Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-11 / 19. szám

Az ünnepi templomszentelő imát Balla Árpád h. esperes mondotta, ugyanő tartotta az egyházi beszédet is. Szavai, a melyek az evangélium világüdvözítő erejét hathatósan tárták fel, megragadták a figyelmet és különösen alkalomszerűen mutatott arra, hogy századokon át a református egyházak az evangéliumot hirdetvén, a hazaszeretetnek, a nemzeti műveltségnek ápolói voltak. Eunek a kettős hivatásnak kell szolgálatában állania az új templomnak is, hadd élesszék annak falai között az idők végéig avatott kezek a vallásosságnak és hazaszeretetnek szent tüzét. Úrvacsorai beszédet mondott Kerecsényi Zoltán, keresztelt Eötvös Ferencz. A lélekemelő istentisztelet után ősi szokás szerint áldomásra jöttek össze az atyák, a fehérasztalnál többen egyszerű, őszinte szavakban kifejezték jókívánságaikat. Külön meg kell emlékeznünk fiudnyánszky László főszolgabírónak beszédéről, a ki a multak tanuságait állítá előtérbe a jelen számára: a kálvinista egyháznak színejava mindig ott küzdött, a hol a nemzetnek fönmaradásáért, előhaladásáért hoztak áldozatokat. Ebben látja (jóllehet a református egyházhoz nem tartozik) a magyar kálvinisták egyik dicső küldetését. Nagyszámú távirat jelezte azt, hogy sokan a távolból is a ráczkevei ünnepre gondoltak. Az egyikből néhány szó hadd álljon itt: „Az egyliáz dicső fényes ünnepén együttérzésben mi is ott vagyunk És Isten szent nevével köszöntünk ünneplő nép s jó lelkipásztorunk." Dr. Pruzsinszky Pál. Lelkészbeiktatás Szentesen. Mult vasárnap volt Böszörményi Jenő szentesi lelkész beiktatása. Felejthetlen kedves és szép nap volt ez nemcsak reá, hanem reánk nézve is, a kik őt oda elkísértük. Ebben az anyagias világban jól esett látnunk azt a páratlan nagy érdeklődést, figyelmet, szeretetet és várakozást, a mellyel ott, abban a nagy magyar alföldi városban az Urnák szolgáját fogadták. Szombaton reggel indultunk. Már Félegyházán várta egy kisebb küldöttsége az egyháztanácsnak Zolnay ny. főginm. igazgató vezetése mellett. Megható volt a hálás tanítvány és a volt tanár találkozása ott a vasúti váróteremben. A város határán lévő tiszaMdfői, majd a város előtti hékédi állomáson is lelkesen ünneplő közönség, küldöttség és virágcsokrokat hozó gyermekek várták az érkező lelkészt és nemrég elhunyt atyját mélyen gyászoló nejét, szül. Stőry Paulát, a kit a jó „mama", Müller Matild k. tl . y ti családutczai diakonissza otthon igazgatónője is elkísért. A szentesi pályaudvart zsúfolásig megtöltötte a lelkesen éljenző nagy közönség. Itt Csathó Zsigmond ny. főispán, az egyház főgondnoka fogadta az érkezőket; a lelkész, a ki mellett a kíséreten kívül ott állottak az édesanya és nagyanya a szív teljességéből szólt a „hazajövetelét" oly nagy örömmel várókhoz. Szép és impozáns volt a bevonulás. Mintegy 40 kocsi kísérte az érkezőket a nagy piacztéren lévő 100 esztendős emeletes iskolához, a melyből 26 évvel ezelőtt az ünnepelt kiindult és a melynek közelében virágot szóró iskolásgyermekek százai állottak sorfalat. Az iskolában lévő tágas presbiteri ülésteremben Futó Zoltán lelkész, a békésbánáti nagy egyházmegye esperese üdvözölte az új lelkészpárt megragadó, meleg, ékes szavakkal. Reámutatott arra, hogy az új lelkészlak még nem kész teljesen s így a hazaérkezőnek és családjának nincs igazi otthona, hová fejét lehajthassa, de a várakozó és reménykedő szeretet szállást készített nekik a nagy gyülekezet tagjainak szívében. Az üdvözletre az ú j lelkész keresetlen, meleg szavakkal mondott köszönetet és reámutatva az előtte lévő szép májusi virágokra, ígérte, hogy lelkésztársával kezet fogva, minden igyekezetével azon lesz, hogy a szentesi nagy ekklézsia, és annak minden, gondjaira bízott hajléka ós abban minden lélek Isten virágos kertjéhez legyen hasonlatos. Másnap délelőtt 9 órakor volt a beiktató istentisztelet a sok ezer embert befogadó nagy templomban. Az öreg templomot zsúfolásig megtöltő nagyközönség soraiban ott láttuk a szentesi ev. egyház közszeretetben álló lelkészét, Petrovics Somát, a csanád-csongrádi egyházmegye főesperesét, a ki nagy szeretettel vett részt az egész ünneplésben és a zsidó hitközség küldötteit is. Az egyházmegye nevében az esperes mondott az Ur asztalánál magasan szárnyaló, ékes beiktató beszedet, a mely után Böszörményi l. Ján. 4.9. alapján köszöntött be a nála megszokott közvetlenséggel, melegséggel és tett jó bizonyságot a textusában foglalt áldást, örömet, életet hozó nagy evangéliumi központi igazságról. A beiktatást presbiteri gyűlés követte; ennek keretében történt a hivatali pecsét átadása, az iskolaszéki tisztséggel való felruházás hivatalos aktusa és egy másik megható jelenet. A budapesti egyház tiszteletreméltó főgondnoka, dr. Kovácsy Sándor kért szót és üdvözölte a presbitériumot, a beiktatott lelkés'zt az őt lekísérő budapestiek és egyszersmind a budapesti egyháztanács nevében is. Valóban, ez volt egyik legszebb és legjelentősebb mozzanata az ünnepségnek. Mert szép és jó bizonyságtétel volt a körünkből eltávozottnak itteni áldásos működése mellett az, hogy barátain, munkatársain kívül (Veress Jenő, Megyercsy Béla, dr. Petri Pál, Kájel István, Vargha Antal, Nagy Iván, a f. szerkesztő) örömében a legnagyobb magyar kálvinista egyház főgondnoka, dr. Kósa Zsigmond gondnok, Gonda Béla presbiter, Gál Mózes, a X. ker. áll. főgimn. igazgatója is résztvettek. A küldöttségek üdvözlése után közebéd volt a városi új szálloda szép nagytermében, a melyen részt vett Szentes város egész intelligens közönsége, ólén a vármegye főispánjával. Számos felköszöntő volt, a melyeknek sorát Futó Zoltán esperes nyitotta meg. Elnöktársa, az egyházmegye gondnoka, Fekete Márton a város országgyül. képviselője, szellemesen emlékezett meg a kiadó „násznagyokról", a budapesti egyház gondnokairól és a