Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-01 / 48. szám
— Mi gyászének zeng messziriil ? Kö is megindul hallatára: Fájdalmát hozza meg hírül Az özvegy és az árva: Szívből szerettem, 0 volt világom, Jaj, eltemettem! Jaj, nem találom! Könyörgök, édes Istenem, Add vissza őt nekem! S megáll az Űr a sír felett: A halálnál erősb a szeretet! Én vagyok a feltámadás s az élet! Ne sírj! Velem vagy s én tevéled, Élnek halottaid, Életre költi őket, A szendergőket A hit. S a szószólók szívébe Száll enyhe, égi béke. — A ki eljöttél e bűnös világra, Igazság, béke s szeretet Királya : Jöjj hozzám is ez ádventi napokban, Szívem Te érted megbűvölve dobban. Már hallom az angyalok énekét, A mint megnyílik a csillagos ég. S míg leborulva hallgatom Az angyalajkú éneket, 5 a nagy ünnepnapon Hálát adok Neked: Himnusz lesz teljes életem, Dicsőségül én Istenemnek, S pályámon, míg a czélt elérhetem, A Léleknek gyümölcsei teremnek. Sántha Károly. Készülődés a zsinatra. Sokan talán megütköznek a vezető czikk czímén. Hogyan, még alig hogy szétoszlott az előző zsinat, az általa alkotott törvények, még alig hogy átmentek az életben való megpróbáltatás tüzén és máris új zsinatról, új törvényekről és §-ok halmazáról legyen szó ?! Vájjon jó dolog-e, kérdezik talán az olvasók közül többen, ha az egyház untalan változtatja azokat a törvényes formákat, a melyeknek keretei között belső élete lefolyik ? Nem ingatja-e meg az amúgy is nagyon ingadozó és széthúzó lelkek bizalmát az egyházi élet külső törvényes alapjainak szilárdságával szemben, ha fontos, sarkalatos ügyei ma ilyen, holnap meg már amolyan jogszabályok szerint nyernek elintézést? Hogy csak egy dologra mutassak reá. Itt van előttem a legutóbbi három zsinat által alkotott törvénykönyv és mind a háromban mások a lelkészválasztásra vonatkozó jogszabályok. Tegnap még rendszámot kaptak a gyülekezetek és osztályozva voltak a választhatók; összeült a bizottság és szortírozta a jelentkezőket. Ma mindez elmúlt és a korlátok lehullottak. És kérdezik bizonyára sokan: jobb-e a helyzet ma, mint volt tegnap; nem hallunk-e ma is sok zavaros és nem épen épületes látványt nyújtó választásról? És azután mit hoz a holnap ? Ma még a lábát sem teheti be a jelölt a gyülekezetbe és holnap talán már jön a futtatás minden ízetlenségével egyetemben. Mily nagy, lényegbe vágó változások a jogi élet ezen egyetlen területén, a mely pedig a gyülekezet életét a ^legmélyebben érinti ós érdeklődését a legnagyobb mértékben szokta felkelteni. Az egyház törvényhozási munkájának semmiképen sem szabad az emberekben az ötletszerűség és elokésziiletlenségnek látszatát kelteni. Nagy megfontolással és előkészülettel kell belemennie ebbe a munkába. Nem jó lenne, ha az egyház legfontosabb törvények alkotásával megbízott orgánuma nem hallgatná meg az igazi, korszerű követelmények sürgető szózatát, de viszont az sem lenne helyes, ha nem számolna azzal a körülménnyel, hogy a mi egyházunk híveinek nagy perczentje a konzervatívabb lelkületű osztályhoz tartozik, a melynek figyelmét a régi mesgye minden — különösen nem kellőleg indokolt — megbolygatása helytelen megítélésekre ingerli. Az.egyházi törvény értelmében a magyar ref. egyháznak most már de jure mindig kell zsinatjának lenni ; most ugyan működése, üléseinek megszüntetése folytán szünetel, de a „törvényes időben" vagyis a mostani zsinat mandátumának kimultával újból megalakítandó. Ez 1914-ben fog megtörténni. Még több, mint egy esztendő választ el bennünket ettől a törvényes határidőtől. És mi mégis az ügy nagy fontosságánál fogva, már most felhívjuk lapunk olvasóit erre a körülményre. Felhívásunk azon kérés kapcsolátában jelenik meg: készüljünk a zsinatra. íme egyházkerületünk egyik kiválóan tevékeny és jó munkát végző lelkészegyesülete — a kecskeméti — már felvette működésének programmjába az egyházi törvénykönyv szükséges reformjának kérdését és dicséretes buzgalommal fogott hozzá a dologhoz. Jövő évi gyűlésének egyik fő programmpontja lesz az egyes előadók között kiosztott törvényczikkek feletti tanácskozás és javaslattétel. Példáját bizonyára követni fogják a többi egyházmegyék; majd jönnek a kerületek és jönni fog e munkatérre bizonyára az ORLE is. És jó is, hajönnek. A vélemények egyes kardinális és még nem teljesen kiforrott kérdések felett talán nagyon szétágazók lesznek, de mégis a komoly mérlegelések és a tapasztalatok szülte eszmecseréknek bizonyára meg lesz az a jó hatásuk, hogy egyházunk az igazi szükségleteknek még megfelelőbb jogszabályokat alkothat. Az egyháznak kerülnie kell még látszatát is a törvény-„gyártásnak" és a minden áron való újítási vágynak, de viszont ismertetőjellegéhez, nevéhez, jelszavához lenne hűtelen, ha egyetlen ponton is elzárkóznék a reális élet és az egyház életképességét emelő követelmények elől.