Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

az igazságot, így szól egy helyen lelkesen, hogy senki a mi pálmánkat el ne vegye." A megerősítésnek egyetlen útját abban az útban látja, mely az íráshoz vezet, mert mit találunk fel abban ? Krisztust és az egyházat „In scripturis invenimus Christum et ecclesiam". Abeszód? melynek a fundamentoma az írásban nincsen meg, fecsegés, deákosan szólva: garrulitas. Az idevonatkozó munkája1

roppant nagy anyagot ölel fel. Tartalmáról művének fejezetei is némileg tájékoztatnak. Az egész munka négy könyvből áll. Az első könyv szól az ó-szövetségről. Hat fejezetet foglal magában : 1. a Szentírásról közönségesen. 2. Az ótestamentomi históriás könyvekről. 3. A zsoltárokról közönségesen. 4. A prófétákról. 5. Az apokrifus könyvekről. 6. Az ó-testamentomi időszámításról. Ugyancsak hat fejezetben szó] az új-szövetségről (a második könyvben): 1. Az újtestamentomi könyvekről közönségesen. 2. A négy evangélisták Írásaikról. 3. Az apostolok Írásaikról. 3. Azokról az apostolokról, kiknek nem maradtak Írásuk. 5. Az újtestamentumi apokrifus könyvekről. 6. Az újtestamentomi szent históriára tartozó időszámítási tábla. A harmadik könyv szól a „Szentírásnak idegen nyelvekre való fordításáról". A „hetven fordítok", a deák fordításokról, a Bibliának „némely közönséges nyelveken való fordításukról: a franczia, olasz, spanyol, lusitanus, német, belga, süvetz (svájcz), angol, vendenus, lengyel, muszka, arab, szerecsen, török, örmény, oláh fordításokról. A negyedik könyvben Bod Péter a magyar bibliafordítókat mutatja be. A dolog természeténél fogva bennünket ez a könyv érdekel a legjobban. Maga mondja, hogy behatóan foglalkozott a magyar bibliafordítókkal: „Nekem sok fáradságomban áll, így tájékoztat, a munkának szóbanlóvő fejezeteit illetőleg, az a része, mely vagyon a magyar Bibliáról". Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. A marosi egyházmegye Kálvin-Szövetségének közgyűlése. A marosi egyházmegyei Kálvin-Szövetség, a marosvásárhelyi református egyházközség és az ezen egyházközségben olyan áldásos munkásságú Bethlen Kata-nőegylet testvéri közreműködésével folyó évi november hó 23-án tartotta meg idei közgyűlését. Az ezen tartott előadások czélja az volt, miszerint keressék s találják meg útját-módját annak, hogy a Kálvin-Szövetség szép 1 „A szent Bibliának Históriája, mellyben az Istennek ó és új Testamentomi Szent Beszédének Megirattatása, annak mind ez ideig csudálatos Megtartatása; Külömböző Nyelvekre, azok között a Magyar Nyelvre való Fordíttatása és'azokon való Ki-nyomtatása, röviden előadatik. Bod Péter a Hevizi Reformata Ekklesiaban és M. udvarban a' Krisztus képében követséget viselő Szolga által. Szebenben. Nyom. Sárdi Sámuel által 1748 Eszt." eszméi miként nyerhetnének az életben valóságot ?! Ez az igyekezet adta a Szövetségnek azt a gondolatot is, hogy a közgyűlés munkáját kiválóan arra a térre irányítsa, hol páratlan s mindeddig kellően fel nem használt erőforrások kínálkoznak : asszonyaink, leányaink segítő munkájában, városaink, falvaink egyháztársadalmi életének fellendítésében. Az erdélyi ref. társadalom aszszonyai, világi vezérembereink, lelkészeink és tanítóink feleségeinek, női családtagjainak bevonásával csak sikeresebb lehet ez a munkálkodás és semmi okunk, hogy szégyéljük bevallani azt, hogy miként a lelki életet tisztábbá és virágzóbbá, úgy a Kálvin-Szövetség munkáját is teljessé, eredményesebbé a nők tehetik. Ezért lebegett a történt megbeszélések során a szemek előtt, hogy a hol csak meg van a lehetőség erre a lelkészi és tanítói lakás, szóval a parókhia helyeztessék a kálvinista társadalmi élet központjába s a lelkész hitépítő, belmissziói munkájának kiegészítője legyen a jó papné vagy tanítóné, a ki által mélyebbé, teljesebbé lesz a keresztyén szeretet munkája, közvetlenebb, nagyobb és általánosabb ennek áldása. Mindenekelőtt hálásan kell elismernünk, miszerint a gyűlésnek súlyát és jelentőségét az országos K. Sz. egyházi elnökének, dr. Kenessey Béla püspöknek részvétele adta meg, a kinek nemes, példaadó jelenléte, buzdító beszéde, a Kálvin-Szövetség munkássága iránti nagy érdeklődósének nyomatékos hangsúlyozása: öröme és áldása volt az egész gyűlésnek. Az előadások sorát Tóthfalusi József lelkész rövid megnyitója vezette be, a ki az egyházmegyei Kálvin-Szövetség ez alkalomra kitűzött közgyűlésének jelentőségét méltatta és a jelenlevő püspököt s a messzi távolból érkezett előadókat meleg szavakkal üdvözölte, a megjelenteket pedig kérte, hogy ne habozzanak munkához fogni, ne kicsinyeljék az egyháztársadalmi élet bensőbbé s hathatósabbá tételére szükséges munkát; egyeseket pedig arra hívott fel, hogy megkezdett tevékenységüket ne csupán saját egyéni belátásuk szerint irányítsák, hanem jóakaró igyekezettel kapcsolódjanak be a Kálvin-Szövetség egyenletes, programmszerű munkásságába. Igaz, hogy az egyesek is sok életrevalót és áldásosat végezhetnek, de össze sem lehetne hasonlítani munkájuk eredményét, ha azt egyúttal a közérdek elővitelére is szentelnék és a maguk egyéni szempontjait alárendelnék a köznek. Rámutat az oláhok kulturális és közgazdasági eredményeire, a melyeket kétségtelenül egyöntetű és egyetértő működésükkel érnek el. Özvegy Végess Sándorné (Budapest), női gazdasági és háztartási iskolai tanárnő, a külföldi női gazdasági és háztartási iskolákat ismertette és arra kérte a magyar református egyház s főképen az erdélyi református egyházkerület nagylelkű vezéreit és mindenekelőtt a jelenvolt püspököt, hogy hasonló intézmények létesítését kezdeményezzék. Itt, nálunk ugyanis teljesen el van hanyagolva a nők gazdasági nevelésének ügye. A magyar nő merőben gazdasági tapasztalatok nélkül lép ki az