Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-18 / 20. szám

jövőket, ki meg kocsin rándul be s van a ki „az apostolok lován". A zegernyés idő daczára huszonhatan gyülekeztek össze lelkészek, tanítók, világiak és — a mi igen fontos — az idősebbek sem hiányoztak. A világiak közül Kocsis Béla mecskei jegyző, Hetésy Gyula postamester, Nagy Miklós t.-pénztári könyvelő, Bráda-Simay János nagybérlő s házigazdánk vannak jelen. Dél elmúlt, mikor a gyűlést ima és énekkel megkezdhettük. Az elnök lelkesítő, tartalmas, programmbeszédszerü megnyitója után, a meghívásnak és felkérésnek eleget teendő, Szövetségünk alapgondolatait, eddigi munkáját, az eredményeket, a terveket, a falusi egyházi-, társadalmi- és gazdasági életre való vonatkozásokat ismertettem s jóleső tudat fogott el, hogy itt annyi derék őrálló fogta fel eszméinket, hívó szózatunk visszhangot keltve egy nagy egyházmegye területén. Nagy dolog ez! Ha nem is mondhatjuk, hogy nemzetiségi veszedelmek forognak fenn, de közelesik e végvidékhez a szlávság. És a baranyai színmagyarok megérzik a kor szükségleteit, a haladás kívánta új berendezkedésre fogtak össze, nem úgy, mint alföldi nagy kálvinista városainkban, a hol csak hidegséggel, merevséggel és közönnyel találkoztunk. Felsöbaranya! Nem is tudjátok, micsoda nagyjelentőségű dolog ez a ti szövetkezéstek a kálvinista egyház jövő történetében. Példát adtatok s követni fognak a többi egyházmegyék, leghamarabb talán Vértesalja és Komárom. A közigazgatás szempontjából kerületekre széttagolt kálvinistáknak tömörülniök is kell végre társadalmi úton s ismernünk kell egymást országszerte, hogy egymást támogassuk, biztassuk és egységes, öntudatos Kálvini közszellem hasson át minden egyháztagot Baranyától fel Máramarosig ós Zsolnától le Brassóig. Örökké kedves marad előttem az a kép, a mint a lelkészek ott egy asztalnál ültek a tanítókkal és közös nagy eszmékért hevültek. Ez az igazi lelkipásztorkodás, a hol a tanító nem érez alárendeltséget, de együtt dolgozik papjaival. Ha az iskola volt mindenkor veteményeskertünk, úgy a tanítóság a lelkipásztorkodásban a jobbkéz s a lelkésznek kell a tanítót azzá tenni. Ilyen együttmunkálkodás mellett biztos a diadal! Es micsoda életismeretet árul el az a papság, a mely egymás kisegítésére siet a csereprédikácziókkal. Ennek üdvös hatásai rövid idő alatt észlelhetők lesznek. A helybeli lelkész nem puhul, avul és kényelmesedik el, mert hátha a vendégpap majd túltesz rajta; a vendégpap pedig színről színre látja meg a jót, a mit a másik gyülekezet vezetésében tapasztalt s igyekszik elsajátítani azt, a kölcsönhatás folytán pedig a hibák a gyülekezetekben fokról fokra önkéntelenül küszöbölödnek ki. Aztán a havi összejövetelek. A legközelebbi Harkány fürdőhelyen lesz a családok részvételével. Hiszen ez már maga nagy áldás. Hát ismerik-e másutt az egyházmegye papjai jól csak egymást is, nem hogy egymás családját? Pedig de nagyon kell az az egymás megismerése, nem a megyei száraz gyűléseken, hanem ott a szabadabb társalgás közepette és a barátságos együttlétben. Ezeket a tanulságokat hoztam el én onnan Felsőbaranyából és még azt, hogy itt nagyon is megértik a társadalmi eszméket és foglalkoznak is vele. A szövetkezetek, közhasznú takarékpénztár, állatbiztosítás, mind beszélgetés kérdései voltak. Kiscsány-Oszrón is van már viruló Hitelszövetkezet; az ifjú lelkészelnök teremtette. Egy központi Közhasznú Takarékpénztár létesítésétől várják az egyke elleni erőteljesebb küzdelmet árvaház alapítására való tőkegyűjtés s a sokcsaládúak segélyezése által. Az ifjúsági egyletek felkarolására fog szolgálni az a határozat, hogy nyílt országos pályakérdést tűznek ki arra, mi legyen az ifjúsági egyletek egyévi munkaprogrammja. Varga Nagy István, pécsi táblabíró lelkes átiratára elhatározták, hogy belépnek a pécs-baranyai patronage-egyletbe működő tagnak s minden lelkész és tanító vállalja a patronátust s a környezettanulmányt a reábízandókra nézve. A júniusi összejövetel fő programmpontja Bocsor László lelkész előadása lesz: a biblikus konfirmáczióról és az ujtestamentomi tanításról. Ugyanerre a kérdésre egyik tanítót is felkérik, hogy ez a fontos kérdés minden oldalról megvilágíttassék. A végső inpresszióm mindezekből az, hogy itt czéltuaatos, komoly munkára fogtak össze felsöbaranyai testvéreink s nem hiányzik a kitartás sem, a mi annyi nemes fellelkesülésnek szokott megölője lenni. A „Kálvinista Lobogó" éleszti a szent tüzet a nyomtatott betű hatalmával (kétezer példányban) havonként a nép körében is, a mely egyszerre felébredt álmosságából s szomjúsággal várja a pompásan szerkesztett lap minden számát. Adja Isten, hogy a lelkesedés el ne lankadjon s a szomjúhozás a szép és nemes ügy iránt igazi vágyakozássá és cselekvéssé váljék! Oszlik a társaság és búcsúzunk. Sellyén Bus József lelkész, Morvay Dezső jegyző és az elnök szórakoztatnak komoly és tréfás baranyai dolgokkal vonatindulásig. Lehetetlen meg nem ígérni, hogy szép Baranyát napfényes időben is meglátogassuk. ígéretem szerint a viszontlátásra, kedves baranyaiak, a Kiscsány-Oszrói új parókhia avatásán ! pálóczi Horváth Zoltán dr. BELFÖLD. Az idők jele. — Egy ünnepélyről. — Innen-onnan már egy évtizede lesz annak, hogy egy eseményekben gazdag egyházi év záródott le a kőbányai gyülekezetben. T. i. a már évekkel előbb felépített, de anyagi erő híján berendezetleniil. álló templom végre berendeztetett. A hideg, színtelen falak; a télen nyers, dermesztő levegő; a kezdetleges, ideiglenes néhány pad ; a néma torony ; a rendezetlen, épülettörmelékkel borított templomudvar: olyan pusztának, olyan el-