Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-20 / 16. szám

egyének tudatában. Ez az oka annak, hogy szavakban szeretünk és tudunk gondolkodni, hol pozitivabb a fogalom, korlátok közé szorított a tartalom. Még így is állandóan fenyeget a veszély, hogy félreértenek s míg én a szó kiejtésekor a fogalomnak egy bizonyos jegyére gondoltam, a hallgató talán egészen más jegyre gondolt. A gyermeki lélekben még a szó is szörnyen szegény, legtöbbször nincs háta megett a tudatban semmi pozitív. Még ha van is a szavakban valami „kézzelfogható", rendesen vézna, vérszegény. Konkrét valóság kell, hogy a szók s általuk a fogalmak tartalmat nyerjenek. Segítségül kell venni mindazt, a mit a természet nyújtott : tudniillik a kezet, lábat, szemet, szóval érzékszerveink összeségét. A miről szólni akarunk, jelenjenek meg rendre előttünk. Úgy, a mint csinálják, részekből egyberójják, kigyúrják, kifaragják, kiollózzák stb. A kéz nyerjen kegyelmet s térjen az iskolába hosszas számkivetéséből. Alkosson a gyermek, ha mindjárt nem tökéletes is az alkotás. De érezze az örömöt, mely az alkotó lélek jutalma, gyönyörűsége, elragadtatása. Folytassa az iskolában, mit ösztöne parancsolt addig is, midőn krétához, czeruzához, színeshez, bicskához, ollóhoz;

vésőhöz jutott s műhelye volt minden zuga a háznak s csak akkor tört ki hangos örömben, midőn megmutatta alkotását s látta, hogy vele örülünk. Ez az alkotás először rombolás, mert a pszikhológia megállapítása szerint: az analízisnek meg kell előznie a teremtő szintézist. A megcsonkított baba-légiók, a béna fa-állatok ezt hirdetik. Kedvesebb a maga készítette primitív játék a legművészibb készen vettnél Mert az ő alkotása, része van benne, magából adott hozzá egy bizonyos részt, egyéniségéből tört le egy darabot. Az a lelkes tevékenység megsokszorozza az erőket, fáradhatatlanná teszi a kis emberkéket, kik reggeltől estig lótnak-futnak, rajzolnak, írnak, tesznek, alkotnak, szabad folyást engedve a fantáziának, minden teremtés, alkotás feltételének és forrásának. Mivel lelki erőik harmóniában élnek, fejlődnek, nem ismerik a kimerülést. Kimerülés csak ott van, hol a hajlamokkal ellenkező, kellemetlen, kényszer alatt végzett, egyoldalú munkáról van szó. Hol a képzelet sarkában nem tolakodnak kellemes, friss erőt, új energiákat teremtő érzelmek. A mechánikus tanítás épen e kedvet öli ki. Az alkotó munkára szoktató tanítás az érzelemre támaszkodik s az emberi lélek háromságát, az értelmi, érzelmi és akarati világot együtt, összhangban fejleszti, gyakorolja, edzi, nemesíti. Ez a munkaiskola programmja és létjogosultsága. Tehát nem új típus, mert minden iskolatípusban ' ennek kell megvalósulni. Ki kell irtani végre a megterhelést. Ki kell irtani az emlékezettömést, a magolást. Igaz, hogy elvész a mult idők egy kedves szórakozása: a parádés vizsga. A harsogó szó, a hömpölygő beszéd. Nem ülhetünk páholyba többé, hogy nézzük az apró rabszolgák vértverejtékező küzdelmét, nem várják a kegyelmi jelt bukdosó gladiátorocskák. Ha az egyéniségnek egészséges, életrevaló jegyeit, vonásait az egyetemesre való állandó figyelemmel, sőt szoros kapcsolatban a produktív munkára szoktatás útján kifejlesztette s így a személyiség fogalmáig emelte : akkor érte el czélját a munkaiskola. Az elnevezés kissé idegenszerű, szokatlan; az eredmény: alkotni tudó személyiségeket nevelni, nemzeti feladat, igazi kulturális munka Sárospatak. Elekes Imre. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Bolgár kertészet és gyümölcstermelés. A kertészkedésnek a bolgárok által űzött neme immár fogalommá vált. A bolgár-török háború nagyon sok bolgárt hívott haza, a kik részben el is estek, de a városok főleg azt fogják megérezni, hogy a hozzátartozók is nagyrészt visszaköltöztek. Serényi gróf földmívelésiigjá miniszter az előállott hiányt magyar kertészekkel akarja pótolni s gondoskodni kíván arról, hogy népünk elsajátítsa a bolgár kertészet titkát. Első sorban tehát arról kellett gondoskodni, hogy nagy városok közelében megfelelő terület álljon rendelkezésre, ezért a fővároshoz közel fekvő Nagytétényben 100 hold területet rendeztek be alkalmas öntözőművekkel, hogy a konyhakertészkedés még a tavasszal meginduljon. A másik terület Miskolcz közelében lesz, a hol a város a veresbugyiki birtokból 25 holdat, 1914. évre már 50 holdat bocsájt rendelkezésre s 1914. ősztől még 100 holdat ad bérbe 15 évre a kincstárnak. Tatabányán és Beszterczebányán van tervben hasonló telep felállítása. Ezeket nekünk nagyon is figyelemmel kell kísérnünk, mert minden eszközt meg kell ragadnunk híveink keresetképességének emelésére. A földmívelési minisztérium terve a következő: a felállítandó állami kertészetekbe munkásokat fogad fel, hogy azok a fagondozásban és gyümölcscsomagolásban vagy a zöldségtermelés különböző módozataiban egy-két év alatt kellő jártasságot szerezzenek s aztán az állami kertészeti telepeken vagy magánosok kertészeteiben munkavezetökül, esetleg mint vándorfagondozók alkalmazhatók legyenek. A zöldségtermelésben kiképzést nyert munkások csoportokban összeállva az egyes városok határában való letelepedésben s külön zöldségtelepek beállításában az állam részéről támogatásban fognak részesülni, a menynyiben közös termelést akarnak kezdeni. A kiképzési telepen a felvett állandó munkások mint napszámosok lesznek alkalmazva a szokásos napkeltétől naplementéig tartó munkaidőben. A kiképzés ideje alatt ezek a munkások naponkint 3 K napszámbért kapnak, a mely kéthetenkint vagy ha időközben elbocsájtatnak, ez alkalommal fizettetik ki. Az elbocsájtásnak helye van azokkal szemben, a kik megfelelő előmenetelt nem tesznek vagy ha ellenük kifogás merülne fel bármely okból. A felmondás három nap. Félvételi kellékek: nőtlenség, a magyar nyelv tudása,