Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-16 / 11. szám

letárgyalása után — azok, kik a Kálvin-Szövetség tagjai kívánnak lenni az egybehívott világiakkal együtt megalakítják a „Felsőbaranyai Kálvin-Szövetséget" ! Végtelenül szeretnők, ha ez alkalomra megjelennék körünkben dr. Bernát István, a Kálvin-Szövetség elnöke, kedves Szerkesztő úr és az agilis titkár: dr. Pálóczi Horváth Zoltán.* Ez lesz a mi „nagy napunk', melynek nagyra vállalkozását, temérdek fogadkozását sok munkás évtizednek kell valóra váltani. Adjon Isten mindnyájunknak erőt hozzá I Kiscsány-Oszró. Csikesz Sándor. Reverzális statisztika. A vegyesházassági statisztika czím alatt évek óta állandóan megjelent adatok a mult évben, rajtam nem múlott okok miatt nem jelentek meg a P. E. ós I. Lapban. A f. évtől fogva azonban ezen adatok — ha a kegyelem Istene erőt ad azoknak feldolgozására — továbbra is a régi alakban negyedévenkint avagy esetleg havonkint is, rendesen meg fognak jelenni. -Az 1911. évi országos hitfelekezeti adatok, melyekben a legutóbbi népszámlálás fontos eredményei is közölve lesznek, feldolgozás alatt vannak s remélhetőleg mielőbb lesz szerencsénk azokat lapunk olvasóközönségével megismertetni. A m. kir. központi statisztikai hivatal havi közleményei alapján a következőképen állapíthatjuk meg az evangélikus és református egyházak 1912. évi előzetes (s nem végleges) reverzális nyereség-veszteség számláját: Hónap 1. Januárban . . 2. Februárban . . 3. Márcziusban 4. Áprilisban . . 5. Májusban . . 6. Júniusban . . 7. Júliusban . . 8. Augusztusban . 0. Szeptemberben 10. Októberben . . 11. Novemberben . 12. Deczemberben . Összesen Veszteség Ev. Ref. Nyereség Ev. Ref. 64 95 1 36 53 31 38 22 34 48 87 19 9 — — 87 — — — — 59 6 13 1 11 23 51 90 — o — 75 528 261 — 139 139 — 122 A reverzális küzdelemben a református egyház határozottan évről évre czéltudatosan törekszik e téren való veszteségeinek csökkentésére s a róm. kath. egyházzal szemben még mindig szenvedő veszteséget jó részben kárpótolja a más és itt első sorban az evangélikus egyháztól nyert hódítással. Sajnos, hogy így kedvezőbb eredményt az evangelikus egyházra nézve ezúttal sem állapithatunk meg, sőt ellenkezőleg itt e téren a veszteség fokozódik. S míg a református egyház az elmúlt * Elmegyünk. évben három hónapban is tudott nyereséget elérni (t. i. a nyereség-veszteség lenyomásával), addig az evangélikus egyház mind a tizenkét hónapot veszteséggel zárta be. Komoly, intő számok, jelek ezek! Kassa. Homola István, ev. lelkész. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Az alkalmazottak részesítése a vállalat nyereségéből. A keresztyén eszmék mind nagyobb tért hódítanak még az olyan kevéssé keresztyén társadalomban is, mint a miénk. Scheldon M. Károly „Az ö nyomdokain" vagy „ Mit tenne Jézus" című művében (a Prot. Irodalmi Társaság Házi kincstára IV. kötet) gyönyörűen írja le az egyik fejezetben, amint Maxvell lelkész meghódítja a keresztyén eszméknek Wrigth Milton kereskedőt, a ki elhatározza, hogy úgy követi Jézust, miszerint alkalmazottait részesíti üzletének nyereségében. Wright a következő pontokba foglalja a követendő szabályokat, a miket Jézus nyomdokain haladva követnie kell: 1. Üzleteket Isten dicsőségének növelésére, nem pedig kizárólag nyereségvágyból köt. 2. Szerzeményét nem sajátjának tekinti, hanem az emberiség javára felhasználandó bizománynak. 3. Alkalmazottai irányában jóindulattal, szeretettel viselkedik. Idvességre elhivatott lelkeket lát bennök és mindenkor ez a gondolat vezeti, nem pedig a pénzszerzés. 4. Sohasem követ el hitványságot, kétes értékű dolgot, soha meg sem kísérli, hogy valakit rászedjen. 5. Üzlete minden ágában az önzetlenség és szolgálatkészség vezeti. 6. Ez elv szabályozza magaviseletét alkalmazottai, vevői és a vele üzleti összeköttetésben levő kereskedőtársai irányában. Érdekesen mutatja be aztán a szerző, hogy miként lehet mindezt gyakorlatilag megvalósítani. Hogy az ilyen eszme mennyire nem chimaera, bizonyítja egy érdekes előadás, a melyet a Magyar Kereskedelmi Csarnokban tartott nemrégiben Lukács Jenő, igazgatósági tag. Ebben az előadásban utal a folytonos válságra, a mely az alkalmazottak megélhetési viszonyait megnehezíti, s viszont rámutat arra, hogy a vállalkozó kereseti viszonyai is megcsappantak a kartellek és trösztök által okozott anyagdrágaság, a közteher és az emelkedő bérek miatt. Ily körülmények között közömbös és elfásult munkaerőkkel dolgozni képtelenség, s szükséges a munkakedvet feléleszteni, a munkásokat a vállalat sorsa iránt való érdeklődésre és intenzívebb, körültekintőbb munkálkodásra bírni. Ismerteti azt a hatást, a mit a külföldön több mint négyszáz vállalatnál évtizedek óta tapasztaltak azáltal, hogy az alkalmazottak részesülnek a vállalat jövedelmében. Hazánkban is meg kell ragadni az alkalmas eszközt, a mely míg javítja az alkalmazottak sorsát, másrészt a