Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-04 / 18. szám

kötelességeit, a melyeket a törvény az egyházközség választásra jogosult tagjai, továbbá, a hol szerveztetett, az egyházközségi közgyűlés vagy az egyházközségi fegyelmi bíróság, vagy egyes tisztviselők hatáskörébe nem utal, a presbitérium teljesíti, illetőleg gyakorolja." Bizony ez nagyon általánosságban mozgó és nagyon sikamlós meghatározás! Ez a nagy általánosság hozza létre azt a különös szokást, hogy minden fontosabb és kényesebb természetű dolgot elhárít a presbitérium és, ha csak lehet, a közgyűlésre apellál. Tegyük fel, hogy egy gyülekezetben olyan nagyobbszabású tatarozás fordul elő, a mely újabb teher kivetését nem teszi szükségessé. A törvény értelmében ennek elhatározása és keresztülvitele a presbitérium joga és kötelessége. Mivel azonban ez a presbitérium hatáskörét megállapító 26. §-ban kifejezetten kimondva nincs, a presbitérium ezt nem fogja megtenni. Hiába magyarázza a lelkész, vagy, a hol főgondnok is van, az elnökség, hogy mivel ez a dolog az egyházközségi közgyűlés hatáskörében a 22. § szerint megemlítve nincs, ez a presbitérium dolga, a felelősséget magáról elhárítani akaró főldmívelő presbiter ezt nem tudja, vagy nem is akarja megérteni. Ugyancsak e nagy általánosságnak lehet tulajdonítani a tolnai egyházmegye építési szabályrendeletének a 4. §-ban elrendelt azon intézkedését, hogy az 500 koronán felüli költségekkel járó kisebb építkezések (ez a 2. § aj 1. szerint épületek jókarbantartása czéljából teljesítendő javítás is lehet) feletti határozatot (minden kivétel nélkül, mert nincs kimondva, hogy csakis újabb teher kivetése esetén) a presbitérium javaslat alakjában . . . az egyházközségi közgyűlés elé terjeszti ... Az egyházközségi közgyűlés a presbitérium javaslata felett névszerinti szavazással határoz." Hogy a presbitériumnak a felelősség alól való ilyen felmentése és a felelősségnek a közgyűlésre való hárítása helyes-e, ez más kérdés. A tény az, hogy mostani törvényünk rendelkezése szerint ez az intézkedés törvénytelen, mert a 22. § szerint az ilyen építkezés (tatarozás) nem tartozik az egyházközségi közgyűlés hatáskörébe. Ott van még az egyházközségnek a 15. § e) pontjából kihámozható joga : a lelkészi dijlevél megállapítása. Mivel a megállapítás mikéntjéről az egyházi törvény sehol egy szóval nem intézkedik, hosszú következtetés után arra a meggyőződésre juthatunk, hogy új teher kivetésének szükségtelensége esetén ez is a presbitérium joga. A tanítói dijlevél megállapítását kifejezetten ennek hatáskörébe utasítja a VI. törvényczikk 34- §-a, de a lelkészi díjlevélről csak úgy emlékezik meg a II. törvényczikk 6. §-ának cl) pontja, hogy az csorbítatlan maradjon. Tehát föltételezi a törvény, hogy a díjlevél mindenütt megvan és módosulni sohasem fog. Pedig — istennek hála! — alakulnak új egyházközségek és jutnak egyházak olyan kedvező helyzetbe, hogy a dijlevél módosulhat. Most. mivel nincs a törvényben kifejezetten meg* említve, hogy a díjlevél megállapítása, esetleg javítása a presbitérium joga, szeretném én látni azt a presbiteriumot, á melyik ezt meg meri tenni! Ennél a dolognál nem is elégszem meg annak sürgetésével, hogy a presbitérium hatáskörét a törvény tételesen megállapítsa és ha a dijlevél ügye csakugyan a presbitérium teendője, ezt is felemlítse, hanem mivel ez különösen nagy tapintatot és körültekintést igényel, ezzel a törvény foglalkozzék részletesen. Kik hitelesítik ? Elég-e az elnökség és jegyző aláírása és az egyház pecsétje, vagy aláírják az összes presbiterek ? Tán felesleges részletezni tovább ! Ez a pár példa is világosan mutatja, hogy — ha el akarjuk érni, hogy a presbitérium minden olyan ügyben intézkedjék, a mit a törvény értelme elébe utal — a presbitérium hatáskörét nem nagy általánosságban megállapítani kell, hanem jogait és kötelességeit tételesen fel kell sorolni. Legfeljebb a felsorolás után következhetik egy általánosító határozat. Hisz törvényünk alkotói, mint gyakorlati emberek, annyira ismerik már az egyházkormányzás mezejének minden fűszálát, hogy nekik ez a tételes törvényalkotás ném okozhat nagy fejtörést. De még ha okozna is, akkor is tételes törvény kell, mert inkább a törvényhozás munkája legyen nehéz és a törvény kezelése könnyű, mint megfordítva. Egyházi törvényeinknek több hiányával ez alkalommal nem foglalkozom. De meggyőződésem az, hogy ha törvényünk többi része tökéletes volna is, már a fentebb érintett hibák maguk is elkerülhetetlenül szükségessé teszik egyházi törvényeink helyesbítését. Tehát jae a felett töprenkedjünk még mindig, iegyen-e zsinat' vagy ne, hanem már most azon gondolkozzunk, hogy a biztosan öszehívandó zsinaton hogyan lehetne legbölcsebben megszüntetni a fentebb említett hiányokat s általában, hogyan lehetne alkotni egy semmiféle kerületi elvi határozatokat nem igénylő és az egyházkormányzás minden ágában biztosan vezető tételes törvényt. Göde Lajos. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. A vadházasságok csökkentése. Egyházunk működésének egyik elhanyagolt területe a vadházasságok ellen való egyöntetű és czéltudatos küzdelem. A családi élet, a mely minden nemzetnek alapköve s a melynek fenntartására úgy a házasfelek, mint a gyermekek érdekében mindent el kell követnünk, országos törvények oltalma alatt áll, de alapjában lett megingatva a szabad szerelem tanának fertőző hatása alatt. A városok munkásnépe, a kisemberek között már veszedelemmé kezd fajulni az összeállás s épen erkölcsi szempontokból az egyháznak ós az evangéliumi egyesületeknek kötelessége az ezekkel szemben való erőteljesebb mozgolódás. A józanabb és becsületesebb erkölcsi érzékű falusi nép között a házasság sokszor leginkább formai nehézségeken (okmányok beszerzése) múlik ós ha újabb időben nagyobb mérvet is öltött hellyel-közzel a