Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-16 / 11. szám

vállalat prosperálását elősegíti s azt a folytonos ellentétet, a mi a tőke és a munka között van, enyhíti, sőt meg is szüntetheti. Városi lelkészeink különösen felkarolhatnák ezt az eszmét és ösztönözhetnék legalább a protestáns vállalkozókat ennek az eszmének keresztülvitelére. Adják e vállalkozók kezébe Scheldon könyvét, mutassanak reá arra, hogy az itt kifejtett eszme a kivitelre alkalmasnak bizonyult. Modern zsarnokság. Úgy látszik, hogy a divat túltengése mindjobban foglalkoztatja a gondolkozókat. Lapunk 7. számában Katiin trieszti püspök pásztorlevelét ismertettem s most íme Jeglics laibachi püspök hívja fel a figyelmet erre a legnehezebb szociális problémára, s igen érdekes szempontokból vizsgálja a kérdést. Azt írja böjti pásztorlevelébenj hogy „a városi dámák megalázott rabszolgák, a kiknek nincs szabad akaratuk, mert, kénytelenek a divat parancsának engedelmeskedni; de nincs önálló esztétikai érzékük és ízlésük sem, mert elfogadják azt, a mit a divat szépnek tart és nem mernek szembeszállni annak terrorizmusával; végül nincs erkölcsi öntudatuk sem, mert bármily kaczér, érzéki, kihívó, csupasz és átlátszó holmit aggat is rájuk a divat, sietve megszerzik, miután többet ér a/, Úr igéjénél a divatujság. Az ilyen asszonynép nem müveit és nem szabad. Nem szolgál sem az egyháznak örömére, sem a nemzetnek becsületére, s felhívja a nőket, hogy küzdjenek a divat zsarnoksága ellen". Azt hiszem, ezt szóról szóra aláírhatjuk, s bármely oldalról jöjjön is az ilyen bátor szó, örömmel kell visszhangot adnunk. Lesz-e eredménye és mikor, azt nem kell kérdeznünk. Mert nem is tőlünk függ, hanem az . Istentől és az asszonyoktól. Másféle zsarnokságok is szűntek már meg, bár, sajnos, részben csak formát változtattak és modern alakot öltöttek, mert a rabszolgaság ma sem szűnt meg. Ha bepillantunk a modern társadalom igazi tükrébe, keresztyén rabszolgaságot látunk mindenfelé. Rabszolgái vagyunk sok mindenféle reánknyomakodo s a modern kor által kiváltott hatalmasságnak . a játékszenvedélynek, az úrhatnámságnak, az élvezetvágynak, a léha irodalomnak s hogy tovább menjünk, a politikának, a szakszervezetnek s minden kis tiszavirágéletű boulevard-újságnak. így a divatnak is. Igen, rabszolgák, mert nem vagyunk igazi keresztyének és így nem is lehetünk szabadok. ISIiért ne igyanak szeszt a munkások ? A tömegsztrájk alkalmából kiadott kiskáténak ez az egyik kérdése. A felelet pedig ez: „Rendes körülmények között is, akkor is, ha nem forog minden koczkán, mint most, van két komoly oka az alkoholtól, azaz bortól, sörtől, pálinkától s minden egyéb szeszes italtól való tartózkodásnak. Az egyik ok az, hogy a szesz ártalmas. Árt akkor is, ha jól esik, ha egy pár percre át is melegít. Árt akkor is, ha csak keveset iszik valaki. És annál jobban árt, mennél többet iszik az ember és mennél nagyobb szesztartalmú italt szed be. Az ember életét megrövidíti az iszákosság, a szesz hajlandóvá teszi sokféle betegségre a munkást — ez az egyik oka annak, hogy rendes körülmények között is azt mondjuk: ne igyatok szeszes italt! A másik oka pedig az, hogy a szeszes ital nem kapható ingyen, mint a víz. Pénzbe kerül, pedig pénze kevés van a munkásnak. Abból a nyomorult kis munkabérből tisztességesen enni sem lehet. Ennivalóra, az egészséget őrző, munkaerőt fenntartó táplálékra kell a pénz, nem egészségrontó méregitalra!" Igaz, hogy hozzáteszik még, hogy a tömegsztrájk idején még több ok van arra. hogy ne igyon a munkás szeszt, hogy biztosabb legyen a sztrájk sikere, mert tisztafejü és elszánt harcosokra van szükség, de ez nem változtat a dolog lényegén, s mégis azt kell mondanunk, hogy okos és értelmes beszéd. Vajha kihatása lenne a jövőre is! Akkor talán meg is érte azt a sok áldozatot, a mit ez a sztrájkosdi minden oldalról magával hozott. Bizonyos azonban, hogy ebben a financziális természetű kérdésben másként, mint a társadalom egyöntetű fellépésével, nem lehet czélt érni, mert az állam tetemes bevételt alapítva az italárusításra, a míg elrendeli, hogy az iskolákban és egyébként tartsanak felvilágosító-előadásokat az alkohol veszedelméről s a míg létesít mindenféle népvédő-intézményt, addig más oldalon a társadalom erős nyomása nélkül néni bírható rá a korcsmák ünnepnapi bezárására. Pedig ma már a közigazgatás is sok helyen szívesen helyezkedik ellentétbe a nép érdekében az államnak a szeszesital eladásából származó financziális érdekeivel, így pl. újabban Krompachi Egerer Ferenc eperjesi főszolgabíró rendelte el, hogy járása területén az ünnepnapokat megelőző nap esti 8 órájától az azt követő köznap reggeli 6 óráig a korcsmák és it ilmérések bezárassanak. Persze a miniszter majd az ipart örvényre, a vasárnapi munkaszüneti és az italmérések nyitvatartására vonatkozó rendeletekre hivatkozással, ezt a rendeletet is meg fogja semmisíteni. De, a mint lapunk mult évi 48. számában megírtuk, ha mindenütt hasonló rendeletekre szánná el magát a közigazgatás és ha a társadalom, az egyház és az egyesületek az egész országban gyűléseket tartva kérvényezne és feltárná az ilyen rendelkezés szükségességét: úgy mégis hamarabb lehetne czélhoz jutni. Példák is kellenek 1 íme Amerikában Wodrov Wilsou, az új elnök fényes példát mutatott azzal, hogy elhatározta, miszerint fogadóestélyein nem fogja megkínálni vendégeit szeszes itallal. Nagy szó az, mikor az államfő maga áll oda egy mozgalom élére. Mégis azt hisszük, hogy a társadalom egyöntetű tiltakozószava súllyal bírhatna A Kálvin-Szövetség folyton figyelemmel kíséri ezt a kérdést és egy nagy akcziót készít elő, a mitől eredni ényt lehet várni, ha legalább is a protestáns társadalom egy akarattal áll sorompóba a vasárnap megcsúfolása ellen. Kálvinista.