Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

1896 óta a fiatalabb Bertholet, eleinte magántanár, majd 1899 óta rendkívüli és végül rendes tanári minőségben. E szerint tehát Bázelben az ó-testamentom magyarázatával három rendes tanár foglalkozott és elképzelhetjük, hogy két ily jónevű liberális irányú tudós mellett csak egész ember képviselhette a pozitiv irányt. Igaz, hogy az ó-testamentomi tudomány terén a liberális és a pozitiv irány hívei sok tekintetben közös úton haladnak. Forráskritikusok ezek és azok is. így Orelli még az utolsó év folyamán állást foglalt Lic. Möller lelkész könyve (Wider den Bann der Quellenscheidung 1912) ellen, melyben az ó-testamentomi forráskritika ezen régebbi hive a források elméletével szakított. (L. Theol. Litbl. 1912. évf. 7. sz.) Azonban a források keltezésében és felhasználásában Izrael története és vallása megrajzolására már nagyon is eltérhetnek a különféle irányok képviselői. Sőt még a keltezésben is megeshetik, hogy egy König Wellhausennel tart, de a tárgyi kritika terén épen ő foglal leggyakrabban és leghatározottabban állást a liberális irány képviselőinek evoluczionizmusa ellen. Ezen a téren Orelli is bátran védelmezte a keresztyén hitnek az ó-testamentumhoz fűződő érdekeit. Mikor pl. a pozitiv irány képviselőjéből liberálissá lett Meinhold, bonni tanár, a neophyta buzgalmával az agitáczió útjára lépett (Wider den Kleinglauben 1895. Jesus und das A. T. 1896) * Orelli is felvette a keztyüt ós igen tanulságos czikksorozatban foglalkozott Meinhold és társai egész felfogásával (az Alig. ev. luth. Kztg.-ban). Természetes, hogy irodalmi téren is képviselte Orelli az ó-testamentom tudományát. Nem lehet feladatom, hogy idetartozó műveit mind felsoroljam, csak kiemelem „Die alttestamentliche Weissagung von der Yollendung des Gottesreiches 1882." cz. művét és Ezsajás meg Jeremiás, azután Ezékiel és a 12 kis próféta magyarázatát (mindegyik több kiadást ért), melyet a Strack—Zöckler-féle kommentárba irt. Irányát, gondolkodását jellemzi „Die Unwandelbarkeit des apostolischen Evangeliums" (1879) cz. műve, „Durchs heilige Land" (1878. 4. kiad. 1890) cz. könyve szent földre tett utazását írja le. Végül igen sok czikket írt a megboldogult a Herzog—Hauck-féle prot. reálencziklopédiába. Azonban Orelli munkásságának képe és jelentőségének rajza nem volna teljes, ha vallástörténeti munkásságáról nem emlékeznénk meg. Ezen a téren ő már dolgozott és rendszeres előadásokat tartott a bázeli egyetemen, mikor ezen tudomány még nem volt oly nagy mértékben divat, mint ma. Hogy mennyire nőtt volt szívéhez már akkor a vallástörténet studiuma, meglátszik abból is, hogy rektori beszédjének tárgyát is a vallástörténet köréből vette. „Christus und andere Meister" 1893 volt ennek czíme és e sorok írója már theológus korában megtanulta belőle, hogy a Jézus által hozott vallás sajátos új jellemvonásai nem tanaiban, hanem * E sorok írója még jól emlékszik, mily élesen utasította vissza Köliler A. Erlangenben előadásai alatt Meinhold támadásait. személyiségében, Jézus személyiségének minden prófétát felülmúló magasztosságában s jelentőségében rejlik. „Das eigentümliche und einzigartige am Christentum ist Christus. Von da aus wird . . . Licht fallen auf das Wesen des Christentums und den richtigen Masstab der Zugehörigkeit zu ihm". (V. ö. a „Bibi. Zeit-und Streitfragen" füzetei közt megjelent: „Die Eigenart der bibi. Religion" 1906 és „Der Knecht Jahves im Jesajabuche".) Ebből látható, hogy Orelli nem élt vissza az összehasonlító vallástörténet tudományával a keresztyén vallásnak lényegéből való kiforgatására, méltóságának lejebb szállítására. Ez épen az ő nagy vallástörténeti művének: „Allgemeine Religionsgeschichte" 1899 egyik nagy jelentősége, hogy bizonyságot tesz róla; nem vallástörténet vezet a keresztyén vallás abszolutságának, tartalmának devalválásához, hanem az a vallásfilozófia vagy metafizika, melynek alapján azt valaki űzi. Halála előtt tudós vallástörténeti művének második kiadását rendezte sajtó alá, első kötete meg is jelent. Félő, hogy a második kötet elkészítése előtt ragadta ki a halál a tollat a kezéből. De úgy is nagy, hálánkra érdemes munkát végzett a theológia terén. ' Az egyházi, a gyülekezeti élet is szívén feküdt e nagy theológusnak. Ennek jele, hogy egyszerű egyházi lapocska, a „Kirchenfreund" szerkesztése is tartozott gondjaihoz. Sok, annak idején megszívlelésre méltó czikket írt ezen lapba s evvel is irányítólag, bátorítólag, vígasztalólag hatott egyházára. Evvel is megmutatta, hogy ha a theológia és a theológus az egyház szolgálatában állanak, ezen munka nekik gyönyörűséges feladat. Dr. Daxer György. IRODALOM. A Lorántffy Zsuzsanna-egyesület a kerületi iratterjesztés terén is szép munkát végez. Legújabban Böszörményi Jenő lelkész és Sebestyén Jenő két szép elmélkedését adta ki egy füzetben. (Ára 10 fillér.) Szétosztás czéljából melegen ajánljuk ezt az ev. építő iratot lelkésztársaink figyelmébe. A Diákvilág deczemberi számában a Magyar Ev. Kerületi Diákszövetségnek februárban rendezendő konferencziájáról írt tájékoztatót Benkö István utazótitkár, a lap szerkesztője. „Az evangéliumi Jézus-kép meglepő vonásai" czímen Ch. H. Robinson egyik munkájából olvasunk egy részletet. Ezenkívül több beszámolás és hír élénkíti ezt az ifjúsági lapot. Előfizetési ára diákoknak évi 1, nem diákoknak évi 2 korona. A szerkesztőség czíme: Budapest, IX., Ráday-utcza 23. Az Ébresztő deczemberi számának élénk tartalmát csak emelik az időszerű illusztrácziók. Ez az ifjúsági lap január 1-ével új alakot és köntöst kap, melynek czímlapját Csók István festőművész rajza fogja díszíteni. A szerkesztője Megyercsy Béla utazótitkár; a lap előfizetési ára évi 3 korona. A Remény czímű havi közlöny legújabb számához külön karácsonyi mellékletet is fűzött K. Tompa Arthur dr., e lap kiadója és szerkesztője, mellyel csak fokozódott értéke a vasárnapi iskolák és reményszövetségek vezetői részére, a kiknek az alkoholellenes tanításaikban erős