Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

fogni, ha nem a Szentírás tanítványa. Krisztussal csak azoknak van közösségtik, kik az evangélium igéjéből az 0 igaz ismeretére jutottak. A kik megtanulták elvetni az ó-embert és felöltözni Őt. Az evangélium nem a beszéd, hanem az élet számára adatott. Megértéséhez nem elég a belátás és emlékezet. Akkor értjük csak meg, ha lelkünket már egészen hatalmába kerítette és állandó otthonra talált szívünk legbensőbb indulatában is." Kálvin J. : Ker. vall. rendsz. I. Bizony nem frázis Jézus szava: „Nálam nélkül semmit se cselekedhettek". „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az ón lelkemmel!" — azt mondja a seregek Ura. Az Isten és a Krisztus színe előtt, „aki ítél eleveneket és holtakat", komolyan, lelkemre nehezedő minden felelősség áthárításával kérem önöket: „térjenek meg és higyjenek az evangéliumbanJ" Márk I.: 15. „A ki hiszen, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik." Márk XVI: 16. Szabó Miklós, az erdélyi Kálvin-Szövetség titkára. Csendes jegyzetek. Mi nincs Budapesten? Ezzel a fejtörővel kedveskedik egyik napilap a nyájas olvasónak. Mintha a belmissziói kurzus tanulsága is erre felelne! Hallottuk a budapesti vezérférfiak és nők lelkes referádáit. De abból is kitűnt: mi nincs Budapesten. Falu! És falun? Budapest 1 Mert Budapesten van kilenczvenezer kálvinista. Ebből Szövetséges élőkeresztyén 100, ifjúsági-egyesületi 300, Fiiadelfia- egyleti 200, diákegyleti 100, lorántffysta 300. Összesen ezer. De ennyi se! Mert mindenütt többet mondtam . . . Hát a kilencze . . . akarom mondani . . . anyolczvankilenczezre hol vagyon?!* Falun ilyen győzelem vereségnek illik be. Mi nincs Budapesten ? Egyházi közvélemény! Falun, kis falun pedig ez van. Sokszor az a tenorja : minek a' ? Sokszor : mámög !! Sokszor simogat, sokszor korbácsol ... Mi nincs Budapesten ? Én úgy látom pápaszemes falusi szemmel: mártírpap! Nem is lehet. Mert a lelkészek országos hírű, kiváló emberek, a dotáczió minden anyagi gondtól mentesít, a presbitérium intelligencziára elsőrangú, a segéderők pedig számosak és vetekesznek a vezetőkkel. De falun van mártírpap. Egyik a gyermektaníttatásé. Másik a paizsos férfiúé. Vagy a gyorsan repülő évnegyed kékbélyeges nyugtája helyett a földből túrja elő arcza verítékével kenyerét. Vagy egy választási mozgalom, egy politikai párt, egy megsértett helyi nagyság, egy szükséges építkezés, egy gondosan kivetett rendkívüli adó, vagy (még ez is !) a tanító védelembevevóse, minden faluban más— más teszi fejünkre a mártirkoronát. Óh ! tudom én azt, * Egy kissé túlzott állítás, de mi, a kik itt vagyunk, bizony érezzük és sokszor hangsúlyozzuk, hogy „mi az ennyinek!" Vidéken nem méltányolják sokszor eléggé a budapesti egyház nagy nehézségeit és küzdelmeit! Az itteni lelkipásztorok helyzete sem olyan rózsás, mint czikkíró lejebb jelzi. Szerk. hogy kálvinista papnak ez jobban illik, mint az asztrakhán sipka. Csak arra mutatok rá, hogy reánk nyomakodik ennek a kilátástalan szörnyű vergődésnek rettentő súlya. Hozzák be Budapestet a falun! Készpénzfizetést, hogy ne kelljen a földdel viaskodni. Ingyen internátusokat, hogy ne aggódjunk a gyermektaníttatás miatt. Jézus letétette az erszényt a téríteni induló apostolokkal. Tegyük le mi is, mint a városi papok, a gyülekezet erszényét, hogy számadás, költségelőirányzat, gondnoki napló, leltár, adókivetés, beszedés adófőkönyv, rubrikás ívek ne minket terheljenek, hanem, ha a gyülekezet nem elég intelligens, akkor egy egyházmegyei bizottságot! Az így felszabadult lelkész megvalósítja a nagy eszméket, mert talentumát nem kell a szántás-vetés, trágyáztatás, jó adminisztráczió, épületjavítás, adóbehajtás aprópénzére felváltani éhezés vagy fegyelmi büntetés terhe mellett. Függetlenítsük a lelkészi állást, mert a belmisszió s egyáltalán az Egyház apostola csak független lelkipásztor lehet. Szedje be az egyházmegye, kerület, konvent a lelkész fizetését a gyülekezetektől a közalapi közigazgatási, nyugdíjintézeti járulékok módjára. S a lelkész ebből az alapból kapná a gyülekezeti beszolgáltatástól függetlenül évnegyedenként előre a fizetését. Ellene lehet vetni: hiszen sok helyütt most is így van. Jó ! De ha csak egy helyütt nincs így s a lelkész nem akarja koldus gyülekezetét perelni és mártírpap marad: meg kell csinálni! Indítványozom: vegye fel az O. R. L. E. és a Kálvin-Szövetség a programmjába, hogy ne legyen több mártir a magyar kálvinista lelkészek között! Vagy a gyülekezetek sziklaerős autonómiáján agyonzúzódik ez is?! Csányi Sándor. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. A múzeumok és a vasárnap. Míg a társadalom és az egyházak vállvetve igyekeznek a szegényebb és elhagyottabb néposztály lelki életének javítására s míg az állani is a Közművelődési, Közoktatási és Szabadoktatási Tanácsok felállításával ezen czélok felé igyekszik: addig másrészt épen az állam az, a mely ezeknek a törekvéseknek fogópontját kiveszi. A sok kivételt engedő vasárnapi munkaszüneti törvény s az italmérésnek ünnepnapokon való megengedése lehetetlenné tesz minden jóravaló törekvést; sőt épen az állam akadályozza meg, hogy az egész héten át elfoglalt s a külvárosokban lakó egyszerűbb néposztály komolyan művelődhessék. Egyedül a nemzeti színház az, a mely ünnepnap délutáni előadásával egy igen csekély részt elvon a kora délutáni korcsmázástól. Ehhez is szó férne, kivált a színészek szempontjából. Annak aztán már igazán nincs értelme, hogy a múzeumoknak, képtáraknak és könyvtáraknak látogatását sablonosan kötik a hivatalos időhöz. Ugyan ki ér rá ezeket hétköznap délelőtt látogatni ? Talán egy pár vidéki és az odavezetett középiskolai tanulók. Es vasárnap? Akkor is mikor