énekelhettek, de egyik sem hathatott meg minket úgy, mint az a 4000 gyermek a város minden protestáns felekezetéből. A negyedik lélekemelő jelenség volt az Isten országának terjesztésére irányuló erős vágy, a missziói lélek hatalmas megnyilatkozása. A Vasárnapi Iskolai Világszövetség nem versenytársa, hanem csak segítőtársa akar lenni a különböző külmissziói társulatoknak. Érzik, hogy a Világ Világosságának útja a gyermekek szívén keresztül vezet legbiztosabban a pogányvilág sötétségben ülő fiaihoz. Ez a tudat szülte azt a páratlan lelkesedéssel hozott határozatot is, hogy a legközelebbi világkongresszust a „felkelő nap országának" fővárosában, Tokióban tartják. Lelki szemeink szinte látják már azt a két újabb „flottát", a melyek egyfelől Amerika, másfelől Európa fiait szállítják a diadalmas csatába: Japán s vele együtt Kelet elfoglalására — nem önmagunk, hanem töviskoronás királyunk, Krisztus számára, Nem pánczélos hajókon, nem öldöklő ágyúkkal megyünk, mint néhány éve az oroszok, hanem a szeretet csodás fegyvereivel. Japánt csak a szeretet és a világosság fegyvereivel lehet elfoglalni. Csak így lesz Japán és vele együtt az egész Kelet nemcsak a „felkelő", hanem a „Feltámadt JVap"-nak: Krisztusnak is az országa! Dr. K. I KRÓNIKA. Durva kirohanás. Ars longa, vita brevis! Különösen a szerkesztőnek van nem egyszer oka e sóhajra. Sok mindent el kell olvasnia, a mit más szerencsésebb halandó figyelmen kívül hagyhat. így vagyunk azzal a folyóirattal is, a melyből csak nem rég közöltünk lapunkban oly kellemes zengésű sorokat. A Nyugat legutóbbi száma (júl. 16.) ismét olyan czikkel kedveskedik, a melyet nem hagyhatunk szó nélkül. A „Magyar protestántizmus problémája" czímen hoz u. i. a szerkesztői megjegyzés szerint is „érdes" hangú, durva kirohanást a magyar protestántizmus ellen. A probléma a czikkíró szerint az, hogy a protestántizmus két szék között — katholiczizmus, szocziáldemokráczia — a pad alá esett; létjogosultsága ennek a kiaszott, száradó szervezetnek csak úgy van, ha mindenestől fogva az utóbbinak úttörő harczosává válik, a mi a czikkíró szerint természetesen azt jelenti, hogy fogadja el ennek minden régit és szentet („a nagy f-e Úristent" is) megtagadó és sárba tipró elveit, — Hogy a protestáns, közelebbről a kálvinista papokról mi a véleménye, erre nézve csak egy kis ízelítőt: „Halgass végig ezer kálvinista prédikácziót: 990 bibliai frázisok, Istent puffasztó nagy mondások s száz év óta elvénhedt természeti képek ostoba keveréke, a mely lelki tunyaságra és ízléstelenségre zülleszt ... A megürült protestántizmus nem tud lelkészeinek pozitív tartalmat, nagy életet kialakító emócziókat adni . . . Még kiváló az, a ki közöttük paraszttá vedlik s földben, trágyában, marhában éli le életét. E papság két égető fenéje: a kártya és az alkohol. Ha valaha például a nyomorult Erdélyt elrohasztó baczillusokat felsorolják, a kálvinista papot kell első helyen említeni". Ilyen és ehhez hasonló káromlástól, invektiváktól hemzseg ez a czikk. Különösen három okból emlékezünk meg róla most e helyen. A szerkesztő megjegyzi, hogy ezt a czikket egy „háromszáz óv óta keresztül-kasul kálvinista család tagja" (Szabó Dezső) írta. Hát ez a czikkíró is azok közé a csúnya madarak közé tartozik, a milyenek a mi berkeinkben, fájdalom, nem nagyon ritkák. Még a legdurvább és legigazságtalanabb támadás is első sorban önvizsgálatra kell, hogy indítson bennünket. — Láthatjuk e czikkből: hiába áltatjuk magunkat azzal, hogy az ultraradikális irányzatok csak a katholiczizmus ellen intézik durva és mindent romba dönteni kész támadásaikat 1 ISKOLAÜGY. Egyéniség, személyiség. Tompa elsiratta a vadon költészetét. A homályos és titokzatos birodalma egyre összébb szorul. A hősköltemények nyomában a próza gyalogol. A zugolyok lakói, naiv lelkek fantázmái ijedve kelnek légi útra, oda,