Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-20 / 16. szám

legalább 17 éves legfeljebb 30 éves életkor; ép, erős testalkat és szervezet, valamint a fertőzőbetegségtől mentességet igazoló orvosi bizonyítvány; a tartózkodási helyről kapott községi erkölcsi bizonyítvány. Előnyben részesülnek, a kik vízmenti községek mellett gyümölcstermelő vidéken vagy oly nagyobb városok közelében laknak, a hol a piacz zöldséggel kellőképen ellátva nincs, de a hol a zöldségtermelés idegen kézben van. A kérvényt a földmívelésügyi miniszterhez kell intézni (1 K bélyeggel ellátva) s meg kell jelölni, hogy a folyamodó zöldségtermeléssel vagy gyümölcstenyésztéssel akar-e foglalkozni. A kérvényt a községi elöljáróságnál is be lehet nyújtani. Legczélszerűbb a kérvény beadása előtt a Magyar Gazdaszövetséghez (IX., Üllői-út 25.) írni levelező-lapon, a mely a szükséges utasításokat megadja s értesít mindenkit, a ki hozzáfordul. A jelentkezésekkel azonban sietni kell, mert a munka ideje már elérkezett. A bolgár kertészet megteremtését czélozta a miniszter úrnak azon intézkedése is, hogy Kevermesen bolgár kertészeti iskolát állított fel, a miről Lapunk 13. számában megemlékeztünk. Ebbe népiskolát végzett 14 -15 éves egészséges testalkatú fiúkat vesznek fel három évi tanfolyamra, az első évben 250 K, a második évben 100 K tartásdíj mellett, a harmadik évben pedig az eltartás ingyenes. Ezeknek a fiúknak a kiképzés után lehetővé teszi, hogy városok mellett letelepedjenek s hogy a berendezést és a telek megváltását a termékek értékesítéséből törleszthessék. A Kálvin-Szövetség felhívására jelentkeztek is néhányan s reméljük, hogy ez az intézmény jövőre egyik erőssége lesz híveinknek, ha oda mind több és több protestáns fiút tudunk irányítani s ez által életvidámító, természetes és jövedelmező életmódhoz tudjuk őket juttatni. A bolgár kertészeten kívül a gyümölcstermelés fejlesztésére is nagy szükség van s még fontosabb az, hogy az értékesítés kellőleg rendeztessék. A földmívelésügyi miniszter rendeletet adott ki, hogy a gyümölcstermelő góczpontok környékén a gyümölcsfaápolást és a rendszeres védekezést megismertessék. Megbízta Mohács Mátyás állami kertészt, hogy a nagybányai gyümölcsvédelmi kísérleti állomás alkalmazottainak bevonásával a lécső és Deés környékén levő községekben a fatenyésztéssel foglalkozó egyéneket válasszá ki s a faápolásra és permetezésre tanítsa ki. Az így kitanított egyén, a községek gyümölcsöseinek hivatalos fagondozója lenne s a miniszter kellő védekezési és permetezési készüléket fog rendelkezésükre bocsátani. Az ilyen fagondozó a magánfatenyésztőknél is elvégzi a szükséges munkálatokat megfelelő díjazásért. A permetezőszereket egyelőre kedvezményes áron kapják majd ezek a fagondozók, a permetező és faápolási eszközöket pedig ingyen. Ezenkívül a fatenyésztés ellenségeiről, a védekezés módjairól előadásokat fog tartatni a miniszter és minthogy a gyümölcskezelés terén a szakértelem nem valami erős, az ősz folyamán a nagyobb gyümölcstermelő helyeken ez ismeretek fejlesztését is meg fogják kezdeni. íme tehát a népünk keresetképességének emelésére leghivatottabb hatóság minden intézkedést megtesz, a mivel a kertészetet és gyümölcstermelést előmozdíthatjuk. Csak ne legyünk élhetetlenek, mint pl. a makóiak, a kiket kiszipolyoznak a hagymakereskedő társaságok; kétségbe esve fordult 8—10.000 hagymatermelő a hatósághoz, hogy az árak mesterséges letörése ellen, a mi megélhetésüket támadta meg, védelmet nyújtson. A kertészet és gyümölcstermelés fejlesztése is szövetkezés által oldható meg, a kellő szakismeret megszerzésén kívül és igazán érthetetlen, hogy Makón nem akad vezető, a ki a jóravaló szorgalmas és túlnyomólag kálvinista nép között megteremtse a Termelési és Értékesítő-Szövetkezetet. Lelkészi és világi elöljáróink szívleljék meg ezeket az eszméket s híveink közül nyerjék meg az alkalmasakat, mert a sok nemzeti baj és időjárási csapás között férfiak kellenek, a kik népünk gazdasági érdekeit is ápolják; mert előnyösebb helyzetbe juttatva őket, a népbolondító irányzatokkal szemben úgy vonhatjuk őket közelebb az egyházhoz, ha jólétüknek emelésére épen az egyházi vezetők állanak oda az első sorba! Kálvinista. KÜLFÖLD. Svájcs. Az ó-testamentum nyelvéről. A genfi theológiai tudományos társaság (Société des Sciences théologiques) márcziusi ülésén Naville tanár rendkívül érdekes felolvasást tartott. Az előadott rész csak az első fejezete annak a nagyobb munkának, melyet a tudós tanár angol nyelven szándékozik közreadni. Szerző támaszkodva azokra a téglalapokra és papirusz-tekercsekre, melyeket legutóbb Egyiptomban felfedeztek, azt állítja, hogy a Salamon király ideje előtt íródott bibliai könyvek nyelve nem a zsidó nyelv és betűi se tartoznak a zsidó írásmódhoz. Ezeknek a könyveknek a nyelve az Ammurabi-kódex nyelve és írásmódja a babilóniai ékírás. Nem könyv alakjában jelentek meg ezek a bibliai részek, hanem vékony téglalapokra vésettek, melyeket azután egymás mellé összefűztek az akkori emberek. Palesztinában csak Salamon korában jött divatba a kurzív írás a kánaáni ábécé betűivel. Ekkor már elhagyták a kőlapokat és vastag papírra rótták a betűket. Esdrás vagy más ismeretlen nevű szerzők a régi téglalapokat összegyűjtötték, szorgosan elrendezték és a rajtuk szereplő szöveget lefordították zsidó nyelvre zsidó betűkkel írván. Naville tanár szerint tehát a biblia csak fordítás és így mindazok a bibliai magyarázatok, melyek zsidó eredeti nyelvre támaszkodtak, korántsem bírnak annyi jelentőséggel, mint a minőt azoknak eddigelé tulajdonítottunk. Itt természetesen olyan magyarázatokat kell értenünk, melyek filológiai alapon történtek. Különösen elvesztik ezáltal értéküket azok az elméletek, melyeket Mózes öt könyvére vonatkozólag nagy fáradsággal és tudós apparátussal