Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

ezen órákat is, különösen az utóbbi időben; még a kissé pesszimizmusra hajlók is megelégedhetnek, természetesen a befektetett munka és munkások arányát tekintve. Itt nem sorolom fel részletesen az eszmecsere czímeit, annyit jelezhetek, hogy megalkuvás nélkül, de tapintatosan tártuk fel mindenki előtt az Istenországa nagy törvényeit. Döntő lépés, Hogy szabadulhatunk kételyeinktől, Hogyan olvashatunk eredménnyel bibliát, Mit nyerünk az ifj. egyletben, Mi az oka a hitetlen társak gúnyjának, Magyar keresztyén ifjak hazafias kötelessége, Mivé teheti Jézus az embert, Jézus és a mindennapi kenyér, Munkás és munkaadó viszonya, Miben értik félre a szocziálisták Jézust, ezek voltak témáink. Nyilvánítsuk hálás köszönetünket még a következő testületek iránt: A Kálvin-Szövetség iránt, a mely a vasárnapi könyvtár füzeteit hetenként, legutóbb pedig az alkohol káros hatását feltüntető értékes faliképeket engedte át ingyen egyletünknek. A Protestáns Irodalmi Társaság iránt, a mely titkárának, dr. Szőts Farkasnak közbenjárására kiadványait ajándékozta könyvtárunkak. A Budapesti Ref. Egyházközség iránt, a mely évi 300 K-val segítette egyletünket a mult évben. A Ref. Főgimn. igazgató-tanácsa iránt, a mely a dísztermet olyan gyakran bocsátotta rendelkezésünkre díjtalanul. Egyletünk érdekét szolgálta lapunk, a Híradó is, a melyet sok család várt és fogadott szívesen. Anyagi ügyeinkről a pénztári jelentésben számolok be részletesen, de a főbb dolgokat itt is megemlítem. Isten után a Szilassy-család volt az, a kinek köszönhetjük, hogy élhettünk. Házbérünk, a mely 1946 K-t tett ki, háromnegyed részben őtőlük került ki. 6979 K 62 fill. volt a kiadásunk, a melyet a bevétel fedezett. Adományokból 3004 K 74 fillért kaptunk, családi estélyeink, szeretetvendégségeink és egyéb kisebb összejöveteleink jövedelme 915 K 61 fill. volt. Tagdíjakból 305 K-t kaptunk stb., csak az érdekesebb tételeket vettem ki a pénztári jelentésből, hogy lássuk a jövő évre is, hogy egyletünk anyagi életében is Istenre kell támaszkodnunk s igazán „hitből élnünk". Van vagyonunk is immár, de ehhez hozzányúlnunk semmi körülmények között nem szabad, mert az építendő ház alapjára van kifejezetten hagyományozva. Értékpapírban K 20.000 — Kötelezvényekben „' 852'12 BRIE. Otthonában kölcsön „ 3,350-— Takaréktári könyvben ....... „ 1,450" — Összesen K 25.652 12 Teher 350 32 K nyomdaszámla, de ebből 200 K-t a családi estély és templomi persely jövedelméből kifizettünk. Egy elmúlt év eredményét tártam fel, tisztelt Közgyűlés. Minden ponton mindenben istené a dicsőség. Istené ... a dicsőség I Miénk pedig?.... Miénk a hódolatteljes, alázatos, de fiúi öröm és ujjongás, hogy bennünket, sokszor zúgolódó, csüggedő, meg-megfáradt eszközeit nem félredobni, hanem felhasználni kegyelmes volt. A jövő évre jelszavul az efezusi gyülekezet angyalához intézett elismerését válasszuk Urunknak a Jézusnak. Jelen. 2:3: „Terhet viseltél és béketűrő vagy, az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el." Patay Pál. KÜLFÖLD. Svájcz. A háború. Genf városának előkelő közönsége óriási számban gyülekezett össze nemrégiben a reformáczió nagytermében (la grandé Salle de la Réformation). A hivatalos világ minden rétege megjelent. Voltak ott katonatisztek, tanárok, orvosok, jótékonysági intézetek vezetői, protestáns és róm. kath. lelkészek, a külföldi államok konzulai, a kantoni és a szövetségi hatóságok fejei, vezető férfiai. Az ünnepélyes összejövetelnek az volt a czélja, hogy tüntessenek a háború alkalmából az elnyomott balkáni keresztyének érdekében. Szózatot akart intézni ez a hatalmas gyülekezet Európa népeihez, hogy ne tűrjék tovább az ottomán birodalom elnyomó, zsarnok politikáját, mely most is tömérdek anyagi és véráldozatot követelt a századok óta agyongyötört keresztyén alattvalóktól. Az igazságosság, a szabadság, a keresztyén szeretet jegyében született meg az a nemes gondolat, mely a szabad Svájcz genfi lakosságát nemrégiben összehozta abba a nagyterembe, melyből mindenkoron a sötétséget elűző jótékony, melegítő világosság ömlik ki az egész világ szeme láttára. A gyűlést annak elnöke, Favre Lipót nyitotta meg, a ki a kisázsiai elnyomott örményeket személyesen is meglátogatta akkoron és az örményeket segélyző genfi bizottság nevében segítségükre és vígasztalásukra sietett. Száz év óta — mondá a lelkes szónok meghatott hangon — nehezedik már Európa lelkére, mint valami lidércznyomás, a nagy keleti kérdés. Népek, erejük minden megfeszítésével, dolgoztak azóta azon, hogy tönkretett nemzeti életüket újra feltámasszák és Európa nyugati államai ezzel szemben vétkes közömbösséggel viselkedtek. Nem egyszer patakzott ezeknek a népeknek a vére a küzdőtereken, valóságos szicziliai vecsernyék játszódtak le nem egyszer, melyeknek mindig ők voltak nyomorult áldozatai. Gondoljunk csak a legutóbbi kisázsiai kegyetlenkedésekre, melyek az örmény keresztyéneket megtizedelték. Európa szótlanul nézte mindezt. Most a balkán népek hősies elszántsággal keltek fel, hogy a százados rabbilincseket széttépjék, hogy lerázzák a már elviselhetetlennek bizonyult zsarnoki nyűgöt. Svájczi hagyományaink, Genf városának ősi jelszava hiv fel bennünket, hogy az igazság, a szabadság