Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

hogy vallásos lelkűkről minden szavuk, minden tettük bizonyságot tegyen, liogy példaképei legyenek a munkás, mások javára törekvő keresztvén életnek. Minden egyes tagja a testületnek, a neki adott tehetségek mértéke szerint, egy-egy misszionárius buzgalmával legyen eltelve, a ki életének és működésének minden perczében a saját és növendékei lelki üdvére gondol; a ki arra törekszik, hogy lelkébe fogadja Jézust s hogy növendékei zsenge lelkében is Urunk Jézus, Üdvözítőnk és Megváltónk minél határozottabb alakot öltsön, hogy elmondhassák Pál apostollal: „Elek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus(Galat. 2 : 20.) Vajha minden ref. iskolai tanár megértené s megvalósítani törekednék Pál apostol ezen intését: „a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok 0 benne!" Tehát a tanártestület mindegyik tagjának részt kell vennie a növendéksereg vallásos érzésének fejlesztésében. Meg kell arról győződve lenniök, hogy a tanítás mindegyik tárgya alkalmas erre a czélra, ha vallásos lélekből árad ki. Lássuk ez elv megvalósíttatását egynéhány tanítástárgy körében. 1. A hivatalos tanítástervszerű vallástanítás lelkes és buzgó legyen. Ne terhelje nehezen érthető és nehezen betanulható elméletekkel a tanuló elméjét; ellenben legyen a megtanulandó feladat vonzó, szóljon inkább a szívhez, mint az észhez; legyen könnyű és kiváltkép rövidre szabott, olyanformán, mint a vasárnapi iskolai oktatásban. A tanár hívő, emberszerető lelkéből ömöljék át a tanításanyag a gyermek és ifjúság felbuzdult lelkébe. Ha így lesz, akkor nem fordul elő az az eset, melyet e napokban egy előkelő budapesti ref. családnak a középiskola I. osztályába járó, jól nevelt gyermekétől hallottam, a ki azt mondta, hogy minden tanítás tárgya közt a vallás a legnehezebb. Ehhez a tárgyhoz tehát nem vonzódik, hanem inkább idegenkedik, fél tőle a tanuló! Az iskolának legelső feladata legyen ezt az idegenkedést ragaszkodássá változtatni. 2. A magyar nyelv és irodalom tanításában nagyon sok alkalom nyílik a vallásos lélek fejlesztésére. Különösen az eszményektől duzzadó költői olvasmányok tárgyalásában. A vallásos érzésű tanár például nem suhan el közönbösen Arany Toldi-jának tárgyalása közben e sorok mellett: De hiszem, az Istent, az árvát sem hagyja, Mert azért az árvák gondviselő atyja. (IV. 15.) Mily termékeny talajba esnek itt a gyermeki lélekben ezek az Istenbe vetett hit erősitő, kétségbeeséstől megóvó, bátorító voltáról mondott szavai a sebzett szívű és mélyen elszomorodott Miklósnak! Ilyenek a VI. ének 14. versszakában ezek a sorok: Nem azért megyek el, hogy vissza ne jöjek, Hiszem a teremtöt, még addig nem öl meg. Vagy rámutat a tanár arra, hogy Miklós a cseh vitézzel vívott harcza előtt, nagy erejének teljes tudatában sem bizakodik csak önmagában, hanem kezét összetéve buzgón imádkozik Istenhez a segítségért. (XI. 14.) Vagy arra, hogy Miklós, mikor czélját érte s Lnjos őt „királyi fejéhez választotta", anyja előtt lelkét kiiárva, s Isten szine előtt megalázkodva elmondja, hogy sikerét nem tulajdonítja „maga erejének, köszöni az Isten gazdag kegyelmének". (Toldi XII. 18. o.) • Mindezek s a magyar irodalmi oktatás szolgáltatta számos ilyen alkalmat fel fog használni a tanár a vallásos nevelés czéljára. 3. Az idegen, német, franczia nyelvek tanításában a tanár oly olvasmányokat választ, melyek a vallásos érzést nemhogy sértenék, sőt ápolására alkalmasak. 4. A földrajz tanításában, ha a föld terményeiről s a természeti szépségekről beszél (különösen a hazai föld rajzában), rámutat Isten atyai jóságára s az 0 imádására s Iránta való hálára buzdítja tanítványait. 5. Az emberiség történetében, mely arról tanít, hogy népek lesznek s népek vesznek, ki fogja mutatni a tanító az Isten igazságos voltát, mellyel a nemzetek életében a bűnt megbünteti s az erényt megjutalmazza ; vagy Isten hosszútűrő, végtelen szeretetét, mely gyakran időt enged az Isten nagy czéljaira kiszemelt nemzeteknek a megtérésre, a megjavulásra. A történet ezekre az egyéni életben is mutat fel példákat s általában véve nagyon számos termékeny eszmét fog szolgáltatni a tanárnak a kitűzött czélra. 6. Épen így a természettudományok is alkalmasak Isten jóságának, mindenhatóságának és bölcseségének szemléltetésére, ha a tanár vallásos és nem képzeli a természetet önálló hatalomnak, hanem olyannak tartja, melyben Isten ereje nyilatkozik meg. 7. Még a mennyiségtan tanításában is nyílik alkalom czélunk szolgálatára. Vegyen fel a tanár a kidolgozandó feladatok közé például oly statisztikai adatokat, melyek a társadalmi életben mutatkozó törvényszerűségre, mint az emberi társadalmat kormányzó Isten bölcseségének megnyilatkozásaira utalnak. Stb. 8. Az ének tanításában a nemzeti énekek és népdalok mellé vallásos énekeket is fel fog venni a tanítástervbe. Szóval, vallásos lelke minden tanítástárgynál rá fogja vezetni a tanárt oly kedvező alkalmakra, melyekből kiindulhat a vallásos nevelés előmozdítására. Nem is kell hozzá nagy keresés és találékonyság: önként fognak azok az alkalmak kínálkozni a Krisztushoz hű tanár lelkében, üe e czélra elengedhetetlen szükség, hogy a tanár az ellenkező eszmeáramlatokon diadalmaskodva, elmondhassa Pál apostollal: „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát" (Rom. 1. 16.). Szükség, hogy olvassa s ismerje az evangéliumot s nevelje önmagában is a krisztusi szeretetet, önfeláldozást, békességes tűrést s a tökéletes életre való vágyat, törekvést. „Legyetek tökéletesek" stb. *