Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-15 / 24. szám

A 20. századbeli modern világnak, még pedig mind a férfi-, mind a nővilágnak hirdetjük a legmagasabb humanizmust, a Jézus humanizmusát: Légy isteni ember ! Hirdetjük a legértékesebb szabadságot, a tökéletes életre való lelki szabadságot. Hirdetjük a legigazabb egyenlőséget, a jogegyenlőséget élettel megtöltő eszménynek és kötelességteljesítésnek az egyenlőségét. Hirdetjük a legszentebb testvériséget, a lényegrokonságon és eszményközösségen alapuló emberszeretet testvériségét. Hirdetjük a legfelségesebb fejlődést, a tökéletes embernek s ez által a tökéletes világnak a kifejlődését. Hirdetjük az örök haladást — az Isten felé. Erre a jézusi útra irányítjuk életünk isteni erejével Ádám útját és Éva útját is. S utunkon zeng a gőthei titokszerű kar éneke: .,Minden, mi eltűnő, Csupán hasonlat; Az el nem érhető Itt létbe olvad; Mit le nem 'írhaték, Itt téve vagyon ;. Az örök-nöiség Magasba von!" V. KET KONGRESSZUS. Az egyik elmúlt, a másik e hó közepén fog lefolyni a székesfővárosban. Mindkettő — eltekintve attól, hogy hazánk a színtér és így ebből a szempontból feltétlenül örömünkre szolgáló jelenség — tanulságos s egyházunkat is közelről érdeklő. A nemzetközi kiadói kongresszuson ott lett volna a helyünk s nem láttunk senkit a protestáns világ vezetői közül. A politikai élet izzó napjaiban elfeledkeztünk és állandóan elfelejtkezünk a komoly munkáról. Átengedjük mindenütt a teret másoknak, a kik tudnak és akarnak is komoly czélokat kitűzni és a nemzetre nézve nem kis fontosságú feladatokat megoldani. De ne rekrimináljunk, hanem ismerjük el, hogy Ranschburg Viktor, az Athenaeum igazgatója, mint elnök s a kongresszus szervezője, és Wiesner Jakab, a Singer és Wolfner czég igazgatója a magyar könyvkereskedés történeti fejlődéséről írott művével s az erkölcstelen irodalom elleni mozgalomra vonatkozó dolgozatával derék munkát végeztek. Hajdanában reformátoraink nemcsak iskolákat, de nyomdákat is alapítottak s szegénységgel és veszélyekkel küzdve a könyvkiadást is kezükhöz ragadták. Manapság nemcsak a buzgóság csökkent meg, de az élelmesség híján ezt a fontos pozicziót kezdjük feladni — kényelmességből is, élhetetlenségből is. Hol vannak nyomdáink ? Ha vannak is, túlnyomólag vállalkozók kezére engedjük át a nyomdai és könyvkiadói hasznot egyaránt. De mert vannak még főiskolai és egyházi nyomdáink, és mert vannak magunkszerkesztette könyveink, ott lett volna a helyünk ezen a kongresszuson, hogy jelenlétünkkel súlyt adjunk a protestantizmusnak és hogy okuljunk és tanuljunk! Hát nem érdekel bennünket a pornografikus irodalom és erkölcstelen képek elleni küzdelem ? Az egyházi gyűléseken, lapjainkban csak sóhajtozunk, hogy terjed a pornografia, de a kiadók kongresszusán mégis Wiesner Jakab terjeszt elő a pornografia ellen javaslatot s egy Georg Kreynberg-re, egy Barbera-ra, egy Vallardi-ra, egy Siegesmund-Y2L bízzuk, hogy csak csinálják helyettünk meg a küzdelmet. És nevezetes dolog, hogy a mi fővárosunkban mondják ki a könyvkiadók, hogy nem adnak ki olyan erkölcstelen írásokat és képeket, a melyek csak az érzékek izgatását czélozzák s az ifjúság szempontjából nem is terjesztenek ilyeneket, azokat a kiadókat pedig, a kik ezzel foglalkoznak, nem veszik fel a szervezetbe, végül hogy kívánják a törvény szigorítását, a törvény megtartását és nemzetközileg egységes szabályok létesítését. És a jó kiadók, a kik ellen mi csak panaszkodunk, hogy drágán mérik a könyveket — és olcsón fizetik — iskolai és népkönyvtárak szervezéséről, olvasótermek létesítéséről tárgyalnak s kimondják, hogy támogatnak minden intézményt, sőt szövetkeznek azokkal, a kik a kultúra terjesztését czélozzák. Mindez lélekemelő és jelentős elhatározás s megkellett győződnünk arról, hogy jó szolgálatot tettek mindnyájunknak; de meg kellett győződni arról is. hogy nekünk kötelességünk nyomdáinkat a magunk kezébe venni, a könyvkiadói üzletet és könyvkereskedést feleleveníteni s ott, Co hol ezek nincsenek, teremteni. Jó nyomon jár a Kálvin-Szövetség is, a mikor Budapesten egy református nyomdát és könyvkiadói üzletet akar teremteni, mert ha jó könyveket akarunk adni fiaink s leányaink kezébe, akkor gondoskodni is kell ilyenekről s ezt öntudatosan és czélirányosan csak úgy tehetjük, ha magunk kezébe ragadjuk a jó eszközöket, a melyek ezt a czélt szolgálják. Egyesült erővel megküzdünk a nehézségekkel s áldozatkészséggel és kitartással teremthetünk olyan nyomdát és könyvkiadói üzletet, hogy az 1916. évi párisi kongresszuson mi is részt kérhetünk a most megalapozott határozatoknak keresztyén szempontból még fokozottabb és üdvösebb fejlesztésében. De ím előttünk a másik kongresszus, a nők választójógi világszövetségének kongresszusa, a mely június 15-én veszi kezdetét. A nők választójoga és a par excellence suffragette-kérdések kevésbbé érdekelnek és ezekről megvan a magam ellentétes véleménye, a mi nem tartozik e czikk keretébe. De aztán egyik érdekessége lesz a kongresszusnak, hogy Rev. Anna Shaw fog prédikálni június 15-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor Szilágyi Dezső-téri templomunkban Továbbá igen fontos kérdések kerülnek tárgyalásra: „Hogy ébreszthetők azok az asszonyok, a kiket még mindig a régi szokások, tradicziók és előítéletek nyűgöznek le annak tudatára, hogy az új idők, új kötelességekkel és új felelősséggel járnak A háziasszonyok, a nagyvilági nők, a tudományosan képzett nők, a kenyér-