Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-01 / 48. szám

Rászorult-e Bod Péter a lelkesítő példákra, a fölött lehetne vitatkozni, de hogy a Leydenben töltött idő elhatározásában megerősítette, munkakedvét emelte, az kétségtelen, Bufifonről, a híres természettudósról mondja egy író: „ A munka életszükséglete volt, élete örömét, varázsát a tanulmányozás tévé". Bod Péter valószínűleg leydeni iskolái nélkül is munkás ember lett volna, örömet, varázst talált volna a tanulmányozásban, mint mindazok, a kik az előhaladásnak útját egyengették valahol, de az bizonyosnak látszik, hogy Hollandiában magasabb életösztönt, tudatosabb irányt nyert. Gróf Mikó Imre, a tudósnak és papnak életéről és működéséről írván, elmondja, mennyi mindent tanult Bod Péter Leydenben. Minden perczet fel akarván használni, elemi erővel, életkedvvel vetette bele magát a munkába. A szorosan vett hittani tudományokon kívül érdekelte Homér, érdekelte a gyakorlati boncztan, a jog, a természettudományok, a történelem, a csillagászat. Érdekelte és érdeklődése hathatós tevékenységben nyilvánult. Nem lehetnek előttünk érdek nélküliek azok a sorok, a melyekben Bod Péternek leydeni tanárai arról nyilatkoznak, hogy milyennek ismerték őt ottani tartózkodása alatt és ezek becsületére válnak nemcsak annak a magyar ifjúnak, a kit tudományszomja olyan messzire vitt hazájától, hanem becsületére válnak annak a tanári karnak is, mely nagy gonddal és figyelemmel kísérte az ifjakat, azoknak előhaladását tekintet nélkül nemzetiségükre. Időben ós térben távol sok derekasságról beszélnek azok a levelek, bizonyítványok, beszélnek meleg érdeklődésről, szeretetről, a melyet ma annyira nélkülözünk. Olvassunk el néhányat az ajánló sorokból. „Az akadémia és a ref. collégium egyik legméltóbb tagja ő, a ki tőlünk a legszebb remények között távozik, tudományával és életével mások előtt világítani fog, az egyház és a tudós világ díszét növelni fogja." Talán ennyi is elég arra nézve, hogy lássuk, minő reményekkel bocsátották el a gondos tanítók a magyar ifjút körükből, de még jellemző sorok kínálják magukat az elolvasásra: „O a leydeni akadémiának egyik legkedveltebb tagia volt, köz- és magántanításait oly kitűnő szorgalommal hallgatta, hogy többet nem kívánhatni, nagyobbat ki nem lehet fejteni. Ismereteinek bőségét nemcsak előttem, de más, számra nagy, tekintélyre nézve tekintélyes férfiak előtt is bebizonyította. Elete feddhetetlen volt és theologushoz illő."1 Bod Péter immár harminczadik életévét átlépte; kezdettől fogva gyüjtögeté ismereteit „égve égett a tudományért". Újra feltesszük a kérdést, mi várt reá itthon ? Az, a mi a többi kálvinista papra. Szűkös megélhetés, szerény kör, kis kathedra és a legjobb esetben az Istennek különös kedvező kegyelméből csendes íróasztal, rajta esténként vörös lánggal pislogó mécses meg egy fiók irományai számára. Multak az évek, a fiók meg-1 L. Budapesti Szemle 1862. Gr. Mikó Imre czikke. telt, a tiszteletes arczán megjelentek azok a bizonyos ránczok, szemei meggyöngültek, magányos délutánonként pedig visszatértek az emlékezet szárnyain a régi, régi emlékek, bohó képek, napsugaras utczák, szelid arczok. Jó visszaemlékezni a régi napokra. Jó és fájdalmas. Az elgyöngült szemek meg-megnedvesedtek. Miért? Bod Péter úgy járt, mint a többi pap, a ki „kéthárom sőt néha több évi külföldi tartózkodás után megrakva könyvekkel jött haza, legtöbb esetben félreeső községben lelkészi vagy rektori hivatalt vállalva, szerény környezetben élesztgette a szikrát, melyet magával hozott szabadabb ós műveltebb országokból".1 Bod Péter osztozott szolgatársainak sorsában, a Gondviselés mégis irgalmasabb volt hozzá „jó Patronát" adott neki és munkakedvet. Szinte dicsekszik munkaszeretetével „otium meum non est iiliteratum". Nagy kegyelem, becses ajándék s ha hozzávesszük, hogy mindaz, a mi íróasztaláról lekerült, épített, hatott, a szerencsésebbek közé számíthatjuk, mert a siker emel és az összhangot erősíti a lélekben. Dr. Pruzsinszky Pál. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. A pálinkamérések ünnepnapi bezárása. Az amerikai „Református Híradó"-ban olvassuk, hogy a vágsellyei járás föszolgabirája a minap beidézte a járásbeli vendéglősöket és korcsmárosokat, előadva nekik, hogy a pálinkaivás által lezüllölt, erkölcsi és anyagi pusztulással fenyegetett néposztály érdekében kivételes rendszabályokhoz kell folyamodni. Elrendelni szándékozik, a vendéglőknek este hét óra után való bezárását és a pálinkakimérésnek szombat délelőttől hétfőn reggelig való becsukását. Ha lehetséges, a vendéglősök beleegyezésével foganatosítja ezeket a rendszabályokat, ha nem, akkor ellenükre. Mind több és több jelenséget tapasztalunk az országban hasonló irányban. Szilágy vármegye kezdte szabályrendelettel. Hunyad megyében a református Getsemáne-Egylet kezdeményezésére nagy társadalmi akczió indult meg. Mindenütt érzik a vasárnapi korcsmázásnak romlást előidéző veszedelmét. De hiába! A fiskális szempontok lépnek előtérbe s a főszolgabirák rendelkezéseit megsemmisíti a pénzügyminiszter. De nem baj. Ha minden főszolgabíró bezáratná vasárnap a korcsmákat, a korcsmárosok csak birtokon kivül fellebbezhetnek s a míg a fórumokat a fellebbezés megjárja, addig még sem árulhatnak mérget. A megsemmisített rendelet után újabb rendeletet bocsáthat ki a főszolgabíró, a mint azt már több helyütt megtették azok, a kik a nép sorsát szívükön viselik. Ezen az úton kell haladni, a míg az egész társadalom megmozdul s követelni fogja a vasárnap teljes megszentelését. A nép megmentése az alkoholtól fontosabb, mint a választójogi harcz, a mely most előtérben van. És mi, négymilliónyi 1 Fináczy e. m.