Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-27 / 30. szám

nélkül jövevények volnánk mindörökké. Nem gyilkos ellenség a halál! Az Élet és a Halál két egymásba fonódó, hatalmas, világmozgató erő. Az élet a halálban, a halál az életben él. E kettő csak együtt alkot. Fonjuk hát életakarásunkba a halál gondolatát és ne szakítsuk ketté, mit Isten egybekötött: Életet és Halált. így már nem az élet keresztje a halál, hanem az Istennel kibékített szívek keresztje, melyen az örökélet rózsái virítanak.' Ne mondjuk hát: meghalok; se ezt ne: meg kell halnom ; hanem megnyugodva a kegyes isteni végzésen, így szóljunk: meg akarok halni és élni örökké Istenben. Oeyer C. alapeszméi után Juhász Sámuel. A VASÁRNAPI ISKOLÁK VILÁGKONGRESSZUSA. Ez az esztendő a különböző egyházépítő munkák világgyűlósének esztendeje. Bár különböző időközökben tartják a hatalmas világszövetségek gyűléseiket, ebben az esztendőben — különös véletlen folytán — négy világgyűlés került egymás mellé. Június első napjaiban volt a keresztyén diákok amerikai világkonferencziája, június első felében a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek edinburghi világgyűlése, június második felében a Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata, július derekán a vasárnapi iskolák zürichi világkonferencziája. A négy nagyarányú gyűlés hatalmas bizonysága volt a világszerte ébredező keresztyén öntudatnak és csalhatatlan fokmérője az evangéliumi világ egyre fokozódó erejének. Reánk, magyarokra nézve más szempontból is emlékezetesek maradnak ezek a világgyűlések. A négy gyűlésnek csaknem mindegyikén oly nagy számmal volt képviselve hazánk, mint eddigelé még sohasem. Négyen utaztak ki az amerikai, hárman keltek útra az edinburghi, tizennyolczan az aberdeeni és tizennégyen a zürichi világgyűlésekre. A három elsőn még többen vettek volna részt, ha néhány héttel később tartják azokat, így azonban iskolai elfoglaltságuk miatt többen kénytelenek voltak lemondani részvételi szándékukról. Az előző világgyűlések egy-két magyar képviselőjével szemben bíztató és sokatmondó haladást mutatnak ezek a számok. Egyszersmind csalhatatlan bizonyságai a nálunk is ébredező új szellemnek, a várva-várt új hajnal hasa" dásának! A négy gyűlés között, már csak külső arányánál fogva is, leghatalmasabb volt a vasárnapi iskolák világkongresszusa, mely július 8—15-ig folyt le Zwingli és Pestalozzi városában, Zürichben. Az egyházépítő munkát végző szervezetek közt egyik legnagyobb arányokat öltő a Vasárnapi Iskolák Világszövetsége. 298,000 vasárnapi iskolát számol 28.700,000 növendékkel. Méltán mondotta a Ker. Ifj. Egyesületek egyik tekintélyes amerikai titkára a zürichi világkonferenczián, hogy a vasárnapi iskolák Isten országának földi kormányában a miniszterelnöki széket foglalják el. Egyes lelkes amerikai vasárnapi iskolai vezetőférfiak kezdeményezésére, alig három évtizeddel ezelőtt alakult meg a Világszövetség. Első gyűlését 24 évvel ezelőtt, 1899-ben Londonban tartotta. Azóta háromévi időközökben tartotta gyűléseit St. Louisban, újból Londonban, Jeruzsálemben, Rómában, Washingtonban. Az idei zürichi világkonferenczia, mely immár a hetedik, hatalmas méreteivel minden eddigit felülmúlt. Hangosan beszélnek erről a résztvevők puszta számadatai is. Hetven különböző országból 2603-an jelentek meg. Ennek az óriási számnak több, mint a felét az északamerikaiak alkották: 1344-en voltak. Három külön, hatalmas óczeánjáró, „a világkongresszus flottája" hozta át őket Európába. Délamerikából 24-en, Afrikából 56-an, Ausztráliából 30-an, Ázsiából 83-an voltak. Nagybritánniát 288-an, míg Európa többi országát 728-an képviselték. A világ minden állama képviselve volt, Utahot és Új Mexikót kivéve. Hatalmas számok, hatalmas összegre rúgó útiköltségek! Csak az ügy fontosságába vetett erős hit és az ügy iránt érzett őszinte szeretet teremthet ilyen áldozatkészséget! Bár nyolcz napig tartott a kongresszus, oly sok volt a tárgyalni, a megbeszélni való, oly sok ideig tartott a különböző országokban a három utolsó év folyamán végzett, bőséges aratásról való beszámolás, hogy egyes napokon a hatalmas zenepalotában délelőtt, délután és esténként tartott gyűléseken kívül három-négy másik helyen is kellett párhuzamos gyűléseket tartani. Összesen 45 gyűlés volt, melyeken 240 előadó szerepelt. Hónapokon át tartó lelkiismeretes előkészítő munkálatok szükségesek az ilyen óriási arányú világkongresszushoz. Izzó lelkesedés, páratlan kitartás hatotta át a résztvevők százait és százait. A gyűlések sokaságát lankadást nem ismerő tömegek látogatták. A lelkesedésre volt is elég ok. A gyűlések telve voltak lélekemelő mozzanatokkal. Különösen négy jelenség ragadta meg mindnyájunk figyelmét. A legelső az áhítatnak, az imádkozásnak a lelke-Minden reggeli és esti gyűlést bibliamagyarázattal és imával kezdtek, a délutánokat is imával. Az imádság mintha érzésben, akaratban eggyé forrasztotta volna a jelenvoltakat. Egy-egy fontosabb tárgynál, egy-egy új csatamező, egy-egy újabb diadal hírüladásánál olyan lélekemelő volt, a mikor a jelenlévő sokaság a néma imához lehajtotta a fejét. A néma hallgatásnak eme csodás perczeiben születnek a legnagyobb elhatározások, a legszentebb érzések, a legnagyobb áldozatok. A másik lélekemelő jelenség az áldozatkészség csodálatraméltó megnyilatkozása volt. Több, mint félmilliót: 625,000 koronát ajánlottak föl egyesek a gyűlés ideje alatt a vasárnapi iskolák czéljaira. Olyanoktól is érkeztek adományok, a kik nem lehettek ott a gyűlésen. Az adományok közt a „szegény özvegy" néhány fillérén kívül ott szerepelt a „gazdag ifjak" vagyona is: a 25, 60 és 125,000 koronás adományok. Egymagán a július 12-iki délelőtti gyűlésen, a nagy mohammedán misszió-