Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-23 / 8. szám

hévsége. Messze a múltba, egész a keresztesháborúk koráig vissza kell mennie annak, a ki lelkesedés, elkeseredett harczi készség dolgában párját akarja találni. Vihar mindenfelé. Az a szellemi újjászületés kemény megpróbáltatásokba került, mert a csatáknak homlokvonalában álló férfiaknak nemcsak Kóma embereivel szemben kell vala helyüket megállaniok, hanem azokkal szemben is, a kik elvben a hitjavítás eszméjének barátai, a szabadvizsgálódás hevében magának a keresztyénségnek alapfundamentomait bontogatni kezdték. A kettős, külső és belső támadásokkal szemben (a melyekhez még a boldogtalan theológiai szőrszálhasogatások is hozzájárultak) sürgős feladat volt a szervezkedés, a híveknek világosan kifejezett, az íráson álló elvek alapján való egyesítése. Elemi erővel ébredt fel a vágyakozás a kálvinista egyházakban a rend után, mint a mely az életnek nem módja csupán, hanem egyenesen a feltétele. A pfalzi kálvinisták kebelében ezen törekvések nyomán látott tudvalevőleg napvilágot az a könyv, a melyet Heidelbergi Káténak nevezünk. A munka rendet akart teremteni az egyházi életben és nagyon jellemző a boldog emlékű pfalzi választófejedelemnek bölcseségére nézve az, hogy a rend, az egyöntetűség és harmónia érdekében első sorban a lelkekben óhajt összhangot teremteni; nem a külső törvényektől várja a boldogulást, hanem a szíveknek megnyugvásától. Az az előszó, a mely 1563. január hó 19-én kelt, élénken tükrözi vissza a czélt, a melyet a munkások ott abban a német városban szemeik előtt tartottak volt: az egyházi és világi ügyek üdvös rendje egyedül az emberek becsületességén épülhet fel szilárdan, már pedig ennek nemcsak alapja, hanem egyedüli erőssége az Istenbe vetett bizalom és az a szabadság, melyet számunkra az igazságtól való függés biztosít. A boldogulásnak csak egy útja van: „az ifjúságot kezdettől fogva, minden más ismeretet megelőzőleg a szent evangéliumnak és az Istennek megismerésére kell vezetni egységes tudomány alapján". III. Frigyes választófejedelem maga vette az ügyet a kezébe, országának legkiválóbb tudósait az egyháziak és világiak közül (az utóbbiak közé tartozott a kálvinista Zuleger Venczel, a melanchthoni Zirler és Erastus) összegyűjté, munkájukat figyelemmel kísérte, mint maga mondja, írásaikat „szorgalmasan olvasgatta . . . azokat az Isten igéjének . . . mérőzsinórjához mérte". Tudvalévő dolog, hogy a bizottságban Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár fejtett ki nagy tevékenységet, de a mű alapjában véve több tudósnak közös munkája Olevianusnak Bullingerhez írott értesítése szerint: „non unius, sed multorum sunt collatae piae cogitationes". A munka (melyet Erdős József méltán remekműnek nevez) nagy gyorsasággal terjedt el mindenfelé. Az 1618-iki dortrechti zsinat elfogadta, a zsinatról visszatérő angol theológusok a dologról honfitársaik e szavakkal tettek jelentést: „Református hitvallású atyánkfiai a kontingensen birtokában vannak egy kis könyvnek, a Heidelbergi Katekizmusnak, a melynek egyes lapjait az aranynak tonnáival sem lehet megfizetni". I. Frigyes porosz király 1717. november 9-én megparancsolta, hogy a porosz iskolákban egyesegyedül ezt a kátét tanítsák. Hazánkban tudvalevőleg az 1567-diki debreczeni zsinat elfogadta a kátét. (Bod: „Debrecinum ad XXIV. Febr. an. 1567 in Synodum convenerunt Ministri ex decem et septem senioratibus cis et ultra Tibiscanis . . . qui Helveticam Confessionem . . . receperunt, illi subscripserunt. Ecclae etiam cisdanubianae eandem approbarunt. Hist. Eccl. I. 345."), mire néhány év múlva megjelent a Huszár Dávid magyar fordítása is1

(1577), melyet idők folyamán Szárászy Ferencz (1604), majd pedig Szenczi Molnár adott ki újra, legújabban pedig a tiszántúli református egyházkerület megbízásából új fordításban Erdős József, a theológia doktora és professzora. A fordítások, a kiadások száma egyébként különösen külföldön : légió. Háromszázötven éve annak, hogy a Heidelbergi Káté megjelent (épen február havában) hirdetvén a Kálvin által a maga tisztaságában visszaállított keresztyénségnek igazságait. Néhány töredékes, vázlatos adat e könyv dicsőséges múltjának a külső históriáját jelzi csupán: az adna számot arról a múltról igazán, a ki elmondaná hatását, rámutatván arra, hogy mennyiben járult e könyv századokon át világszerte a kálvinista keresztyén öntudatnak a megszilárdításához. A háromszázötvenéves évfordulót hír szerint az északamerikai német református egyház fogja legméltóbban megünnepelni, ugyanaz, a mely ötven évvel ezelőtt, a könyv megjelenésének háromszázados évfordulóján, a kátét három nyelven (német, latin, angol) kiadta, Philadelphiában ünnepi kongresszust tartott, a melyen az akkori református világnak kitűnőségei Európából is (Hundeshagen, Herzog, Ullmann, a hollandi Schotel) szerepeltek előadásaikkal. A Ref. Kirchenzeitung szerint ott erősen foglalkoznak a gondolattal, hogy az évfordulót minél hasznosabban megünnepeljék. „Ez évnek januarius hó 19-dik napjától kezdve a jövő 1914. év május haváig minden ekklézsiában, minden gyűlésben megfelelő módon meg fognak emlékezni a jubileumról, 1914. májusában pedig az összes református egyházak általános zsinatán az európai, amerikai hitrokonok részvételével ünnepi üléseket és előadásokat tartanak, végre az 1913. évben konfirmált ifjak adományaiból Ursinus 1 Hadd álljon itt az első magyar fordításnak teljes ezime: „A Keresztyen Hitről Való Tudomannac Rövid Kerdesekben foglaltatott Sommaia, melyet egesz esztendő altal minden Ur napiara rend szerint magan való reszekben rendeltünc. Ugyan ezzenec az végen mingvarton imadkozo könyvetis nyomtattunc. Psal. 114. Közel vagyon az Ur azokhoz a kic ötet igaz hitből segitsegöl hijac. Papan nyomtatott. 1577." 184. számozatlan levél. Bod szerint azt kifogásolták az egykorúak a fordításban, hogy „Szala vármegyei magyarsággal volna fordítva". Ezért fordította aztán le rövid idő múlva Szárászy F.