Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-23 / 12. szám

másnap gyorsvonattal, a világhírű Forth-hídon át, néhány óra alatt Aberdeenbe érünk. Aberdeenben aránylag igen olcsó az élet. Igen jutányos áron kapunk szobát teljes ellátással. A résztvevők egy része talán ingyen is kap lakást s ha nem is ingyen, de igen olcsó pénzért ellátást. A gyűlések ideje alatt módját találjuk, hogy angolul nem értő útitársainknak is tolmácsoljuk az elhangzott beszédek és előadások rövid tartalmát. A mennyiben a gyűlések egy részén fogyatékos nyelvismeretük miatt nem óhajtanának résztvenni, szabad idejüket igen szép tengerparti sétákkal tölthetik el. A gyűlések ideje alatt módját fogjuk találni annak is, hogy a genfi franczia estélyhez hasonlóan, angolnyelvü magyar estélyt rendezzünk, melyen a világ minden tájáról Összesereglő hitrokonaink előtt ismertethetjük küzdelmes multunkat, mai egyházi életünket, törekvéseinket. Hisszük, hogy ezzel is nagy szolgálatot teszünk egyházunknak. Aberdeenből visszajövet mind Edinburghban, mind Londonban néhány napot kívánunk tölteni, a melyeket kiváltképen az ottani hatalmas méretű belmissziói munkák és intézmények tanulmányozására óhajtunk fordítani. Mert egész útunknak belmissziói tanulmányút jelleget is szeretnénk adni. Egyháztagjainknak ugyanis alig nyílik egyhamar másik ilyen kedvező alkalma a legkifejlettebb belmissziói munkásságot folytató angolnyelvű egyházak életének tanulmányozására, minden külön nyelvismeret nélkül! Ugyancsak ettől az óhajtól vezéreltetve úgy szeretnők, ha visszajövet Parist és Oenfet is útbaejtenők s mindkét helyütt tanulmányoznék a rendkívül érdekes vallási életet is. Ennek az egész útnak a költsége vasúton II., hajón I. osztályt számítva, kitelik 400 koronából. Ha külföldön III. osztályú gyorsvonattal utazunk, a mit nyugodtan megtehetünk, tetemesen alábbszáll ez az Összeg is. A kiknek sietősebb hazafelé az útjuk, vagy jutányosabban óhajtják kőrútjukat megtenni, azok Londonból Brüsszelen, Kölnön, Frankfurt a/M.-on, Nürnbergen és Linzen át térhetnek haza, Jöhetnek Párison, Strassburgon, Münchenen, Salzburgon keresztül is. Viszont a Genfbe letérők akár Zürichen, Innsbruckon, akár a Simpion-hágón, Milánón, Velenczén, Fiúmén át térhetnek haza. Az utóbbi gyönyörű szép út, bár kissé drágább. A kik Zürich felé térnek vissza, azok a Vasárnapi Iskolák Világszövetségének júliusi gyűlésén is résztvehetnek. A kik az utazásban részt szándékoznak venni, jelentsék ezt be mielőbb a Kálvin-Szövetség ügyvezető titkárának, Pálóczi Horváth Zoltán dr.-nak (Budapest, IV., Molnár-utcza 17.), hogy az aberdeeni szállás biztosítása czéljából hamarosan tudathassuk menetelét a helyi bizottsággal. A körutazási jegyeket mi is a Menetjegyirodában váltjuk meg. Eddigelé a következők jelentették be részvételi szándékukat: dr. Bernát István, B. Pap István, P. Horváth Zoltán dr., Versényi György, Nagy Dénes. Veress Jenő, Megyercsy Béla, Varga Antal, Marjay Károly, dr. Kováts István. Dr. K. I. KRÓNIKA. A gyermekek hete. Nem nagyitok, ha azt mondom, hogy az övéké is volt az elmúlt nagy hót. Azzá tette az a kongresszus, a melyen annyi sok szó esett róluk és minden szem és figyelem rájuk irányult. Az ő számukra emelt nagyszerű palotában, a főváros és talán az egész ország legszebb iskolájában folyt le az első Gyermektanulmányi kongreszszus, a melyen a vallás- és közoktatásügyi miniszter is megjelent és két másik (bel- és igazságügy) képviseltette magát. Érdekkel és figyelemmel kísértem én is, a ki előtt sok minden újság volt, a mit ott láttam és hallottam gyermektanulmányról, védelemről, gyermekegyéniségről, erkölcsi világról stb. Úgy tűnt fel előttem a kongresszus, mintha a középen ott állott vagy inkább feküdt volna a gyermek; föléje hajoltak nagy speczialisták, forgatták, bonczolták testét, mikroszkóppal, finom műszerekkel vizsgálták lelkét. Megértéssel ós szeretettel állottak fölötte, a kik ezt cselekedték, munkájukból bizonyára sok tanúság és áldás fakad a gyermekre és azokra, a kik vele foglalkoznak. De milyen különös: a hol mindenkinek gondolatában ott volt a gyermek, jóformán meg sem emlékeztek Arról, a ki először állította őt a középre ós ajánlta oda mindenek gondoskodásának, felvevő szeretetének legszentebb tárgyául és a ki lelki funkcziómérő eszközök nélkül is olyan jól megértette és oly magasra értékelte lelkét. Gyermektanulmány? Nagyszerű, szép tudomány, de nemde szeretet nélkül legalább is problematikus értékű ? De ismétlem: szép, tanulságos volt a kongresszus, a kiállítás, a résztvevők nagy érdeklődése, ügy buzgósága és szeretete. Künn az utczán zsivaj, törtetés, tülekedés, távol hadizaj és lárma, benn szép, istenes munka: a középen a gyermek, szívében hálával azok iránt, a kik köréje gyülekeztek és érdeklődésükkel újból illusztrálták az igazságot, hogy az Ő, a gyermek századát éljük. Ajkain azonban kétkedő, hamiskás mosolyt is láttam, midőn csodálkozó, tágra nyitott szemmel széttekintett a díszes társaságon és reánézett azokra, a kik felette kutató, mindent meglátni akaró szemekkel, műszerekkel és bonczkéssel felfegyverkezve állottak. A szabadság ünnepe. Nem regisztrálhatjuk mindazokat az ünnepélyeket, a melyek a nagy napokra való emlékezés alkalmával egyházak, iskolák, egyesületek körében lefolytak. Mint minden évben, úgy ebben is ezer meg ezer ajakról hangzott el a nagy, talpra szólító költemény és szent esküvés. De volt itt Budapesten az emlékezés ünnepén egy gyűlés, a melynek lefolyása, úgy hisszük, legalább is nagyon