Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-13 / 28. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TABTALOM. Az Élet Könyvéből: Az aratás Ura 8 az Úr aratása. Balatoni.— Vezérczikk: Magyarország szerepe Keleteurópa evangelizálásában. (II.) Dr. liováts István. — Krónika: Egy évforduló. Katecheták kongresszusa. —Tárcza: A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. (III.) Dr. K. I. — Nekrolog: Forgács Endre. V. S. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az aratás Ura s az Úr aratása. „Indítsd a te sarlódat és arass, mert a földnek aratni valója megszáradt, bocsátá azért, a ki a felhőn ül az ő sarlóját a földre és learattaték a föld." Jel. XIV: 15—16. Minden lélek az aratás áldásainak örömével van tele. Még a kishitű is hála Isten-1 rebeg, mikor szép * rendben dűlő kévesorait látja, hát még az Istent szerető lélek ? Óh, az tudja, hogy a gabonaszár rostjain keresztül ugyanannak törvénye hajtotta fel a kalászba a magot, a kinek kegyelme az Isten országába emeli a lelket. Ez az egység szerez kapcsolatot a mező és templom között. Mindennek Ura vagyon: az Isten az, a kit dicsősége teljes tökéletességében felfogni elménk soha nem képes, hiszen velünk közlött áldásait sem tudjuk előszámlálni. 0 az aratás Ura! A fűszálacska is tőle várja harmatcseppjét. ó az, a kire a földi halandó bizalmát épiti, mert megáll ígérete : „Míg föld lészen, vetés és aratás meg nem szűnnek!" Földi ember erős fogadásai sokszor megszégyenüléssel végződnek, de az aratás Ura hatalommal teljes, soha el nem fárad és ígéretei igenek és ámenek. Ő az, a ki parancsol, a kinek vagyon aratása. Szól: Indítsd sarlódat és arass, mert a földnek aratni valója megszáradt. És learattatik a föld. A földműves kimegy a mezőre, megnézi gabonáját és látja, hogy aratásra megérett. ítéletet tesz közötte. És a gabonaszálak felebbezés nélkül tűrik, az aratás sarlója által kévébe dűlnek . . . Mint a gabonaszálakban, úgy az emberekben sincsen személyválogatás. Mindenkit ítéletre von az Úr, mert „Övé az ítélet!", „ki igazán ítéli meg a földet". Ez ítéletben és e tényben — hogy learattaték a föld — tetszik ki, hogy mily semmik vagyunk. Parányok ! Porszemek 1 Nem az aratás urai, hanem aratásra való gabonaszálak I Földünkön búza és konkoly egymás mellett van. Egyformán ítéletre jönnek. Csaknem egyenlően értékeli az aratás Ura. Emberi szemünk hamarosan észreveszi: ez búzaszem, ez konkoly. Elválasztjuk a kettőt. Az Úr aratásánál is így leszen. A ki igazán ítél, jól látja: ez az én fiam, ez a Sátán gyermeke. Ezért mondja Jézus: „a gabonát betakarítjátok az én csűrömbe, a konkolyt pedig megégetik olthatatlan tűzzel". Ez lesz a nagy aratás. Az Úr aratása. * Az aratás Ura tehát: Isten. Az Úr aratása pedig: az ítélet. Jé^is, a magvető, kiméne vetni — és hintegeti szívünkbe a. Isten országa magvait, hogy az Úr jó aratására növekedjünk, mert csak a sűrű kévesorok tiszta szeme ad a aratás Urának örömet. Avagy konkolyok vagyunk? Ne álta ^uk magunkat, hogy nincsen bennünk bűn. „Hiszen igen jók vagyunk!" Óh, a konkoly is igen meg van elégedve az 6 színével, szép virágával, lényegében mégis csak gaz! E tulajdonunkat mi levetkőzhetjük. A ki a vizet borrá változtatta, minket is jó gabonával érlel az aratásra, csak adjuk oda teljesen lelkünket. Csakhogy az ítélet rhérlegének karjait nem mi igazgatjuk, hanem az aratás ura I Mit tegyünk hát ma üdvösségünk do vban? „Szükség néktek újjászületnetek!" Az újjász^tés mezején érlelődik lelkünk az Úr aratására, mert az Isten ereje, a mely a gabonaszálon át a kalászba - magot hajt, minket, a mi lelkünket is az újjászületés által országába vezeti. Balatoni.