Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

volna mondani."1 Majd elmondta a gvardián az asszonynak, hogy urának halál vagyon a fején, mert férje az esküformából egyes részeket kihagyott annak idején, attól tartva, hogy a menyasszony az esküt letenni nem fogja. „Minden javallása azon volt, hogy én pápistává lennék." Végre csak azt kérte, hogy ne most térjen át, hanem csak akkor, ha a pápista vallást igazabbnak fogja ismerni. „Melyre én — írja a grófné — azt feleltem : hogy eb kötelezze kegyelmednek semmire is magát; mert ha én igazabbnak ismerném a pápista vallást, úgy nem az én férjemért, sem kegyelmed javallásáért, hanem az igazságnak ismeretéért lennék én pápistává, de azt sem kegyelmed, sem más el nem éri, hogy én vallásomat elhagyjam."2 Mintha annak az egész kornak apraja-nagyja mind a rekatolizáczió szolgálatába állott volna. A kisebb jelentőségű dolgokat ne kicsinyeljük, az ellenállók hősiességét, melytől jóformán a kálvinista egyháznak a jövője függött, éppen a kisebb körökből kiindult, tekintetnélküli folytonos ostromok mutatják. A rokonok ellátták Haller Lászlót tanáccsal. Kornis Istvánné, a kit első ura megtérített volt, ilyen oktatással szolgált: „Öcsém asszonynyal most gyermekágyában bánnjék igen keményen, minthogy már édes anyja is megholt, nincs kihez folyamodjék... mikor látja, hogy alunni akar, dörömbözzön... mutassa kedvetlenségét, ha találja kérdeni, miért kedvetlenkedik kigyelmed, azt keli felelni, van nekem, miért ' kedvetlenkedjein; soha addig jó kedvem nein lészen, a míg vallásodat el nem hagyod. Ez a legjobb út öcsém asszony megtérítésére. Engem is így térített meg a szegény urain."3 Haller László hajlott a szóra, az atyafiság útmutatása szerint járt el, de a győztes a gyönge asszony volt. Honnan vett erőt ? Eletleírásában idevonatkozólag e szavak állanak: „Nem sok vigasztalást nyújthatott ember énnekem. Csak te erősítettél meg én Istenem, hogy el ne fogyatkozzam."4 Jöttek a nagyobb próbák. Az arisztokrata családok megtérítése nagyon a szívén feküdt a kormánynak, az áttérő előtt minden akadály elsimult, minden pályán gyorsabban haladt előre, de a ki protestáns lévén, nem tért át, az ugyancsak hiába vágyakozott bármi után is. Volt is áttérő elég. Bod Péter írja „Fátum hoc est Transsylvaniae. Most mihelyt megszületik, még az anya teje is a száján vagyon, már tisztségről álmod, melyre vallása változtatásánál jobb utat nem tud". Ámde a jobbak megmaradtak híven és Cserey Mihály nem állott magában, a ki így szólt: '„Nem játszom az Istennel... jobb nekem szegényül élnem, mint lelkemet megsértenem." Ilyen körülmények között gr. Bethlen Kata sorsa is nehezebbre vált. Férje meghalt, másodszor ment Teleki József grófhoz. Megízlelé rövid időre a boldogságot. „Szemléltem... az Istennek hozzám való nagy szeretetét és jó voltát, írja, főképen ebben, hogy már egy igaz hitben és vallásban egy szívvel... tisztelhetem az én teremtő Istenemet."1

Ám a boldogság órái rövidek voltak. A kormány rendeletet adott az előbbi házasságból származott gyermekeknek elvétele ügyében. A gyermekeket „az eretnek anya kezében" romlás fenyegeti. „Mert ami azt a vallást illeti, az, mondja egyik idevonatkozó levél, oly veszedelmes, hogy akarata ellen is szokott az emberre valami belőle ragadni, aki ő velek társalkodik, annál is inkább azon szegény ártatlan gyermekek bészívják azt a mérges tudományt."'2 Gyermekeit elvették, második férje is elhunyt, de a legnagyobb próba ezután jött: elvett gyermekei tőle, az édes anyától végképen elhidegültek. Különféle betegségek is gyötörték. „Már egy vérszerint való Atyámfia, írja önleírásában a főrangú hölgy, látván sok keserűségemet, mellyel gyermekeimért gyötröttem magamat, azt kezdé hirdetni, hogy... a melancholia hypocondrica vagyon én rajtam ... már némelyek azt gondolák, hogy elmémben is megfogyatkoztam."3 Midőn mi annyi évtized után látjuk a hü asszonynak vívódásait, halljuk meg néhány hangját fohászainak is és megértjük, milyen nagy kincs a félelemnek, rettegéseknek országában, itt e földön a mélységes hit. „Ezékielnek Istene, te megerősítettél, erőt adtál, hogy a te nagy hatalommal telyes Ítéleteidet szüntelen én magamon szemléljem és mégis meg ne emésztessem, sőt azt kiálthassam nagy örömmel: látám az Urat és nem halék meg. Hallatván velem a te édességes szavaidat: Elég tenéked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által mégyen véghez. Oh elég, bizony elég, elég énnekem édes jó Istenem a te kegyelmed."4 A kicsiny hévízi ekklézsia felvirágoztatása okozott örömet a bánatos özvegynek. „Elsőbben ... az rákosi becsületes református papot járattam ide az isteni szolgálat végben-vitelére, de azután... rendszerint való papot kezdettem tartani... pap és kántor tartásokra illendő fizetést rendeltem ... harangokat öntettem, Ur-vacsorája kiszolgáltatásában szükséges dolgokat készítettem . . . meg is áldotta az Isten itt mind ez ideig a munkát szép haszonnal. Volt is nekem ezen igen nagy örömem, de midőn ... arról gondolkodnám, micsoda viszontagságokra fog ez jutni az én világból való kiszólíttatásom után... ennek meggondolása fárasztó szomorúsággal terhelt engemet."5 Ebben az egyházban tölté Bod Péter visszajövetele után az első éveket; itt írta meg „Szentírás értelmére vezérlő magyar Leksikonát" és „Szent Biblia Históriáját". Dr. Pruzsinszky Pál. Karácsony. — Dosztojevszki elbeszélése. — Láttatok-e már gyermeket karácsony idején metsző hidegben az utczán koldulni? Ruházatuk szinte nyárias, nyakuk körül ócska rongy van csavarva, úgy cset-1-4- U. 0. 1-5- U: o