Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

vannak nyitva? Délelőtt. Ezáltal is elvonják a közönség egy részét még a templomlátogatástól is. Nem helyesebb volna-e, ha ezek az intézmények vasárnap délelőtt zárva lennének s a tisztviselőknek és szolgáknak mód nyújtatnék a templomba menetelre? Vasárnap délután kellene nyitva lenniök az összes múzeumoknak, könyvtáraknak és képtáraknak. Ennek aztán meg volna a szocziális és művelő hatása. Az elfoglalt tisztviselőket és szolgákat könnyen lehetne kárpótolni hétköznapi szabadságadással. És ezeken az ünnep délutánokon kellene aztán népszerű, felvilágosító, természetesen ingyenes előadásokat is tartani mindezeken a helyeken. Nyilvánvaló és adatokkal igazolható, hogy a hol az egyszerűbb néposztály vasárnap délután ideálisabb dolgokkal van foglalkoztatva, ott megcsökken a korcsmázási vágy és bizonyítva van, hogy a nép fiai és leányai örömest fogadják a lélek müvelésére megnyíló alkalmakat. íme, az Istenhegyi Népművelési Egylet vasárnap délutáni előadásai valósággal csodákat műveltek a Svábhegyen a józanabb és komolyabb keresztyén élet felé való törekvésben. íme a Közművelődési Tanács már 60 ezer példányban megjelenő „Vasárnapi Könyv"-ének a gyári munkások körében való kedvező hatásairól és az így beállott bámulatos változásokról is sokat lehetne beszélni. Tény az, hogy a gyárosok ezt a hasznos füzetet örömmel karolták fel, mert látják, mily jó befolyassal van a munkások lelkületére és hogyan csökken 60—80%-kal a hétfői kimaradás. Igen, a nemzet által fenntartott intézményeket a kultúra és a vailáserkölcs terjesztésének szolgálatába kell állítani s kívánnunk kell a múzeumok, képtárak és közkönyvtárak vasárnap délutáni nyitva tartását. Cselédkérdés. Egy elhunyt nemes emberbarát, Rökk Szilárd, juttatja eszünkbe ezt a kérdés. Húsz cseléd, 15—35 év között hűségesen szolgáló cseléd nyert jutalmat a székesfővárosnál létesített 91,000 koronára rúgó alapítványból. Úgy tudjuk, hogy ez az alapítvány nemcsak jutalmazásra, de cselédnevelési és oktatási czélokra is adatott. Azonban hol vannak a cselédnevelő intézmények? A jobbágy világ megszűntével eltolódott a cselédek helyzete is. A mai háziasszony nem nevel cselédet, nem is ér reá, mint a hajdani kúria asszonya. Nem is mondjuk, hogy a modern viszonyok között erre az egyes képes lenne. Ma kész cselédet kíván minden gazda és sajnos, kész cseléd nincs — még jó, ha akármilyen van. Igen, van lioszszabb-rövidebb ideig gazdától gazdához szegődő s a családdal semmiféle kontaktust nem ismerő, hűség és ambiczió nélküli — a hogy mondani szokták — „fizetett ellenség". De miért az? Mert nem törődünk a cseléd lelki életével, még kevésbbé erkölcsi nevelésével. Egyszerűen munkaerőnek tekintjük, a mi ellenkezésben áll a családi élet egész lényegével. És ezt a fővárosi és a városi élet idézte leginkább elő. Az asszonyok egy része inkább túlfizeti a félig-meddig tanult cselédet, csakhogy ne legyen gondja a háztartással és a cseléddel. De nem eddig van. A tapasztalat az, hogy ott, a hol gondozzák a cselédet, az meg is becsüli a gazdát. Próbálja meg bárki szeretetvendégségekre, vallásos estélyekre is — nemcsak a zsúrokba, meg a színházba (persze ott is csak az előcsarnokba) — elvinni cselédjét, észre fogja venni a változást, s harmóniát idéz elő a cseléd lelkében, a mi biztosítja a család harmóniáját is. Fel kell ébresztenünk a cselédben munkájának megbecsülését azzal, hogy azt magunk becsüljük meg. E mellett oda kell fűzni őket szeretettel a családhoz, de biztosítani jövőjét is rokkantság esetére, a mire igen alkalmas a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegylete. (Heti 20 fillér befizetéssel 10 évi tagság után rokkantság esetére heti 8'40 korona nyugdíj biztosítható.) Átmenetileg mindez üdvös és hasznos lenne s vigyázzunk, hogy a szakszervezet el ne csábítsa a cselédeket is. A lényeg azonban abban áll, hogy cselédnevelő-intézeteket kell létesíteni evangéliumi vezetéssel, a hol 12 éves kortól kezdve álljanak nevelés alatt a cselédnövendékek pályájukra czéltudatosan és gyakorlatilag kiképezve, de keresztyén szellemben, mint a hogy a Nagypénteki Ref. Társaság teszi. Pál apostol levelében foglalt utasításokat szívleljétek meg „Ti urak" és szóljunk már egyszer a „szolgákhoz1

1

mi is úgy, mint a hogy Ő szólott. Karoljuk fel az ev. ker. cselédnevelö és közvetítő intézetek eszméjét. Kálvinista. KÜLFÖLD. ORELLI KONRÁD 1912. nov. 6. Nemcsak a svájczi, hanem az egész ref. egyháznak, azután a pozitív ó-testamentomi tudománynak és vallástörténetnek is nagy vesztesége von Orelli Konrád bázeli theol. tanárnak halála. És épen azért ezen haláleset minket lutheránusokat is közelről érint, miért is az Orelli halála fölötti gyászban mi is szívből osztozunk. Orelli 1846 január 25-én született Zürichben, tehát Svájcz szülötte. Egyetemi tanulmányait azért itt, Lausanneban és Zürichben kezdte, majd Erlangenben és Tiibingában folytatta és végre Lipcsében a keleti nyelvek tanulmányozásával befejezte. Alig tévedünk, ha közelebbi adatok hiányában felvesszük, hogy a fiatal tudóst az 1867-ben Erlangenből Lipcsébe jött Delitzsch vonzotta ide, a kit alkalmasint már Erlangenben megismert volt. Az 1869. évben már Zürichben árvaházi prédikátor és 1871 óta az ottani egyetem magántanára. Két év múlva meghívták Bázelbe a theológia rendkívüli tanárának, a hol aztán 1881-ben rendes tanárrá lett s mint ilyen haláláig működött. Itt képviselte ő a vele majdnem egykorú, de csak 1889-ben Bázelbe jött Duhmmal együtt az ó-testamentomi tudományt. Mellettük mint harmadik tanította még ugyanezen szakbeli disciplinákat