Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-01 / 48. szám

protestáns ne tudnánk egy ilyen harczot megharezolni?! Persze nem kishitűséggel és nem olyan lemondással, mint a hogy a minap egyik egyházkerületi közgyűlésen akarták a napirendről levenni azzal az indokolással, hogy úgyis hiábavaló memorandumozni. Szerencsére a közgyűlés mégis elhatározta az újabb emlékirat beadását. Minden kálvinista szervezetnek, minden kálvinista gyűlésnek tárgysorozatában ott kellene lennie ennek a kérdésnek s elvégre ha mázsányi halomra gyűlnek majd a memorandumok és felterjesztések össze: akkoregy pénzügyminiszternek is gondolkodóba kell esnie és keresnie a módot a kérdés megoldására. Nézzünk e dolgokban is előre s hallgassunk a külföldön is felmerült veszélyek hangjaira. Párisban a legutóbbi statisztika megdöbbentő képet nyújt a bűnök és bűnösökre nézve, a mik az alkoholizmussal vannak összefüggésben. Ha nálunk is van elég pálinkamérés, van Párisban is „Vins et Liqueurs", továbbá „Bar", meg „American Drings" feliratú üzlet. így a ChapeUe-utczában 184 ház és 86 pálinkamérés, a Poissoniers-utczában 141 ház és 55 pálinkamérés. Hál' Istennek ennyire még nem vagyunk, de még eljuthatunk ilyen eredményekhez. Érdekes adat az is, hogy a franezia fővárosban az esküdtszékek és birák enyhe felfogást tanúsítanak, ha ittassággal védekezhetik a vádlott. Ez is ki van mutatva statisztikailag. így aztán természetes, hogy 100pálinkaivótól származó gyermek közül csak 15 ép nö fel; hülye lesz 22, nyavalyatörős 8, nyomorék 10 és 45 elpusztul. El kell borzadnunk e számok felett s vigyázzunk, hogy Magyarország hasonló adatokat ne tárhasson fel. Gyűlésezzünk és memorandumozzunk, a míg meg nem hallgatnak ! Az új amerikai elnök és az Adria. Most, a mikor országszerte munkáshiányról panaszkodnak, a mikor az uradalmi cseléd is napszámosnak megy inkább, mert igy jobban keres — a mi viszont a kivándorlással van összefüggésben —, nem érdektelen dolog reánk nézve, hogy Woodrow Wilson, a demokratapárti győzelmes amerikai elnök nemcsak a pénzkirályoknak és trösztöknek üzent hadat, hanem a bevándorlás szigorítását és korlátozását is programmjába vette. Különösen hangsúlyozta, hogy a hajóstársaságok és a vállalkozók által önző üzleti érdekből való kivándorlásra csábításának akarja útját vágni s az útlevél nélküli bevándorlást megakadályozni. Bárcsak már látnánk és hallanánk: eddig és ne tovább! Bárcsak megszűnhetne már legnagyobb vérveszteségünk: a kivándorlás. De ez rajtunk is múlik. Kétségtelen, hogy ha a tiltott, de annál búsásabb ügynöki keresetek megcsapannak, akkor talán mégis több magyart tarthatnánk meg a hazának. De jobban kellene vigyázniok az egyházvezetőknek is s ismerniök kellene tüzetesebben a kivándorlás kérdését, hogy útját álhassuk az üzelmeknek! És még egyet. A kormány most szerződik az Adriával. Ez a vállalat a Cunard képviselője, a mely a legtöbb magyar kivándorlót szállítja. Nyeresége 25—80°/o

-ra is felrúg s csak tartalékja 80 millióra nőtt fel. Egyházi főhatóságaink most léphetnének fel s kieszközölhetnék, hogy legalább protestáns hajólelkészek alkalmaztassanak a kivándorlóhajókon. A Kálvin-Szövetség első akcziói közé tartozott ez iránt memorandum benyújtása. Mainapig sem feleltek reá. A hajómisszió, a hajólelkészek beállítása nemzeti és egyházi érdek s ha már nincs, mint a katholikusoknak, „Szent-Rafael"-egyletünk a kivándorlók védelmére, legalább legyen minden hajón papja annak a szerencsétlen vándorútra térőnek, a ki védi, útbaigazítja, felvilágosítja s vigasztalja is hitünk cselédeit. Kálvinista. BELFÖLD. A falusi pap egyháztársadalmi munkája. III. Előkészület. Helyesen sorozza munkaprogrammunk „a pap elsőrendű kötelességei közé, hogy híveinknek minél inkább öntudatába hozza az Istennel való társalgás áldásait s mintegy belső szükségérzetté tegye a nyilvános templomi istentiszteleteken való részvételt, a bibliaolvasást, a házi istentisztelettartást, sőt őket a titkos kamarácskában való imádkozás áldásairól is bizonyossá tegye". Helyesen tanácsolja, „hogy igyekezzék gyülekezete tagjait, gyülekezete tagjai segélyével pásztoroltatni". Annál sincs semmi sürgősebb, mint „a személyeket személyi hatás útján, önálló és egyéni viszonyba hozni Jézussal, az élet Fejedelmével". De kérdés, van-e a papnak erre valami jogalapja és ereje. Meg van-e az ő közössége azzal, a kihez vezetni kell? Eljutott-e a theológián át az élet Fejedelmével való személyes viszonyba? A skót szabadegyház edinburghi New College-áról emlékezem pár szóban. Csupán heti 15 órán adnak elő benne és október 17-től márczius 23-ig tart az év. Lényeges jellemvonása mégse az, mintha a szakképzés tudományosságát negligálná. Imával kezdi ott minden tanár minden óráját. Nem külső kényszer miatt, lelki szükségből. Azt azonnal megérzi az ember. Minden ily felfohászkodás annak spontán megnyilatkozása: Ki előtt áll a professzor teljes öntudatossággal, kihez akar vezetni és kire támaszkodva próbál meg mindent. Jelentkező hallgatóitól elvárja az egyház, hogy a keresztyén ember méltóságához tartozó abstinencziát gyakorolják. De nincs is szükség más fegyelemre, mint a mivel az fegyelmez, a ki a Fő s a kinek a College-ben úgy, mint a papi státusban, mindenek feltétlen engedelmeskednek. Ez a theológia a charakterre helyezi a főgondot, az intellektuális képzés bevégzése azután se késik. Jó pap kell neki mindenkép, mert annak természete, hogy holtig tanul. A miintézetünkben,az ifj. élet legelső nyilvánulása, év elején, a vendéglőben rendezett ismerkedés. Beiratkozás napján ott azt adták értésünkre, hogy a theológia szenátusa és ifjúsága úrvacsorára gyűl a szomszédos templomba. Ismerkedési estély volt ez is. Szemben egymással az