Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

Az ízléses kiállítású hitvédő művet melegen ajánljuk művelt közönségünk figyelmébe. Lelkipásztoraink is eredményesen használhatnák a lelkigondozás és hiterősítés czéljára. Különösen a pozitív irányú egyházközönség körében szolgálhatná lelkes szerzőjének nemes eszményei által a ref. keresztyénség haladását. Lelkes szerzőjének is ez volna a legértékesebb írói tiszteletdija. V. J. BELFÖLD. A falusi pap egyháztársadalmi munkája. IV. A czél és az eszköz. Tévednek azok, a kik itt rendesen magyar népünk temperamentumára hivatkozva szoktak kitérni. Van a magyarban annyi hősies elem, hogy Jézus keresztyénsége eredményes kulturmunkása legyen. Egyháztörténetünk szigorúan kötelező tanúsága mellett felszínre kerülő ereklyéink is fajunk vallásos jelleméről beszélnek. Mily értékes közkincs ma az a mogyorókereki felírás : „Kárhozatra méltó voltomat siratom Jézus sebeivel, de magam bíztatom. Mert a gyilkos Sátánt értem megrontotta, Juda oroszlánya Sárkányt megtapodta. Világot, mint kevély pávát, megútáltam, töviskoszorúmban most több jót találtam. Boldog, egymáshoz hű pár galamb szerelme, Vőlegény Jézusom, lelkem égedelme". Magyar nép Jézusszerelme szólott így hajdan. S hogy ma mélyen hallgat, sőt hogy nincs ma a földön több ilyen betyár káromkodás kárhozatába merült nép, mint ez. bizonyosan azért van mind, hogy arra figyeljen egyházunk, a ki a gyülekezet angyalának üzen: „Az a mondásom van ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki és térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gj'ertyatartódat kimozdítom helyéből. J*l. II: 4—5. Ezt az ítéletet a társadalomtudomány általános kutatása is megállapította. „Ha valamely nép intellektuális fejlettsége felülmúlja annak erkölcsi fejlettségét, a természetes kiválasztás úgy kigyomlálja e népet, mint bármi egyéb alkalmatlan gyomot. Fennmaradásra és felsőségre csak az a faj tarthat igényt, mely vallásos jellemvonásaiban, a társadalmi erőt nevelő tulajdonságokat legnagyobb mértékben bírja. E tulajdonságok nem csillogók, a képzeletet távolról se ragadják meg, de hiányukat a legragyogóbb szellemi tehetségek se kárpótolják. Azért az emberi nemnek úgy, mint az egyes népnek, egyre vallásosabbá kell válnia." B. Kidd : Társadalmi evoluczió. Mi hát a feladat, mit az egyháztársadalmi munka meg kell hogy valósítson? „Be kell vinni az egyes emberek lelkébe azt az örömet, melyet a fiúság lelke által vett. Szét kell járnia, fel kell keresnie a békétlen lelkeket és azokat, kik a műveltség kultuszában a hitet tagadják meg s be kell vinnie az életbe az evangélium igazságait." Át kell alakítani a társadalmi életre nézve produktivitását vesztett, a maga adminisztrácziójával, ellenőrzésével elfoglalt, sorvadásban sínylődő egyházunkat dolgozó progresszív egyházzá. Munkás közösségnek és nem passzív tömegnek kell a gyülekezetnek lennie. Érdekes példát láttam erre külföldön. Mindenki tesz valamit az egyházért. Hiszen legelső kelléke a műveltségnek az alapos bibliai jártasság. Szekuláris tisztségű férfiak bibliaszeretete és ismerete a legmegragadóbb köztük mindenek felett. Ügyvéd, orvos, tanító, egyetemi tanár, kereskedő, biró, szállodatulajdonos, vagy képviselő, polgármester, vagy miniszter-e valaki, mind kapható egy-egy bibliamagyarázatra, népszerű előadásra, vagy épen .ifjúsági egyleti rendszeres heti munkára. Lord Guthrie-t volt alkalmam végig hallgatni egy vasárnap, a mint „Boy's Club"-jának a 10 bélpoklosról beszélgetett. Oly mélyenjáró, avatott írásmagyarázatot keveset hallottam. Megállapított órarend szerint az év 36 vasárnapján van dolga 0 Lordságának ugyanazon fiúkkal. Hogyan történjék e vezetés ? Hittel. Azon győzelmi erővel, mely meggyőzte a világot. Isten Lelke által áthatott élettel. Szüntessük be végkép a hiábavaló kísérletezést azzal az élettel, mely a maga hasznát keresi, nem a Krisztusét. Mely maga akar mindig valamit a helyett, hogy állandóan Istennek engedelmeskednék. Mely ideállá teszi az evangéliumot a helyett, hogy élne általa. Félig való, névleges keresztyénséggel hiábavaló minden erőlködés. Le kell vonnunk a végső konzekvencziát jellemesen, bátran: vagy hazugság és csalás az Isten beszéde s ha úgy van, dobjuk el és nézzünk más dolog után — vagy üdvösségünket találtuk meg általa s akkor érvényrejuttatásáért koczkára teszünk mindent, odaadjuk egész életünket! A Jézus által szerzett váltságban megnyertük mindazt a kincset, tiszteletet és elismerést, a mi szükség a földi és mennyei tartózkodásra. Üdvösségünket az neveli csak, ha hálás viszonzásul azért a szeretetért, mellyel előbb szerettettünk, minden képességünket s munkaerőnket fenntartás nélkül használjuk fel lelkek szolgálatára. Ha leszünk a tudatlanért tudatlan, zsidóért zsidó, oláhért oláh, hogy minden részről megnyerjünk némelyeket. Ott kezdődik ez az élet, a hol elvégezte a dolgát a magábaszállás: ez a legjogosultabb kritika a világon. Hol a földre tepert emberi akarnokoskodás alázatosan, szelíden kérdi: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem ?" Vannak-e a Kálvin-Szövetség tagjai közt, kik tagadják a megtérés szükségességét? Azoknak mondom, hogy minden erejét az Igéből merítő, megtért ember volt Kálvin János is. A lelkipásztortól hivatásáról szólva, ő követeli, hogy „minden dolgában egyedül Jézusra hallgasson, minden emberi tudománytól elvonva, egyedül 0 előtte állva, az üdvösségnek minden tudományát tőle kérje, tőle függjön : rajta csüngjön. Tőle felsőbb erőket nyer hatalommal dolgozni, de mindent az Isten igéjével. Isten mindazokkal szemben, a kiket eredménnyel óhajtott nevelni, az Ige segítségét használta. Senki se képes az igaz és józan vallásnak legkisebb parányát se fel-