Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-04 / 18. szám

hittél feleljük: „valóban feltámadott!" Hit nélkül azonban ez is csak üres szó! Mert ha igazán hinnék ezt keleti keresztyén testvéreink, akkor közöttük is több szeretet uralkodnék. Bolgárok, szerbek, görögök, csernagorczok félév óta űzik a tömeggyilkosságot a harcztéren s még nem elégelték meg. Szomorú lenne, ha nekünk is bele kellene avatkozni s fegyverrel kellene a véres drámát befejezni. És idebent? Szerb, tót, román gyűlölködik a haza ellen, a melynek földjén és kincseiből él s kifelé gravitálnak valamennyien. De van két keleti egyház, a mely bele tudott illeszkedni a magyar nemzeti érzésekbe s velünk együttérző hazafias elemmé fejlődött: a görög és a ruthén. Az Agorasztó, Lyka, Haris, Konstantin családok ősei nemcsak gazdag macedon-görög egyházakat alapítottak, nemcsak hasznos polgárai voltak a hazának, de derék, nemes, magyar érzésű utódokat neveltek, sőt kár, hogy erényeikből több nem ragadt reánk is. A Basilides, Molitoris, Margaréta, Melioris stb. felvidéki családok is, összeházasodva magyar családokkal, jó magyar leányokat és fiakat adtak a hazának. Felekezeti türelmetlenség, békétlenség, hazafiatlanság, nemzetiségi velleitás ép oly távol állott tőlük, mint az ung-bereg-zemplén-márainarosi ruthéneinktől, a kik bátor, hű katonái voltak Rákóczinak, jó hazafiak és segítőtársak a nemzet szomorú napjaiban is. Pásztélyi, Firczák püspökök neve becsült ós tisztelt maradt országszerte s utódaiktól is jót várhatunk. A derék orosz papok népével, a Nelirebeczky, Iváncsi, Fincziczky, Hrabár stb. családokkal együtt szokott ünnepelni a magyarság odafent északkeleten az ő rendszerint későbbi húsvétjukban, ép úgy, mint az alföldi városokban a görög családok magyar utódaival, mert mindkét faj felismerte, hogy nem a gyűlölködés, hanem a szeretet az az eröi

a mely nem irigykedik, nem cselekszik álnokul, de mindent elfedez, remél és hisz! Ima Kínáért. A mostani kínai kormánynak a feje, mint lapunkban már jeleztük, mély érdeklődéssel viseltetik az ottani keresztyén egyházak munkája és intézményei iránt. Most felkérte őket, hogy imádkozzanak a most ülésező nemzetgyűlésért az új kormányért, a köztársaságért, hogy a békesség benne állandó legyen, és hogy bölcs, energikus emberek kerüljenek az állami hivatalokba és hogy az állani szilárd alapokonnyugodjék.De nemcsak a kínaikeresztyének, hanem Nagybrittania és Amerika népei isKínáértimádkoztak a mult vasárnapon. Felemlítjük még ezzel kapcsolatban, hogy a kínai főemberek áldozatkész támogatói az ottani keresztyén ifjúsági egyesületeknek. Kína élni akar és előre menni. Nagy és beláthatlan következményekkel járó dolog lenne, ha ott az emberek milliói járnának az „0 nyomdokain" ! Távíratmegváltási lapok "ÍZf'tfóJ. sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám). -jt j* BELFÖLD. Néhány szó egyházunk alkotmányáról és szervezetéről alkotott I. törvényczikkről. A presbiterek választását szabályozó intézkedések hézagosak. Csakis az esetre szólnak, ha a választás normális. Hogy törvényellenes törekvéseknél a választást vezető elnökségnek milyen eljárást kell követnie, arra nézve törvényünk utasítást nem ad. Tegyük fel, hogy olyan egyháztagot, a kinek neve a választói névjegyzékben nincs meg, a ki tehát választó nem lévén, nem is választható, meg akarnak választani presbiternek, vagy — a mint nálunk történt — gondnoknak. Mi történjék akkor? Mikor az elnökség a szavazásnál elbírálhatja, hogy a választói névjegyzék szerint valaki szavazhat-e, vagy nem és elutasíthatja a szavazati joggal nem bírót, ugyanakkor a választás eredményénél elbirálhatja-e, hogy valaki a választói névjegyzék szerint megválaszható volt-e vagy nem és kijelentheti-e meg nem választottnak a legtöbb szavazattal támogatott egyént azon az alapon, mert neve a választói névjegyzékből hiányzik? És ha meg nem választottnak jelenti ki, ki lesz a megválasztott ? Az-e, a ki utána legtöbb szavazatot kapott? Vagy új választást kell kezdeni? Ilyenkor az elnök, ha módjában áll, kénytelen analógiákat keresni a vármegyei vagy községi választásoknál gyakorlatban lévő eljárásokban és az ott nyert tapasztalatokból megalkotni magának valamely irányelvet, hogy így tán jó lesz. De hátha ez nem áll módjában ? És hátha saját egyéni meggyőződése nyomán olyan eljárást követ, a mely ellenkezik az általános jogszokással ? Ebben az esetben nagyon könnyen megtörténhetik, mert hogy az ilyen megválasztott nem választó kijelentessék megválasztottnak, a mellett körülbelül annyi érv szól, a mennyi ellene. És tegyük fel, hogy a választást panasszal támadják meg és hogy a közigazgatási bíróság az általános gyakorlat elvére, vagy a közigazgatástól nyert analógiákra támaszkodva, az elnök eljárását rosszalja és megsemmisíti. Ki a hibás? Természetesen a hiányos törvény. És a dolog mégis a lelkésznek, vagy ha fő gondnok is van, az elnökségnek a rovására megy. Nem mondom én, hogy ezzel vége* lesz a világnak. IJj eljárással el lehet intézni a dolgot. Azt azonban igenis mondom, hogy a régi jó rend még sem áll helyre jó ideig. Marad valami árnyék, a mely hosszú időre elhomályosítja az elnökségnek, de különösen a lelkésznek az alakját. A zavargó elem, a mely a dolgot nagyon sokszor a lelkésze felett aratott győzelemnek tekinti, ezután még kevésbbé fog engedni a törvényre és rendre figyelmeztető szónak (Jobban tudjuk a törvényt, mint ő !), a csendesebb résznek pedig megrendül és meggyengül a lelkészébe vetett bizalma. Hogy ez az egyházi életnek javára szolgál-e, vagy kárára, ítéljék meg mások! Szükség van tehát e pontban is világosan rendelkező §-ra. Nagyon szűkszavú a presbitérium hatáskörét megállapító 26. §. : „Az egyházközség mindama jogait és