Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

életbe s ezt a gyakorlati ismeret és tapasztalathiányt szenvedi meg a társadalom és a nemzet. Kamenieky Etelka (Ádám Éva, Sepsiszentgyörgy) tanárnő a székely földmívesnép erkölcsi és gazdasági fogyatkozásairól szólott. Erőteljes vonásokkal mutatott rá a nép és főleg a nők és gyermekek elhanyagolt, állapotára s az ebből eredő erkölcsi és gazdasági romlásra. Leket, hogy az előadó kissé sötét képet rajzolt, de a mikor komoly ügyről van szó, nincs helyén a szépítés, kendőzés. László Gyula, iparkamarai titkár az előadáshoz fűzött észrevételeiben szintén elismeri a nép erkölcsi és gazdasági hanyatlását. A lelkészi és tanítói kar átformálódásában látja az orvosszert. Öntudatos hivatását, népét szerető papi nemzedék agilis védő, felvilágosító munkája után derűsebb élet köszönhet a székely földre is. Guttenberg Pál (Budapest), a kézi munkára nevelő orsz. egyesület igazgatója, a Királyhágón túli magyar vidékek kulturális és gazdasági fejlődését ismertette s meggyőző példákat hozott fel arra nézve, hogy az anyagi jólét miként teremtett idegen, nagy nemzetekben tisztább, nemesebb valláserkölcsi jólétet. A délelőtti előadások sorát dr. Kenessey Béla püspök hatásos beszéddel zárta be, a ki köszönetet mondott az előadóknak, elismeréssel hangsúlyozta, hogy a mi népünk, az erdélyi magyarság és így a székely nép is tehetséges és intelligens, de az egész világon észlelhető gazdasági válság nehéz küzdelem elé állította, ezért dekadencziába sodródott. De ezt a bajt nem elméletekkel, hanem gyakorlati cselekvéssel, ethikai értékű józan, becsületes és vallásos hittel telt munkával lehet orvosolni. Biztató, meleg szavai serkentők, felvillanyozok voltak. Délután Biró András marosvásárhelyi lelkész értekezett a nőnevelés fontosságáról és a vidéki internátusok rendeltetéséről. Meggyőzően érvelt a mellett, hogy tömöríteni kell az erőket s egyházkerületünk nagyobb városaiban, ha egyelőre többre nem mehetünk, legalább leányinternátusokat kell felállítani s így a vidéki ref. családok gyermekei számára otthont létesíteni. Az ilyen internátusok még magánvállalkozás szempontjából is kifizetik magukat. Benyújtott határozati javaslata felkarolni óhajtja a marosvásárhelyi ref. leányiskola ügyét s kérni javasolja az egyházkerület útján az iskolaépítési államsegély kieszközlését. Deák Lajos kir. tanácsos, tanfelügyelő és özv. Yégessné tanárnő méltányló hozzászólásai után a közgyűlés a határozati javaslatot változatlanul elfogadta. Dr. Szilágyi János marosvásárhelyi orvos előadása, mellyel a lelkészi kar figyelmét az egészségügyi szempontokra hívta fel, s a betegek kúrapásztoráczióját ajánlta gondjukba, mély és igaz hatást keltett. A lelkész és családja nagy áldása lehet e téren is a népnek. Útmutató tanácsaival a babonás félszegségnek irtója, okos, tapintatos fellépésével veszedelmes járványok elhárítója. Ravasz János esperes a kiválóan értékes előadás minél szélesebb körben leendő terjesztését javasolta. Ezután a tárgyalás nyomán keletkezett érdekes eszmecsere rendjén felmerült indítványokat is elfogadták, a melyek között egyik jelentős kérdéssé emeltetett a falu járványos betegségei megakadályozására szükséges egyöntetű eljárás, mert a törvény által megkövetelt ellenőrzést sehol sem tartják be. A Kálvin-Szövetség keresni és meg is fogja találni a módját annak, hogy szigorúbb ellenőrzésre a megyei községi közigazgatási közegek a belügyminiszter által utasíttassanak. Igen örvendetes eszmecserét keltett Tóthfalusi József alelnöknek az ezen tárggyal kapcsolatosan történt felszólalása is, a melyben a falu közegészségügyével kapcsolatosan két körülményre hívja fel a figyelmet, az egyik a korcsmák vasárnapi bezárása s a másik a diakonissza-ügy fejlesztése, megoldása. Óhajtja, hogy a Kálvin-Szövetség tegyen félre minden más álláspontot, és sürgesse a konventnél a mielőbbi megoldást. Addig is igyekezzék a Filadelfia Diakonissza Egyesület-nél kieszközölni, hogy nagyobb vidéki központokban missziókat szervezzen, az ily helyeken működő diakonissza-testvérek segítkeznének a gyülekezeti diakoniában, betegápolást végeznének, üres idejükben pedig a falusi egyházközségeket is látogatnák s itt a lelkész, orvos közbenjárása mellett közreműködnének a betegápolás és közegészségünk érdekében szükséges ismeretek terjesztésében. A tárgysorozat ezzel véget ért. Bízunk abban, hogy a történt megbeszélések, eszmecserék eredménye előbbutóbb áldásos gyümölcsöket fog teremni, a mire annál kedvezőbb a kilátás, mert az Erdélyrészi Földmívelésügyi M. Kir. Miniszteri Kirendeltség derék vezetősége dr. Koós Mihály miniszteri tanácsossal és dr. Drexler Béla min. titkárral az élén, készséggel helyezte kilátásba jóakaró támogatását. Referens. Az „élő keresztyének" és az egyház. A Lelkészegyesület 48. számában e czímmel megjelent és méltó feltűnést keltő czikket az egyház jól felfogott érdekében nem hagyhatom szó nélkül. Nem érzem ugyan magam a Bethánia- egylet hivatásos védelmezőjének, mert •— habár munkáját ismerem — soha semmiféle „élő keresztyén" szövetségnek tagja nem voltam és nem vagyok, de talán épen ezért ítélhetek tárgyilagosan, minden elfogultságtól menten. Míg egyrészről csak örülni lehet rajta, hogy az „élő keresztyénség" körül megindult vita egy kis mozgást, egy kis elevenséget hozott máskülönben nagyon is tespedő egyházi életünkbe, másrészről azonban sajnálatos dolog, hogy ez a vita egyik oldalról már valóságos hajszává kezd fajulni, a mikor már az egyéneknek magán, családi életét sem átalljuk pellengére állítani. Pedig valamely irányt, valamely mozgalmat nem az egyénekből, hanem az eredményeiből kell megítélni, mert gyümölcséről ismerik meg a fát. S mit látunk? Azt, hogy Budapesten, a hol a Bethánia és ahhoz hasonló egyesületek, meg ezeknek tagjai munkálkodnak, az egyházi élet fejlődésnek indult. Ott nem kell félni a Máriakongregácziók munkájától, mert pezsgő, evangéliumi élet