Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

Ő kegyelme", a mely megengedte, hogy legalább megláthassa, megpillanthassa. Szilassy Aladár a körvonalait látta a munkának földi szemekkel. Azt mondja a próféta Istenről: „Az 0 gondolatai, nem a mi gondolataink, az ő útja nem a mi utaink." Nem nyitjuk panaszra egy kicsit sem ajkunkat, elvesztettük benne: ügyvezető alelnökünket, pénztárosunkat, jóltevőnket, „az Ur adta, az Úr elvette, legyen áldott szent neve érette." Nem szólok erről többet, csak azt emlitem meg, a mit az apostol is a korintusiaknak: Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embereknél nyomorultabbak vagyunk. Hálával, kegyelettel említem azt is meg, hogy végrendeletében az Egyesületnek 20,000 koronát hagyományozott. Bútorai, a budai lakásán vele együtt töltött utolsó imaórának tanúi itt vannak az ifj. dr. Szilassy Aladár-szobában. Emlékezzünk — mondja Mózes az izraelitáknak a 2 X 20 éves jubileumkor. Ne felejtsünk! — mondom, hangsúlyozom én a BRIE 20 éves jubileumakor. Az Otthon felállítása igazán nagyfontosságú esemény a BRIE életében. Fontos azért, mert keresztyénszocziális alkotás. Hiába, a mai kor a szocziális munka jegyében evez és nagyobb kilátásokkal munkál, mint bármelyik előző század. Krisztus Urunk gondolatai, parancsai közelebb vannak a megvalósuláshoz, mint valaha. Az elhanyagolt milliók a gondolkodó, érző lelkeknél és — hála Istennek — az Egyháznál is a tisztalátás távlatába jutottak. Egyesületünk a budapesti egyházban és annak érdekében is hézagpótló munkát végzett. Ref. Egyházunk vezetősége a tanoncz-otthon felállításával megkezdte a keresztyénszocziális munkát, Egyletünk folytatta a Munkás-Otthon felállításával. Istenországa szempontjából, a fiatal emberek lelki, testi és anyagi élete szempontjából is fontos dolog ez. A naponkénti házi áhítat, a keresztyén környezet, a testvéri közösség, a keresztyén szolgálat eddig sem tévesztette el hatását talán egyetlen fiatalembernél sem, a ki csak egy hétig is benne lakott Otthonunkban. Nem azt állítom ezzel, hogy mindenki, a ki megfordult Otthonunkban, Jézus törhetetlen követőjévé, országának boldog, üdvösséget talált munkásává lett •— bár dicsőség Istennek, sok társunknál ezt egyenesen az Otthon hatásának tudhatjuk be — mégis, a ki itt megfordult, és ezt saját állításaik nyomán mondhatom, mély benyomással távozott s azzal a bizonyságtétellel, hogy soha elfeledni nem fogja az itt töltött szép, kedves napokat. A praktikus keresztyénség a legnagyobb hiánya korunknak és egyáltalán ez volt a régi időknek is. Sajátságos, hogy Jézus tanításait a legaprólékosabb gonddal dolgozták ki, de az ő életét a legnagyobb felületességgel mintázták ki egyéni életükben az emberek. Ez a kísértés a mi kísértésünk is. Az otthon annál igazabb otthonná lesz, minél jobban járunk mi bennlakók az „O nyomdokain". A serdülök között végzett munkánk is örvendetes fejlődést, sőt hirtelen növekedést mutat- A 10 éven aluli serdülő fiúkat és leányokat a vasárnapi iskolában gondozták az egylet tagjai. Erdélyi-u. és a Tóth Kálmán-utczai elemi iskola növendékeiből alakult csoport körében munkálkodtak egyletünk tagjai. Az egyesület helyiségében két csoportban foglalkoztak újabban a 10—17 éves serdülőkkel. A kisebbek, 10—14-ig, Mozgai János asztalossegéd, a nagyobbak dr. Koczogh András tanár vezetése mellett-. Ezekből a serdülőkből szerveztük az első magyar cserkésző csapatot. Nagy reményekre jogosít fel bennünket a kezdet: mentő tanfolyamot hallgatnak a fiúk Victor Ágoston orvosnövendék tagtársunk vezetése alatt, műszaki dolgokban Körtvési Sándor műegyetemi hallgató tagtársunk oktatja őket, az egész csapat vezetése Papp Gyula jogszigorló tagtársunk kezében van, a kihez mint a cserkésző-csapatok főparancsnokához szintén nagy bizalommal és reménységgel vagyunk. Az egyenruha kérdését, legalább részletekben, minél előbb meg kell oldanunk. A serdülő alosztály derekasságában, keresztyén életében van elrejtve a BRIE jövendője; ezért úgy a serdülők előbb felemlített munkásait, mint az egész serdülő alosztály elnökét, dr. Koczogh András főreálisk. tanár urat, tagtársunkat az apostol kérelme és intése szerint „különösképen" megbecsüljük s ezen alkalommal az egész BRIE nevében köszönetünket fejezem ki az ő önkéntes, fáradságos, idegeket próbára tévő munkájukért. Az Ifjak között végzett munkánk szintén hálára indíthat Isten iránt. Az egész egyleti élet szíve az imaórákban dobog; innét kell kiáradnia a vérnek, a felfrissült életerőnek a többi szervekbe, valamint az összes nyilvános egyesületi munkákba. Megszaporodott munkaterünk az 1912. évben. Az Otthon lakóinak kívánságára önképzőkört alakítottunk, a melynek elnöke az eltávozott Keresztes József helyett Nagy Benő lett, szavalatokkal több alkalommal a nyilvános összejöveteleken is szerepelt. Német tanfolyamot is nyitottunk teljesen díjtalanul az egylet tagjai számára, a vezetést legifj. Victor János joghallgató tagtársunk vállalta szívességből. Köszönetünk és hálánk, főleg az ő hálája Isten iránt, segítse, serkentse továbbra is nehéz, gyors sikerrel nem kecsegtető munkájában. Vasárnap esténként tudományos és ismeretterjesztő előadások hangzottak el, a melyek után nrndig bibliamagyarázat következett. Az előadók nevei és az előadások czíme mutatják a vasárnapi esték nívóját. A csütörtök estéken a biblia körül gyülekeztek azok az ifjak, a kik közelebbről érdeklődtek az istenországa nagy dolgai és lelkük üdvössége iránt. Sokan a kik szerettek volna jönni, sokszor a távolság, az idő, a pénz hiánya miatt maradtak el; állandóan látogatták