Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-02 / 9. szám

Sok szép reménnyel s egy kedves, derűs nap emlékével lettünk gazdagabbak. * Balatoni Istvánnal kezdtem. Vele végzem is be. Egyházmegyei gyűlésünknek esperes úr jelentette : „Polgárilag egybekötött házasok a legtöbb helyen egyházilag mind megesküsznek. Nem esküdött meg 53 pár." A püspöki jelentésbe csak az 53 került. Erről persze nem tehetünk ! Az 53-ról majd próbálunk. Addig is rögtön nem lesz az az 53 olyan ijesztő, ha megjegyezzük, hogy Felsőbaranyának 176 nehezen megközelíthető szórványa és 18 leányegyháza van. Jól tudom, hogy ez csak magyaráz és nem ment, de talán acl Balatoni barátunk egy kis moratóriumot és nem kér mindjárt „csődöt" ellenünk, Majd, ha Isten segít, beszélünk arról az 53-ról pár év múlva! Isten áldja meg, kedves Szerkesztő úr! Kiscsány-Oszró. Csikesz Sándor. Statisztikai adatok az egyháztársadalmi életről.1 A házassági perek ügyforgalmát, akár a kir. törvényszékeinkhez érkezett keresetek, akár pedig, a mi különösen társadalmi s morális szempontból igen fontos, az év folyamán a házassági kötelék megszüntetésével véget ért perek számát véve, az 1910. évben is tovább látjuk folytatódni az utóbbi évek emelkedő irányzatát. Az 1901—1905. évek állagában az indított keresetek száma volt 5390, az 1910. évben 10,953. Ugyanekkor volt felbontó ítélettel befejezett perek száma az előbbi állagban 2999 és 1910. évben 6880. Az emelkedés az 1907. évvel vesz nagy arányokat úgy az év folyamán megindított pereknél, mint a házassági kötelék felbontásával véget ért kereseteknél. Mindkét nemű pereknek a szaporodása oly nagy, hogy ezt normális körülmények meg nem magyarázzák, nyilvánvaló, hogy csakis valamely különös ok eredményezhette. E végből pedig tudnunk kell, hogy 1907 ig a házassági kötelék megszüntetését kimondó perek hivatalból voltak fellebbezendők az összes felsőbb fórumokhoz. Az 1907. évi XVII. t.-cz. azonban tehermentesíteni akarván a m. kir. kúriát, megszüntette a házassági pereknek kötelező felebbvitelét. Az eljárás tehát nemcsak erősen egyszerűsíttetett s nagy mértékben gyorsíttatott, hanem igen olcsóvá is tétetett. Az 1907. évben még azt lehetett hinni, hogy az oly hihetetlen emelkedés csak annak folyománya, hogy az előző évekről a lassú eljárás folytán összegyűlemlett perek nagyobb számban gyorsabb elintézés alá kerültek. Az a tény azonban, hogy 1907-től kezdve évről évre mind többen kérelmezik a házasság felbontását s négy év alatt az ily keresetek száma 28'2%-al lett nagyobb, kétségtelenné teszik, hogy a házassági frigynek elég könnyű 1 Ezt a czikket technikai okok miatt csak most közölhetjük, wi előzőket 1. a mult évfolyam 29., 31., 33., 34., 37. számaiban. gyors és olcsó felbontása mind erősebben megy át a köztudatba. Az előadottakon kívül hatalmasan támogatja e feltevést az, hogy ép az alsóbb néposztályok körében terjed erősen a felbontások száma. A felbontott házasságok arányát illetőleg az első európai államok között szerepelünk, a mennyiben 1000 házasságkötésre esik felbontás és elválás: Svájczban 540;

Francziaországban 501, Magyarországban 43'7, Németalföldön 36"8, Romániában 30'8, Németbir<'dalomban 24'4, Svédországban 18'7, Belgiumban 15 9, Ausztriában 9 3, Olaszországban 8'2, Angliában 2"7. Ha a szóbanforgó pereket mindenek előtt a bennük szereplő házasfelek lakóhelye szerint vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az említett perek közül 1349 esetben, vagyis az összes perek 19'5% ában a házasfelek lakóhelye városi törvényhatóság volt. 1000 házasságkötésre jutott felbontás a törvényhatósági jogú városokban 72, a vármegyékben 39. A városok különös erkölcsi légkörére, a vidéktől lényegesen eltérő gazdasági, kulturális s társadalmi viszonyaira élénk világot vetnek ez adatok. A pereknek majdnem háromnegyedrésze egy évnél rövidebb idő alatt letárgyaltatik, a mi sok tekintetben annak következménye, hogy a házasfelek rendszerint megnyugosznak az elsőfokú ítéletben. Míg a kötelező felebbvitel igen gyakran alkalmas volt arra, hogy házasfelek, a kik bármely okból ellenszenvvel viseltettek egymás iránt, az elég lassú eljárás folyamán, a midőn már érvényesülhetett a higgadtabb megfontolás, kibéküljenek, addig most, a midőn a perek túlnyomó része végérvényesen lejátszódik az elsőfokú hatóság előtt, a helyzetnek a felek részéről való elbírálásában legtöbbször természetszerűleg a szenvedélyesség és még erős antagonizmus a döntő s ez magyarázza meg, hogy mind kevesebb lesz az olyan per, a mely a felebbviteli biróság elé kerül. Egyik legtanulságosabb fejezete a házassági perek statisztikájának az, mely a házassági életközösség törvényes megszüntetésére vonatkozó okokat tárgyalja. Igaz ugyan, hogy az ítéletben megjelölt okok nem esnek mindig össze a házasság megszüntetését előidéző tényleges okokkal s ennek következtében sok esetben nem is tárják fel azokat a lelki rugókat, melyek a házasfeleket szakításra bírták, de azért ezeknek a formális törvényszerű okoknak az ismerete is sok érdekes tanulsággal szolgál. Különösen figyelemreméltók pedig azok a változások, a melyeket utóbbi időben a felbontási okok alakulásában észlelhetni. Közöljük e czélból az alábbi táblázatot, mely az 1910- év adatait szembeállítja az 1905. és 1900. évek hasonló adataival. Ezek szerint a főbb felbontási okok a (házasságjogi törvény megfelelő szakaszai) voltak százalékban: 1900-ban 1905-ben 1910-ben Hűtlen elhagyás (77. § á) . . . . 47-9 63-2 69-0 Hűtlen elhagyás és ismeretlen helyen való tartózkodás (77. §&)... 4-7 4-3 5-8 Házastársi kötelességek súlyos megsértése (80. § a) 21-3 18'7 18*1