Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-03-16 / 11. szám
PROTESTÁNS EGYHAZIesISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováls István dr., Sebestyen Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jer.ő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 0 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 Ií, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Az örök kérdés. V. J. — Vezérczikk: Livingstone Dávid. P. — Krónika: Pásztorlevél. Böjtben. Jatho halála. Az inkviziczió titkai. A radikális kremonai püspök. — Tárcza: Bod Péter és munkái. XIX. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: Levél Baranyából. Csikesz Sániór. Reverzális statisztika. Homola István. — Szo eziális ügyek: Az alkalmazottak részesítése a vállalat nyereségéből. Modern zsarnokság. Miért ne.igyanak szeszt a munkások? Kálvinista. — Külföld: Nagybritannia. P. Németország, Francziaország. Dr. T. I. — Á mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az örök kérdés. — Virágvasárnap. — „És mikor bement Jeruzsálembe, felháborodott az egész város, ezt mondván : Kicsoda ez?" Máté ev. 21.l 0 . Akkor egy városnak a nyugalmát verte fel. Azóta, már huszadik százada, egy világnak a nyugalmát zavarja. Akkor egy ünneplő hangulatban levő, kevés kultúrájú, középszerű keleti város népének a figyelmét irányította magára. Ma hat világrésznek másfél milliárdnyi lakosságát foglalkoztatja személyével s az abból kiindult keresztyénsóggel. Akkor egy kis földdarabnak politikától átszőtt vallásos közösségét mozgatta meg. Ma az ó- és újvilág, Nyugat és Kelet hatalmas közművelődését s minden égtájnak vad és félművelt csordáit fogja meg lényének örök kérdőjelével s a keresztyén emberiség eleven kérdéseivel. A mint nőtt a világ, nőtt az ő útja is. A virágvasárnapi út s a „via dolorosa" belehasitott az antik kultúrába, a barbár népözönbe, az ezeréves középkorba, az újkor rengeteg arányú életébe, az új világrészek fölfedezésóvél és a hittérítőkkel behatolt az ismeretlen, sötét tájakra s ma hat vilégrészt bejárva, mint a XX. század világtörténetének óriási problémája fénylik és sötétlik létünk mélyivű égboltozatán. Imittamott már csak az öntudat látóhatárának messzi peremén kering, mint valami üstökös. De még itt is rettent, kérdez és tűzcsóvájával fényt szór lelki világrészek barna éjféleire és halkan sülyedő szigetvilágokra. Jézus Krisztus örök kérdés, halhatatlan probléma a világra, az emberiségre s a kettőből szövődő világtörténetre nézve. Virágvasárnapján kilépJSÍt a ^galileai hegyek közül, mint a Kelet felkelő napja saazóta világién nyé és létkérdéssé lett a szellemi világra nézve, miként az a természeti világra nézve a nap. És minden nemzedéknek s minden egyénnek számolnia kell vele, mégha úgy számol is le vele, mint a nappal a vakondok és a bagoly, vagy az éjféli nap országa, avagy a hegyek mélyének szene, sója és aranya. Megoldást követelő kérdése kétezer év világnézeti tusójának és gyakorlati életharczának. Odaállott az antik kultúra elé, mint Klingernek „Krisztus az Olimpuszon" czímű nagyszerű festménye hatalmasan szemlélteti. És három évszázadnak véres élethalálharczában adta meg feleletét a vele és az ellene küzdő világ: Végre győztél, Galileai! A középkori skolasztika részletező felelet a Krisztus-kérdésre. A reneszánsz és a reformáczió az újkor felelete a Krisztus-problémára. Ezt részletezte a protestáns orthodoxia, inga. leg a felvilágosodás mozgalma, hódította vissza a ^újhodás kora. Ezt védte és építette ki a XIX. század, vdágnézeti hullámzása és válságai, az ideálizmus és materiálizmus sarkai között, Kierkegaard baráti és Nietzsche ellenséges ostromai közben. Ugyancsak e tizenkilencz század alatt minden típusú kultúrával megvívta életharczát a keresztyén emberiség. Legyőzte s felhasználta az antik kultúrát, a görög bölcsészetet s a római jogot. Meghódította s fölnevelte a barbárokat. Segített kialakítani a modern világot a reneszánszon, a reformáczión, a XVIII. század forrongásain és forradalmán, a XIX. század liberalizmusán és szocziálizmusán s a XX. század új londoni vásárján át. Másfél század óta Reimarustól Drews Arthurig és Weiss Jánosig a történelmi kutatás a Jézus-probléma megoldásán fárad. Es Bousset szava szerint arra az eredményre jutott, hogy : Jézus megmérhetetlen menynyiség. A keresztyénség soha sem lehet el nélküle. Tröltsch nagystílű vallomása szerint: „Krisztus nélkül, a tapaszr
