Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-27 / 17. szám

mi következik ebből mireánk? Mit használ nekünk Krisztus feltámadása, dicsősége, mit használ nekünk az ő mennybemenetele? És aztán végső kérdés, a mely az egésznek a koronája: mi hasznát veszed, ha mindezeket hiszed? És a felelet diadalmas bizonyosság: „azt, hogy Isten előtt Krisztusban megigazulok és az örökélet örököse vagyok!" Itt a második, mindent egybefoglaló óriási gondolat, világnézet, a mely örökül maradt reánk! A Krisztusban megigazulok és az örökéletnek örököse vagyok. íme a szent bizonyosság, a mely csak a keresztyénnek lehet meg, annak, ki Krisztus felkenettetésében részesült s a ki a Sátánnal és mindenféle hatalmakkal való küzdelemben diadalt nyert. Ez az örökéletnek, a megváltottságnak bizonyossága! És mi hasznát vesszük ennek? Ha a legkisebb dologban is bizonyosak vagyunk, ebből nyugodrság, biztosság, öröm következik. „Az én örömemet hagyom néktek", mondotta Krisztus. Öröm, az 0 öröme. A diadalnak, a győzelemnek öröme a bizonyosság gyümölcse ! Azzal a kívánsággal nyitom meg mai ünnepségünket, hogy a bizonyosságnak, a diadalnak ez az öröme szálljon meg minden szívet, minden lelket! (Gyorsírói följegyzés után.) KRÓNIKA. Öngyilkos esperes. Szomorú krónika. Miért tette épen most, mikor egy nagy egyházmegye vezető állásra — mely csak keveseknek jut osztályrészül — és egy nagy egyház lelkipásztorává választotta ? Miért fájt neki annyira ez az élet, hogy ily módon menekült előle ? De mortuis nil nisi bene ... Ki merne ítéletet mondani és más imát, mint azt, hogy: Ne nos inducas ... De egyet mégis nem hallgathatunk ei. írják, hogy a lelkészválasztási izgalmak gyötörték meg amúgy is beteg szívét. Nem tudjuk, mi az igazság ebben a dologban, csak konstatáljuk, hogy az összes lapokat végigjárta az a hír, hogy egy esperes eldobta magától az életet e miatt. Bizony fájó sebe a mi egyházunknak a lelkészválasztás; a mult zsinatok próbálták már gyógyítgatni, de úgylátszik, még a jövendőknek is lesz vele dolguk. És azt hisszük, nem tévedünk, ha mondjuk, hogy már sok más esperesnek (no meg papnak és papnénak is) is okoztak álmatlan éjszakákat, bánatot és kedvetlenséget azok az izgalmak, a melyek miatt ez a szegény esperes, állítólag, szívenlőtte magát. Mi a baj? Az, hogy nálunk mindenki teljes jogú tagja az egyháznak, ha legalább két korona adót fizet, A pap keserves munkával szerzi meg kvalifikáczióját, de munkájának értékeléséhez nem kell magasabb értelmi és erkölcsi fokozat, mint két korona. De hát ez így van s nem lehet másként ! A tanító ? Az más, azt a vének választják. A papra nézve még kandidálási joguk sincs. Mostani meghívási joguk is csak játék a szavakkal I Scotus Viator. R. W. Seton Watson az igazi neve ennek a szlávbarát angol írónak. A „Hadai Problems in Hungary" (A nemzetiségi kérdés Magyarországon) czímű, 1908-ban megjelent magyargyalázó könyvét most fordították le tót nyelvre. A Narodny Hrasnik és a többi tót lap örömmel üdvözli ezt a jeles (?) művet, a mely a szláv propaganda czéljaira üdvösen (?) használható fel. Ez az érthetetlen rugókból keletkezett, rosszindulatú, valótlanságoktól hemzsegő, a magyarság felsőbbségét sértő, a magyar államiság ellen feltétlenül izgató mű, a melyet elég ildomtalanul az angol Times is elfogult kritikával emelt ki a homályból, megint újabb jelenség arra nézve, hogy a bomlasztó elemek minő eszközökkel dolgoznak. Az ilyen lázító miinek terjesztését minden eszközzel illik és kell is meggátolni s az ellen, a ki terjeszti és feldicséri, a törvény szigorát alkalmazni. Ozanarn Frigyes. E különös nevű, franczia születésű férfiú volt a Szent Vincze-Társaság megalapítója. A voltairiánizmus hatása alatt állott előbb, de később mint egyetemi hallgató visszatért a keresztyén világnézethez, megalapítván és mint a Sorbonne tanára, kifejlesztvén a Szent Vinczekonferencziákat. Czélja e társaságnak a szegény családok látogatása és segélyezése s az irgalmasság gyakorlása révén a lelki tökéletesítés. Születésének századik évfordulóját ünnepli a róni. kath. világ s az a sok ezer konferenczia, a mely felett minden országban egy főtanács áll Ilyen apró czélokra bontotta fel az emberiség Krisztus nagyszerű tanításait, a melyek átölelve az egész emberi életet, világokat mozgattak meg. Kétségtelenül felebaráti ez a czél, de aprólékos és részleges. És vájjon a keresztyénség csak a jótékonykodásban merüljön ki? A Megváltó életének mélyített ismerete és az evangéliumi eszmény a főczél, a melyet megközelítve önként elkövetkezik az irgalmasság és jótékonyság gyakorlása, mint a keresztyén kötelességtudás és szeretet finom mellékhajtása. Helyesen mondta az egyházi zene fejlesztését ápoló Szent Czeczilia-Egyesület most tartott közgyűlésén egyik felszólaló: „minden új vállalat;

egyesület, mely külön falanxot alakít;

megbontja sorainkat". Ezt az igazságot vonjuk le mi is, protestánsok. KÖNYVISMERTETÉS. Kirn értekezései és tanulmányai. — Vortrage und Aufsatze. Herausg. von K. Ziegler, Dekán in Urach. Leipzig (Tauchnitz). 19152. '244 lap. Ara 4 márka. — E nagyhírű és sajnos, már boldogemlékezetű lipcsei professzort nem volt szerencsém személyesen ismerni. De annál élénkebb irodalmi összeköttetésben állottam vele majd két évtizeden át. Nagyobb műveit a rendszeres theológia köréből sorra ismertettem a Protestáns