Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-23 / 8. szám

rel találkozik, a ki a XIX. század anthropoczentrikus dogmatikájával szemben a theoczentrikus theológia jelszavát kiadta. Szerzőnk előszavában hivatkozik is reá, mint olyanra, a kinek sokat köszön. Szó sincs róla, szerzőnk igen szorgalmas, éleselméjű munkát végzett és theológiai képzettségének szép bizonyságát adta könyvében. Jó mestert is választott magának, mert a fiatal haliéi magántanár, Heim, kétségkívül mély s alapos gondolkodó ; azt a múltkor bemutatott könyve „Das Gewissheitsproblem in der syst. Theol." (L. Prot. Egyli. és Isk. Lap 1912. évfolyam 44. szám) is mutatta, ha egyéb jeles műveit figyelmen kívül is hagyjuk. De másrészt mégis kérdésesnek kell tartanunk, vájjon a problémának Heim-Leese-féle megoldása csakugyan elfogadható-e. Én ezt az ismeretelméleti álláspontot, mely kétségkívül a leghelyesesebb kiindulópont, melyről azonban a tárgyi világhoz kell eljutnunk, de nem lehet az ismeretelmélet végső eredménye, nem tehetem magamévá. Eme megoldás helyett inkább csak megmaradok a Feuerbach-probléma ama megoldása mellett, melyet szerzőnk kevésre becsül, tudniillik a mellett, hogy a vallást tényleg mindaddig illúziónak kell tartanunk, míg mi magunk a vallást saját tapasztalatunkból nem ismerjük, míg vallásos életet nem élünk. De a ki a vallást saját tapasztalatból ismeri, az tudja, hogy az nem illúzió. Más bizonyítás itt nem lehetséges, mint a „jere és lásd meg". (Ján. 14

7

.) De azért a szerző nagy érdeme, hogy a vallás emez alapproblémáját megint élesen feltüntette ós a theológusok ügyeimét ráirányította. Mindenki, a ki művét elolvassa, sokat tanulhat s okulhat belőle. Azért az illetékes körök figyelmébe különösen ajánlom. Dr. Daxer György. BELFÖLD. Adatok néhány gyülekezet életéből. Mitsem regisztrálunk nagyobb örömmel, mint gyülekezeteink életének fejlődését. Hiszen prot. szempontból egyházi életünk súlypontja minden tekintetben a gyülekezetekben van. Az igazi ev. ker. szellemű ós erejű gyülekezeti életet nem pótolja semmi; az egyház körében lefolyó minden munkának ott kell gyümölcsöznie. Itt feküsznek előttem a beküldött gyülekezeti lapok utolsó számai. Érdeklődéssel és szeretettel néztem át őket. Szeretem látni, mint tükröződik vissza a prot. keresztyénség ereje azokban a mikrokosmosokban. Szeretem megfigyelni legalább így ezen orgánumok útján a nagy nehézségek daczára is diadalmasan előre törő nemes munkát, a melyet az őrállók a még csak pirkadó hajnalban végeznek. A budapesti dolgokról ós lapról most nem szólok (nemsokára majd az évkönyv alapján !), hiszen ezzel kölcsönös „ollózási" viszonyban állunk. De itt van, hogy a másik fővárossal kezdjem, a kolozsvári Egyházi Közlöny, a mely valóságos „Times" a többiek mellett; terjedelménél és — sit venia -— nem egyszer tartalmánál fogva is szinte felülmúlja a hivatalos lapot. Minden jó és nemes törekvésnek ékesen szóló tolmácsa ez a jól szerkesztett lap, a mely túllépi a gyülekezeti élet határait ós sok barátot — s hiszem előfizetőt is — szerzett neki a bérezés országban. S azután, hogy főmunkatársamnak kedvezzek, sietek megemlékezni a szatmári Egyházi Híradó ról. A hirdetésekről ítélve, úgy látom, ennek van legélelmesebb szerkesztője, a ki, mellesleg megjegyezve, kemény harezosa a mértékletességi ügynek is, ezt lapja is jelzi, mert a legszembetűnőbb és bizonyára kedvezményes áron közzétett hirdetése az, hogy Igyunk Luna vizet. — Valahányszor Szatmáron voltam, mindig ott találtam az ő kedves szülővárosában dr. Joó Imre barátomat Nagy-Kőrösről. Felnyitom az „E. H.-t, íme itt is megtalálom az ő nevét, 100 K-ás adományát a kültelken építendő templomra. Eleven, mozgalmas életről referál ez a kis lap : Lorántífy-estről, női bibliai-köri munkáról, kültelki vallásos estélyekről, no meg élénk népmozgalmi adatokról. A február hóban egybekelt négy vegyespár közül három kötött megegyezést a mi javunkra. De itt van az Elet Világossága. Buji Andrássy Kálmán bátyánk gyújtogatja meg havonkint kétszer annál a Világosságnál, a mely oly kedves előtte. Egy-egy kis tükördarab az ő lapja arról a munkáról, a melyet ott oly szép eredménnyel folytat. Nem jellemző-e, hogy az „Elet Könyvéből" rovatban egy épületes magyarázat van „A gyülekezet jó gazdálkodásáról". De a lelkiekben is hű sáfárkodás folyik ott. Aztán a miskolczi Egyházi Értesítő. Ez is III. évfolyamát járja már; dr. Tüdős István a főszerkesztője. Hírt ad a már évek óta folyó, kedvvel látogatott vallásos estélyekről, ébredő munkákról az ifjúsági egyesület és vasárnapi iskola létesítése körül. Az anyakönyvi adatokból látjuk, hogy a „mérleg" a megegyezéseket illetőleg itt is kedvező. Van a hírlapban közlés az „aranykönyvéből, a melynek lapjai, hogy telnek, ez akis újság is, a mely minden tekintetben jó rendről és életről tesz bizonyságot, hathatósan közreműködik. A poroszlói lap is már jó ismerősünk. Gaal Ferencz a szerkesztő-lelkész is velünk volt Genfben, nem tudom, nem ott nyerte-e az impulzust e kezdetben mindenesetre merésznek látszó vállalkozásra. Mondhatom tartalmas kis újság, a mely beszél a híveknek a múltról, otthoni dolgokról, de igen helyesen felvezeti őket néhány jól megválasztott, hitet erősítő és látkört szélesítő közleménnyel a nagyobb dolgok meglátására is. Megtudjuk általa, hogy Poroszlón van Ref. kör, vasárnapi iskola ifjúsági ós leányegyesület, ez utóbbit a lelkész neje és egy tanítónő vezetik. Milyen jó eszköz lesz ez a lap ezeknek az istenes intézményeknek megszilárdítására, a közöny és még meglevő előítéletek leküzdésére. A czeglédi Egyházi Értesítő „területe" a nagy egyházi lapokéval versenyez. Czímlapján ott van a szép