Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-13 / 28. szám

MAGYARORSZAG SZEREPE KELETEURÓPA EVANGELIZÁLÁSÁBAN. — Dr. Kováts István angol előadása a Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinatán, 1913. június 23-án. t • J II. (5. Képes-e evangelizáló munkára Magyarország ?) De vájjon képes lesz-e Magyarország ebből a fölséges munkából a maga részét kivenni? Hisz a sok százados küzdelmekben kifátadva, úgy látszik, mintha aludnék/ Hogy vezessünk sötétségben alvókat a világosságra, mikor mi magunk is csak tapogatódzva járunk a félhomályban ? Saját falaink is sok helyütt omladozófélben vannak, a belső egyházépítés terén oly hátul ballagunk még mi is> hogy menjünk hát mások segítségére az építés nehéz munkájában ? Valóban igaz?

' hogy még csak a munka kezdetén vagyunk odahaza is; de már ébredezünk, már talpraálltunk, már megindultunk. A homály már foszladozóban van: hajnallik. Északi rokonainknak, a finneknek szép fővárosában, a helsingforsi nemzeti képtárban láttam tavaly egy képet: a föltámadást ábrázolta. Nagy sírgödörből férfiak bújnak «lő egymásután. Egy részük álmosan dörgöli a szemeit. Bántja még őket a fény. Más részük már fönt áll, kiegyenesednek tagjaik. Egyesek már belenéznek a napba, ísmét más részük már észreveszi a világosságban távolabb összegyűlt testvéreket és elindulnak feléjük. Ezzel a képpel jellemezhetjük talán a leghívebbben a magyar református: egyház belső életét. Mi is ébredezünk, mi is egyenesítgetjük megdermedt tagjainkat, mi is kezdünk már a napba nézni, mi is kezdünk az Evangélium világosságában járó testvéreink nagy közösségébe elmenni, íme, csak egy jelenséget. Míg eddigelé alig látták egyegy képviselőnket az Isten országának terjesztésén, munkálkodók gyűlésein, most is 18 magyar, fáradságot és költséget nem ismerve, a tenger keserűségeivel is megküzködve, az Önök nyelvét alig ismerve, eljött ide, hogy vigyen innen haza abból a világosságból, a mely olyan csodálatos fénnyel ragyog ebben a ködös hazában s a mely tanácskozásaink helyeit is beragyogja. (6. > A munka kezdete.) Erre a világosságra nemcsak az ébredezőknek, de a már munkálkodni kezdőknek is nagy szüksége van. Istennek legyen hála, már nálunk is megindult a munka. — bár csak a legszerényebb keretekben — és némi pozitív eredményekre is mutathatunk, így a mi Kelet-Európa evangelizálásának lehetősége szempontjából bíztató reménységgel tölthet el minket, megindult hazánkban is a diákmozgalom. Ennek — eddigelé ugyan még csak csöndben munkálkodó — külmissziói osztálya is van, mely a törökök közt való munkálkodást tűzte első sorban maga elé. Ebből a czélból egy kisebb társaság külön tanulmányútat is tett a Balkánra és többen tanulnak keleti nyelveket is. Vajha az isteni kegyelem megdicsőítené magát az ő erőtlenségükön, megerősítené az ő kicsiny táborukat s érné el révükön azt a diadalt, a mit annyi, a törökök közt munkálkodó kiváló testvérünk nem tudott eddig elérni. Ennek a hivatásnak a betöltése még nagyobb lenne, mint az a szolgálat, a mit a múltban végeztünk, mikor Nyugatot védtük Kelet ellen. Vajha a kisebb méretekben megindult biblia- és keresztyén iratterjesztés is megtenné a maga csodás hatását a görög egyházhoz tartozó szerbek és oláhok körében. S ha érünk el valamit Kelet-Európa evaugelizálása terén mi is, azt Isten kegyelmén kívül első sorban a skót népnek köszönhetjük, a melynek csaknem ezer esztendővel ezelőtt a mi országunk Margitnak, Malcolm Commore felesége személyében egy igazi keresztyén lelkű királynét adott s a mely ezt az ajándékot százszoros, ezerszeres kamattal fizeti most oly sok század múlva vissza, a mikor fiatal lelkipásztorainkat — akár ők adnak nékik ösztöndíjakat, akár a mi egyházunk — igaz anyai szeretettel veszi karjaira. Megmutatja nékik az evangéliumi keresztyénség igazi erőit s az egyházépítő munkásság lelkes apostolaiként küldi őket vissza hazánkba. Köszönhetjük a mi szép fővárosunkban immár 72 éve munkálkodó skót missziónak, mely Sión eltévedt fiainak és leányainak Krisztushoz hívogatása mellett az ébresztgetés nehéz munkáját mi közöttünk is oly lelkesedéssel végzi s a mely minden egy házépítő munkásságunknak melegágya volt. Köszönhetjük a köztünk járt küldötteiknek, apostolaiknak, első sorban Szövetségünk örökifjú főtitkárának, dr. Mathews^juak, kit talán seholsem tisztelnek és csodálnak jobban, mint hazánkban. Eletének egyik legszebb diadala, az örökségül néki félretett örökélet koronájának egyik legszebb gyöngye az, hogy a magyar református egyházat, ezt az elfeledett testvért bevétette a Presbiteri Világszövetség hatalmas testvéri közösségébe és testvéri látogatóba előkelő, nagy küldöttséget vezetett két éve hazánkba s ott ébresztgették a lelkeket, új perspektívákat tártak különösen leendő lelkipásztoraink elé. Ebből a testvéri közösségből erő, áldás száll sokat szenvedett magyar református Sionunkra és Kelet-Európa evangelizálásának nehéz munkájára. A Presbiteri Világszövetség keleti és nyugati ága föl fogja emelni a mi százados küzdelmekben elfáradt két karunkat, mint Mózes két karját fölemelte Áron és Húr, hogy míg fölemelve tartják karjainkat, fiaink és a keresztyén világ harczosai meghódítsák Kelet-Európa népeit Krisztus számára. KRÓNIKA. Egy évforduló. Báró Eötvös József születésnapjának ebben az évben van századik évfordulója (szept. 3). A magyar tanítóság képviselete már mult héten lerótta kegyelete adóját gyűlésezése alkalmából a magyar népnevelésügy halhatatlan emlékű megalapozójával szemben. Most ezen évforduló alkalmával eszünkbe kell, hogy jusson, hogy a