Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-19 / 3. szám

Hatalmas eszköze lenne ez a művelődésnek s a lelki élet fejlesztésének. Hangsúlyozni kívánom azt is e tárggyal kapcsolatosan, hogy óvakodjunk a drága templomok építésétől. Nem titkolom el, hogy mikor egy-egy szép, új református templom épül fel, örülök, de szomorkodom is, mert az is eszembe jut, hogy azzal a pénzfelesleggel, a mit abba a költséges templomba építettek, mely talán sokszor üres is lesz, még vasárnap is, milyen jó segédintézményt lehetett volna megvalósítani a komoly bajok leküzdésére. De nem részletezek tovább ... A Kálvin-Szövetségtől várom a kezdeményezést, irányítást e munkákban, hiszen ez ad neki létjogosultságot. Hű maradva programmjához, igazi, jó munkát végző segédcsapata marad e téren az egyháznak. Én ott leszek, ha tudják hasznomat venni a munkások sorában, hogy kivegyem a magam részét fáradozással, szolgálatkész szeretettel. Nagy Vincze. KRÓNIKA. Munkanélküliek. Sokan vannak most. Bizonyára többen olvasták részvéttel a napilapokban megjelent memorandumot, a melyet a fővároshoz intéztek. Rosszak a munkaviszonyok, nincs pénz, a bankok bezárták fiókjaikat, nincs építkezés és egyéb ipari munkákban is nagy a reakczió, a nagy gyárak ís félerővel dolgoznak. A munkanélküliek kenyeret kérnek. Ki veheti rossz néven tőlük ? Nagykőrös városa elbocsátotta néhány, állítólag felesleges hivatalnokát és nagy volt mindenfelől a méltatlankodás. Mi, a kik biztos pozicziókban élhetjük le e rövid életet és ezt oly természetesnek találjuk, ebben a nagy hidegben szinte fázva gondolunk arra, hogy mi lenne velünk, ha ... . De ím ezren meg ezren vannak, a kik nemcsak képzeletben fáznak. A mi budapesti ifjúsági munkásotthonunkban is a 18 bennlakó közül ötnek nincs munkája ; jóravaló becsületes ifjú emberek, most a lakpénzt sem tudják fizetni (heti 3 kor. 50 fill.); nem tagjai semmiféle szakszervezetnek s így nem is kapnak onnan segítséget. Ki segítse őket? Nekünk magyar protestánsoknak nincs „Arbeiter-Verein"-nunk, nincs otthonunk azok számára* a kik önhibájukon kívül, sanyarú viszonyok miatt maradnak munka nélkül. Egyesületünk lakói jó helyen vannak, mi nem lakoltatjuk ki őket, de hát a többiekkel mi lesz? Sokat halljuk, hogy a munkásosztály és különösen a munkásifjúság elhidegedik egyházunk iránt. Oh, ha tudnánk nem 18-nak, hanem itt és másutt 10-szer és 100-szor ennyinek meleg otthont adni, most, mikor ott künn olyan hideg van I Jubileum. Nem a mienkröl szólok most. Egy egészen más, tőlünk nagyon távol álló egyesületéről. Egy vaskos kötet fekszik előttem. A „Huszadik század" jubileumi száma, a melyet a jubiláló Társadalomtudományi Társaság (10 éve áll fenn) adott ki. Egy részlet az elnöki megnyitóból : „Ha tagjaink listáját végignézem, ha számba veszem a fővárosi és vidéki egyesületeket, a melyek törekvéseinkkel rokonszenveznek és azokban támogatnak — ijedség fog el." No a mi egyesületeinknek, társulatainknak nem kell a belépők, támogatók és rokonszenvezek nagy számától megijedniük. A M. P. I. T. tagjainak száma a mult évben mindössze 56-al szaporodott; sokan vannak, a kik hangoztatják, hogy már eleget élt ós kimultát sem gyászolnák ... A Társ.-tud. Társaságirányzatára nézve pedig csak egy jellemző adatot hivatalos közlönyéből. Bírálja a „Vasárnapi könyvet", a melyet az Országos Közművelődési Tanács ad ki és alapos lecsepülés után azt a rezümét adta: „Egyetlen érdeme van a Y. K.-nak, az, hogy ha már nem szolgálja a felvilágosodást, legalább nem terjeszti a vallási sötétséget sem. Az első 20 füzetben nyoma sincs a vallási ideológiának; sajnos, a mi viszonyaink között ez is érdemnek számít A V. K. nem sokat használ, de nem is árt ... „A T. T. Társaság tagjai erősen készülnek bemenni a parlamentbe, de úgy hiszem nem azért, hogy nekünk felemelt államsegélyeket szavazzanak meg. ISKOLAÜGY. Református nőnevelés. III. A jövő teendői. Olyan képzést kell nyujtanunk a nők részére, a milyent nyújtunk a férfiak részére. A férfinevelés útjai évszázadok óta taposott, járt útak, czéltudatosan, előre megállapított módozatokkal. A nők neveltetése körül ma még a kísérletezés, tapogatódzás stádiumában vagyunk. Kialakult, kijegeczesedett direktívák nincsenek. Vagy legalább azt hisszük, nincsenek. Meggyőződésem, hogy csak hisszük. Nem akarom kétségbevonni, hogy a női és férfi-lélek természetrajzában lehet némi eltérés, de ha a czél ugyanaz, a hozzávezető út is mért ne lehetne ugyanaz? Gimnáziumokat állítsunk fel leányaink részére, olyan tantervvel, igényekkel és mértékkel, a milyeneket a fiúkkal szemben felállítunk, ^ tanulni vágyó, tudományszomjas nő legalább ép úgy meg fogja azt bírni, mint a férfi. Azt hiszem, ma már túl vagyunk azon a felfogáson, hogy a nőnek az alapos, mélyreható tudás nem való. Tisztában vagyunk vele, hogy veszedelmesebb a félig művelt, áltudású ember, mint az igazi, mély tudományú. Ha ez így áll a férfiakra, így áll a nőkre is. Az eddigi nőnevelésben igen sok volt a kifogásolható. Ex omnibus aliquid, ex toto nihil tudással felületessé, alaposságot nélkülözőkké nevelték. Innen származott az a felfogás, hogy a nő nem is képes alapos lenni. Jeles pszihológusok is vitatták, hogy a rendszeres tanulmányozás által a nő szellemének élénkségét, mely sajátja, elveszíti, a nélkül, hogy a mélységet, mely a férfi sa-